Ha egy hadsereg logisztikáját vizsgáljuk, akkor értelemszerűen nagyban kell gondolkodnunk. De hogy mekkorában, azt a fenti táblázat jelzi, amely a római haderő létszámát mutatja be főbb koronként.
Egy római légió létszáma korszakonként is változott. A legrégebbi időkben, a királyok korában Itália meghódításáig 3300 ember alkotott egy légiót (3000 gyalogos és 300 lovas). A köztársaság korában a légió létszáma elérte az 5-6 ezer főt is, amelyet a császárkorban Julius Caesar némileg csökkentett (kevesebb gyalogossal és több lovassal 4-5 ezer főre), de később ez ismét 6000 főre emelkedett. A teljes hadsereg létszáma is több változáson ment át.

A hagyomány szerint Romulus egész hadereje egyetlen légió volt, Julius Caesar 40 légió felett rendelkezett, Octavianusnak pedig legalább 50 légiója volt. Ő később a haderő felét feloszlatta, a másik feléből pedig állandó hadsereget szervezett, amely a források szerint az egész császárkorban fennmaradt.
Tacitus írásaiban Augustus halálakor 25 állandó légiót említ. Természetesen a légiók összlétszámát korszakonként is rengeteg tényező befolyásolta, azt azonban tényként kezelhetjük, hogyha egy légióról beszélünk, akkor mindig egy több ezer főt számláló szervezetről beszélünk.

Fontos megjegyezni, hogy a táblázatban szereplő segédcsapatok (auxilia) nem kiszolgáló szervezetek voltak, ahogy a szó eredeti jelentéséből esetleg logikusan gondolnánk, hanem azok a szintén harcoló csapatok, amelyeket a leigázott népekből szerveztek.
A legyőzött népektől a területi nagyság és lélekszám alapján megkövetelték, hogy Róma katonai vállalkozásait az általuk megszabott feltételek szerint kiállított csapatokkal támogassák. Ezek a csapatok ruházatukról és fegyvereikről maguk – saját közösségük – gondoskodtak, élelmezésükről azonban Róma.

A hadsereg mérete nyilvánvalóan megkövetelt valamiféle logisztikai rendszert. Ahhoz azonban, hogy egy ekkora szervezetet ebben a témában vizsgáljunk, kell bizonyos alapvetéseket tegyünk.



Dr. Bányai Kornél