A fentiek alapján a rómaiaknál elsődleges szempont lehetett a mozgékonyság, a gyors reagáló képesség és a magas harcérték, ami a logisztikát tekintve az alegységek szintjéig decentralizált tevékenységekben jelent meg a központosított funkciók helyett. Mivel a harcra való képesség mellett a magukról való gondoskodás szinte egyenrangú részét képezte a légió életének, így napi vezénylés alapján osztották ki a működéshez szükséges alapvető logisztikai feladatokat a katonák között – mint az ételek elkészítése, a tűzi- és építőanyagnak való fa beszerzése tekintetében is tették.
Természetszerűleg a helyi források – különösen a víz, fa és legelők – alapvetően határozták meg a haditervet, különösen háborúk és a menetek idején. A rendszer egészét a fegyelmezett rend jellemezte, hiszen mindennek a légió parancsnoka által elrendelt rend és időbeosztás szerint kellett történnie.

A légiók logisztikai rendszerét természetesen nagyon sok egyéb tényező is befolyásolta, mint az élelmezés és tűzifa, így a következő részben a málha és a szállítás, a menetek témakörének vizsgálatával folytatjuk a sorozatot.



Dr. Bányai Kornél