A legio II Adiutrix jelenleg nyilvántartható 8 italikus lovagrendű tisztje közül 5 tribunusnál minden kétséget kizáróan, 2-nél pedig a bizonyosság határán mozgó valószínűséggel megadható, hogy az illető melyik italiai város polgáraként kezdte meg katonai pályafutását. Egyedül Q. Fabius Commodusnál (Nr. 8) nem pontosítható Italián belül a közelebbi origo. A másik 7 tribunus származáshelyét a mellékelt 1. térkép kívánja szemléltetően bemutatni, ahol a városnevekhez írt számjegy azt jelzi, hogy az illető város szülöttjét dolgozatunk első részében milyen sorszám alatt tárgyaltuk meg.
A számba vett 8 lovagrendű tribunus közül mindössze kettőnél ismert és egy harmadiknál majdnem bizonyos, hogy a militia equestris megkezdése előtt szülővárosában egy vagy több municipiális tisztséget töltött be. A Flavius-kori C. Mulvius Ofillius Restitutus (Nr. 1) miután a Sulla előtti időkben, valószínűleg a Gracchusok korában colonia rangra emelt Grumentumban ellátta e város sajátos szervezetének mind a négy tisztségét, nyilván már meglett férfi korában kezdte meg a lovagrendű tiszti pályát, amelynek azután figyelemreméltóan mind a három lépcsőfokán szolgálatot teljesített. Ezzel szemben Traianus korában P. Clodius Sura (Nr. 2) a szülővárosában, Brixiában meglévő aedilis, quaestor, Ilvir tisztségekből egyedül a quaesturát töltötte be s aránylag fiatalon s mindjárt tribunusként kezdte meg tiszti szolgálatát a legio II Adiutrix kötelékében; utána pedig az ala parancsnokság helyett szülővárosa közelében még két curatori tisztséget vállalt a császári szolgálatban.

Az umbriai L. Varius Quintianus (Nr. 4), aki - mint erre pályafutása tárgyalásakor a fentiekben már rámutattunk - a tágabb értelemben földijének tekinthető M. Pontius Laelianus valószínű támogatásával egymást követően két pannoniai légióban is elfoglalta az egyik tribunusi posztot, ezt megelőzően - bár ezt felirata nem említi - ugyancsak alacsonyabb municipiális tisztségeket tölthetett be szülővárosában Vettonában, minthogy katonai szolgálata után ugyanitt mindjárt az egyik quinquennalis vezető tisztségre választották meg. E röviden említett három példa is utalhat arra, hogy a legio II Adiutrix kötelékében szolgált italikus tribuni jelentős része az italiai városok vezető rétegéből került ki.

A 8 italikus tribuni közül minden másodiknál igazolható, hogy a militia equestris mindhárom fokozatát betöltötte. Ezek sorából időrendben elsőként említhető C. Mulvius Ofillius Restitutus (Nr. 1), aki még Vespasianus uralkodása idején kezdte meg lovagrendű tiszti szolgálatát Britanniában s ugyanezen tartományban folytatta a legio II Adiutrix tribunusaként katonai pályafutását, amelyet azután az ekkor még osztatlan Moesiában állomásozó ala I Vespasiana Dardanorum parancsnokaként fejezett be a 80-as években.
Kinevezése a legio II Adiutrix tisztikarából e lovascsapat élére párhuzamba állítható az africai, acholai Ignotus Traianus-kori pályafutásával, aki - mint ezt dolgozatunk III., később megjelenő részében kifejtjük - ugyancsak Britanniában kezdhette meg lovagrendű tiszti szolgálatát, amelyet azután a 2. sz. első évtizedében, a 103 után Moesia superiorban állomásozó legio II Adiutrix tribunusaként folytatott, majd az akkor már Moesia inferior auxiliaris seregéhez tartozó ala I Vespasiana Dardanorum parancsnokaként fejezett be. E két utóbbi tiszti poszt betöltésének egymásutánját tekintve ugyancsak ebben az összefüggésben említhető az einődi Ignotus, a 2. sz. második negyedéből.

A legio IIAdiutrix tribunusai közül három ízben is e lovascsapat élére történő kinevezésben az ab epistulis vezette császári kancelláriánál - katonapolitikai meggondolások mellett - szerepet játszhatott az a szempont is, hogy mind a két katonai alakulatot Vespasianus uralkodása idején szervezték meg.
A trés militae posztjainak az időrend szerinti következő betöltője T. Furius Victorinus (Nr. 3) Hadrianus uralkodása idején Britanniában kezdte meg lovagrendű tiszti szolgálatát, ahonnan a 130-as évek közepe táján az Aquincumban állomásozó legio II Adiutrix tisztikarához osztották, majd innen a Dacia Porolissensis auxiliaris seregéhez tartozó ala I Tungrorum Frontoniana parancsnokává nevezték ki.

