A Vespasianustól i. sz. 70 márciusában mint iusta legio végleges szervezeti formát nyert alakulat rövid germaniai, majd vagy 15 éves britanniai tartózkodása után 86-ban a Duna-vidékre került, ahol 89-től ca. 103ig, majd 118-tól rövidebb megszakításokkal egészen a római uralom végéig Aquincum helyőrsége maradt. Közel 300 éves itteni tartózkodásának régészeti hagyatéka Budapest római korának egyik legrangosabb emlékanyagát képviseli.

A Hadrianus uralkodása idején végleges formában kiépült légiós tábor utóbbi évtizedekben feltárt és igényesen konzervált védművei, valamint épületei, köztük a „nagyobb közfürdő” (thermae maiores), a tábor körül kialakult település (canabae) nem ritkán figurális falfestményekkel, mozaikpadlókkal díszes lakóházai s nem utolsó sorban a Közép-Európa legnagyobb körszínházának számító katonai amphitheatrum nemcsak nekünk, idevalósiaknak nyújtanak a jövőre is ösztönzőleg ható maradandó élményt, hanem remélhetőleg az örvendetesen mind nagyobb számban idelátogató külföldinek is.

Közelmúltban volt mármost 1900 éve annak, hogy e gazdag emlékanyagot hátrahagyó legio i. sz. 89-ben első ízben foglalhatta el állomáshelyét Aquincumban. Erre való emlékezésül szánjuk alábbi tanulmányunkat, amely azonban a terjedelem kötöttsége miatt nem valamennyi, e legio nemcsak had-, hanem munkaszervezetében is szerepet játszó lovagrendű tribunusát, hanem csak az italiai honosságúakat tárgyalja. Ismeretes, hogy a Principatus időszakában Gallienus legkorábban a 261. évre keltezhető rendeletéig1 minden egyes légióban 1 senatori és 5 lovagrendű tribunus szolgált.
A legio II Adiutrix kötelékében az i. sz. 70-től 261-ig terjedő 191 évben a lovagrendű tribunusok 3 éves átlagos szolgálati idejével számolva 320, míg 4 évessel 240, középarányosan 280 tribuni angusticlavii szolgálatával számolhatunk. Ezzel szemben jelenleg feliratos emlékeik alapján 22 ilyen rangú tribunust tarthatunk nyilván, azaz e légióban szolgáltak nem egészen 8 százalékát. Ez azonban relative nem is olyan alacsony százalék, amennyiben ezt összevetjük az 1. sz. végétől, illetve a 2. sz. elejétől ugyancsak Pannóniában állomásozó másik három legio, az I Adiutrix, a X Gemina és a XIIII Gemina ismert lovagrendű tisztjeinek számával.

Az aquincumi légiónál két évvel korábban, i. sz. 68-ban megszervezett legio I Adiutrix kötelékéből Gallienus egyeduralma idejéig mindössze 9 lovagrendű tribunus, e légióban szolgáltak alig több, mint 3 százaléka ismert.
Az Augustus korában, az i.e. 30-as években már fennállott másik két legio, ai Gemina kötelékéből 26, míg a XIIII Gemina állományából 11 lovagrendű tribunust tarthatunk nyilván, ami a ca. i .e. 39-től i. sz. 261-ig terjedő 300 évre középarányosan átszámítva e légiókban szolgált tribuni angusticlavii 5 és fél, illetve nem egészen 2 százalékának felel meg.

A legio II Adiutrix tisztikarából tehát aránylag szépszámú lovagrendű tribunus ismert. E 22 tribunus közül 8 tartható italikusnak, azaz több, mint az itt szolgáltak egyharmada. Ezeknek elsősorban a militia equestris keretében való pályafutását az alábbiakban a Flaviusok korától a 2. sz. végéig időrendi egymásutánban dolgozatunk első részében mutatjuk be. Majd az itt megtárgyalt cursus honorum levonható tanulságait dolgozatunk második részében foglaljuk össze.