logo

XVI Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Harcászat és őrjárat a rómaiak korszakában

A 16 hadi célokra való első alkalmaztatására vonatkozó kutatásainkban visszamentünk egészen az ókor ködös világáig és láttuk, hogy az első időkben csakis a harcosnak a csatatérre eszközlendő gyors szállítása forgott fenn, s hogy ez eszme első megtestesülését a harckocsikban lelte fel. Később már ugyan e célból alkalmazásba jött a lóra ülés, s ezzel kapcsolatban a gyalog harcolás és végre mint az érintett eszme végső fejlődési mozzanata, a roham, a ló erejének és sebességének alkalmazása érvényesült.
Láttuk a lovasságot működése tetőpontján Hannibál hadjárataiban; láttuk, hogy az ő lángeszű vezérlete alatt minden csata sikereinek oroszlánrészét ez ragadta magához, s a harcászati kiképzés legmagasabb fokára emelkedett, s kétszáz éven át tartotta meg a lovasság e magas állását, míg végre Pharsalius után, a lovas tevékenység e túlözönlése alkalmával, kezdetét veszi a hátralépés; és ennek ellenében mind jobban-jobban előtérbe lép a gyalogság. A túlnyomó mozgékonyság és a hajitó fegyverek nagy hatótávja egyesítésének rendszere Parthiában bámulandó eredményeket idézett elő. E rendszert sohasem értették jobban és nem hozták hatékonyabban alkalmazásba, mint épen a párthusok a keresztény időszámítás kezdetével.

A lovasság felhasználása az előőrsök, járőrszolgálat és kémszemléknél már abban az időben behatóan megállapíttatott, s csaknem ugyanazon elvek szerint eszközöltetett, melyek napjainkban is érvényben állnak. Az az elbeszélés, hogy Macedon Sándor király kevéssel a plateai csata előtt a görög előőrsökig lovagolt és beszélni óhajtott Aristidessel, ép úgy van előadva, mintha tegnap történt volna; mert a görög előőrsök nem akarták át táborukba bocsátani, hanem visszatartották; mire egy közölök jelentéssel küldetett a tábornokhoz, hogy parancsát meghozhassa; a mire aztán az előőrsi vonalon megtörtént az óhajtott találkozás.
Crassus a lovassági kémszemle-őrjáratokat jelentékeny távolságig előretolta arcvonalától. A nagy Cyrus előretolt őröket és külső őröket állított fel, és 5-10 emberből álló kisebb őrjáratokat küldött ki, melyek az egész éjen át állandólan körüljárták, hogy az ellenség közeledtét idejekorán tudassák. Hasonlókép a menetek alatt is tudakozókat vagy kémszemlészekét alkalmazott, kik a lovasság előtt, mely egyébiránt mindig a fősereg előtt haladt, portyáztak.

Hannibál a numidákat alkalmazta őrjáratok és kémszemlékre, kik a közeli vidékeket szakadatlanul bejárták; s nem találunk példát reá, hogy ezek hibája folytán a sereg valaha meglepett volna. Végre a rómaiaknál is, kiknél a táborozás művészetét jobban soha egy nemzet sem értette, hasonlóan jeles volt az előőrsi és biztonsági rendszer. Táboruk bejáratánál állandó őrség állott, és pedig az ellenség felőli oldalon. Azon felül belül is belső paketteket alkalmaztak amazok támogatására; mialatt, lovasságból és gyalogságból álló, messze előretolt őrjáratok ügyeltek a táborba vezető utakra, s támogatták az első terepen levő járőröket és kém csapatokat; igy tökéletesbiték a biztonsági intézkedéseket.
Az előretolt őrségek jobbára a lovasságból kerültek ki, s a kisebb őrségek és őrszemek egy láncolatát képezték. Az előőrsi rendszer annyira tökéletes volt, hogy a római vezérek ritkán, vagy egyáltalán nem voltak meglephetők; és csakis az esetben történhetett ilyesmi, ha a szokásos biztonsági rendszabályok elhanyagoltattak.

Az előretolt őrségek megfeszített figyelemmel őrködtek, a legcsekélyebb figyelmetlenség is szigorúan fenyíttetett, és az a katona, ki elhagyta helyét, irgalom nélkül átszolgáltatott a halálnak.


Denison György: A lovasság története (A római korszak)