Mint arra már a korábbiakban utaltunk, T. Furius Victorinus tiszti pályafutásával teljesen azonos a solvai T. Attius Tutor vagy 30 évvel később abszolvált cursus militaris-a. Azután ugyancsak Britanniában, majd Pannóniában a legio II Adiutrix kötelékében szolgált a 2. sz. második felében az italikus A. Fabius Proculus (Nr. 7), aki tribunusi szolgálata idején vagy közvetlenül azt követően hunyt el.
A Britanniában teljesített militia prima, majd az aquincumi legio tisztikarához osztás a 2. sz.-ban így három ízben is igazolt és igen valószínűnek tartható az achollai Ignotus esetében is. Erre az egymásutánra már korán felfigyeltek és valószínűnek ítélték, hogy az egyik britanniai legio legatusa, akit azután Pannoma inferior helytartójának neveztek ki, pártfogásával kerülhetett a legio II Adiutrix tisztikarába a korábban Britanniában szolgált cohors-parancsnok. T. Furius Victorinus esetében ez azonban csak sikkor mérlegelhető, amennyiben Victorinus tribunusként való szolgálatát 134 második felében kezdte meg.

A 130 és 158 közötti évek alsópannoni helytartói közül ugyanis egyedül a 134/35-135/36 hivatali évek kormányzója nem ismert és így természetesen az sem, hogy ez az Ignotus - aki különben L. Cornelius Latinianus személyével is azonosítható - korábban egyáltalában legiós legatusként és ha igen, akkor hol működött.
A fentebbi közel 30 esztendő valamennyi többi alsópannoniai helytartójáról viszont kimutatható, hogy vagy a felső-pannoniai legio I Adiutrix vagy az alsógermaniai legio I Minervia, Antoninus Pius uralkodása idején pedig ugyancsak vagy az egyik felső-pannoniai vagy az egyik moesiai legio éléről került Alsó Pannónia helytartói tisztségébe. L. erre a mellékelt kimutatást, amelyből természetesen elhagytuk a 136 második felétől 137 végéig imperium maius-szal mindkét Pannóniát kormányozó L. Aelius Caesar személyét.

Antoninus Pius uralkodása idején tehát semmiképp sem, előtte, a 130-as években pedig csak 134-ben kerülhetett volna T. Furius Victorinus egy korábban az egyik britanniai legio élén szolgált és innen Pannonia inferior kormányzójának kinevezett senator pártolásával a legio IIAdiutrix tiszti állományába. Jelenlegi ismereteink szerint azonban ez a lehetőség is teljesen hipotetikus, akárcsak a másik két tribunus, T. Attius Tutor és A. Fabius Proculus esetében. E kérdés megítélésénél továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a britanniai légiók ismert legatusai sorában nem található egyetlen egy sem, akit egyúttal Alsó Pannonia helytartójaként is számon tarthatnánk.
Jelenleg ugyancsak kérdéses, de mégis felvethető, hogy a fogadalmát az alsópannoniai Mursa városában beváltó Antius Antoninus, aki Traianus uralkodása utolsó éveiben Britanniában a cohors I Ulpia Cugemorum parancsnoki tisztét töltötte be, majd innen a legio I Adiutrix s utána a 120-as években a legio II Adiutrix tisztikarába került, ez utóbbi helyőrségváltást talán a legio I Adiutrix éléről Pannonia inferior kormányzójává kinevezett senatornak köszönhette. De ennek konkrétebb megfogalmazásához ismernünk kellene a 120-as évek jelenleg teljesen ismeretlen alsópannoniai helytartóit.

Nagyon valószínű viszont, hogy az umbriai L. Varius Quintianus (Nr. 4) a 140-es években a legio II Adiutrix kötelékéből a felsőpannoniai legio X Gemina tisztikarába kerülését a tágabb értelemben vett földije, M. Pontius Laelianus támogatásának köszönhette, aki a 141/2-144. évi alsópannoniai helytartósága után 145/6-tól 149/50-ig Felső Pannonia kormányzójaként tartható nyilván.
M. Rossius Vitulus (Nr. 6) esetében viszont, akit az alsó-germaniai legio XXX Ulpia victrix kötelékéből 177 vagy 178-ban helyezhettek a legio IIAdiutrix tiszti állományába, az itteni katonai helyzet indokolhatta ez utóbbi legio tiszti állományának felfrissítését s ennek kapcsán Vitulus áthelyezését.

E nyugati tartományokból, Britanniából, Germaniából a Duna vidéken állomásozó legio II Adiutrix kötelékébe való gyakori átosztással szemben egyedül P. Cominius Clemens (Nr. 5) Antoninus Pius uralkodása utolsó éveiben Daciában megkezdett és Marcus, valamint L. Verus társuralma idején a parthus háborúban való részvétele mellett Pannóniában, majd végül Raetiában teljesített tiszti pályafutása szolgáltatja az egyetlen példát egy kelet-nyugati irányú cursus militaris abszolválására.
Ezzel kapcsolatban azonban nem idézhetünk egyetlen egy példát sem arra, hogy a legio II Adiutrix valamelyik italikus tribunusa a keleti tartományok, Cappadocia, Syria, Palaestina, Arabia, Aegyptus valamelyikének auxiliaris seregében kezdte vagy fejezte volna be lovagrendű tiszti pályáját. Mind a 8 italikus tribuni a birodalom nyugati és dunai tartományaiban teljesített szolgálatot.

Az italikus tribuni egyike sem töltötte be azután a lovagrendű tiszti pálya valószínűleg Hadrianustól bevezetett negyedik fokozatát és T. Furius Victorinus (Nr. 3), P. Cominius Clemens (Nr. 5), valamint M. Rossius Vitulus (Nr. 6) előtt mindjárt a tres militiae után megnyílt a procuratori pálya, amelyet ugyan Rossius Vitulus csak többéves mellőzése után kezdhetett meg. Ez utóbbi három lovegrendű tiszt közül Furius Victorinus futotta be a legnagyobb karriert, amelynek tetőzését 160-ban az egyik praefectus praetorio tisztségre való kinevezése jelentette, amit azután 168 őszén bekövetkezett haláláig az uralkodók legnagyobb megelégedésére töltött be. Erről tanúskodhatnak többek között a személyének már Antoninus Piustól adományozott ornamenta consularia, majd pedig Marcus és L. Verustól kapott legmagasabb fokú kitüntetése.
A másik kettő, ebben az összefüggésben említést érdemlő lovagrendű tiszt közül P. Cominius Clemens ugyancsak Marcus Aurelius uralkodása idején a ducenarius javadalmazású misenumi flotta parancsnokságáig vitte, míg Rossius Vitulus, már Septimius Severus uralkodása idején, ismételten két azonos javadalmazású procuratori feladatkört látott el Africában.

Velük szemben C. Mulvius Ofillius Restitutus (Nr. 1) Domitianus uralkodása idején és L. Varius Quintianus (Nr. 4) Antoninus Pius korában megelégedtek a szülővárosukban elnyert egy-egy municipiális tisztséggel. Jórészt hozzájuk sorolható P. Clodius Sura (Nr. 2), aki a 2. sz. első évtizedében mindössze a tribunusi poszton teljesített szolgálatot s utána két ízben még vállalt ugyan szülővárosa, Brixia közelében császári megbízásból két curatorságot, de ezeken kívül közéleti pályája a Brixiában ráruházott papi és municipiális tisztségekre korlátozódott.


***

A legio II Adiutrix tisztikarából jelenleg nyilvántartható 8 italikus tribuni angusticlavii közül 1 a Flaviusok, 7 pedig a 2. sz.-ban teljesített szolgálatot. Ez utóbbiak mellett még 11 nem italikus tribunust regisztrálhatunk az említett legio kötelékéből. Jelenlegi ismereteink szerint tehát az italikus tribuni e században a legio II Adiutrix lovagrendű tisztjeinek majd 40%-át tették ki. Mellettük azonban igen jelentős az africai tartományokból, főként Africa Proconsularis valamelyik városából származó tribuni 22%-ot is meghaladó arányszám.
A szomszédos Noricumból is két tribunust tarthatunk nyilván. Mindeddig viszont csupán egyegy lovagrendű tisztet adott az aquincumi légiónak a 2. sz.-ban Gallia Narbonensis, Achaia és Pamphylia, valamint egy közelebbről meg nem határozható nyugati, illetve keleti tartomány.

Traianus, Hadrianus és az Antoninusok idejében a legio II Adiutrix kötelékében egyidőben szolgált 5-5 tribuni angusticlavii közül tehát legalább 2 Itáliából, 1 Africából, 2 pedig a birodalom valamelyik nyugati, ritkábban keleti tartománya lovagrendű férfiaiból került ki. Ez a kép azután megváltozott a Severusoktól Gallienusig ívelődő közel 70 esztendőben, éspedig nemcsak az ezen időszakból nyilvántartható tribuni angusticlavii jóval kisebb számát tekintve.
E két emberöltőnyi időszakból ismert 4 lovagrendű tribunus közül mindössze egyetlen egy tartható némi valószínűséggel italikusnak, míg a másik három az africai Sufetula, a syriai-palaestinai Capitolias, illetve az alsópannoniaia Bassiana szülöttjének tekinthető.

Tehát ha nem is írhatjuk alá azt a sokáig érvényesnek tartott tételt, hogy Septimius Severus hadseregreformját követően a légiók tisztikarából az italikusok majd teljesen kiszorultak és helyüket főkent orientális származásúak foglalták el, a legio II Adiutrix vonatkozásában a rendelkezésünkre álló szerény emlékanyagból kellő óvatossággal annyi következtetés mindenesetre levonható, hogy az italikusok kétségkívül számszerűleg háttérbe szorultak és helyüket kezdetben az africaiak, majd az orientális és a helyi, autcchton származású lovagrendűek foglaltak el. Ez utóbbiak előhírnökeként Aurelius Ianuarius, Bassianae szülöttje, jelezheti már a főként dunai tartományok fegyverfogható fiatalságából rekrutálódott exercitus Illyricus 3. sz. középső évtizedeitől kibontakozó vezető szerepét.