logo

XVIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Köztársaságkori pénzérmék

A rómaiak szava a pénzre a pecunia volt, ami a pecus (= marha) szóból származik (vö. Col. De re rust. Praef. 4). Ennek magyarázata az, hogy a pénz megszületése előtt a lábasjószág szolgált értékmérőül. Festus írja, hogy őseik a kisebb bűnt két juhval, a nagyobbat 30 ökörrel büntették (De verb. sign., ed. Lindsay, p. 220, 242). Az állatok nyers réztömbbel (aes rude) való helyettesítésére a legkorábbi példák a Kr. e. 5. sz.-ból ismertek.
Cicero említi (De re publ. II 35, 60), hogy az 5. sz. közepén a kiszabott büntetést marha helyett nyers rézzel is ki lehetett fizetni. Gellius szerint (Noct. Att. XI 2) egy marha 100 ast ért. Az ugyancsak 5. sz. közepén született XII táblás törvények a szabad emberen előidézett csonttörésért 300, a rabszolgán elő- idézettért 150 as büntetést írtak elő (Gaius Inst. III 223).

Az as alatt ebben az időben még réztömböt kell értenünk. A pénzhasználat Servius Tullius koráig való visszavezetésének (ld. Plin. Nat. Hist. XXXIII 42) semmi realitása sincs.

A réztömbök fizetőeszközzé válását jelzik azok a szabályos téglalap alakúra öntött darabok, melyeken állatalakok jelennek meg (aes signatum), pl. marha, disznó, elefánt. Ez utóbbi kettő a Pyrrhus elleni háborúra (Kr. e. 275) utalhat, melyben a rómaiak a félelmetes harci elefántokat disznókkal riasztották meg (vö. Aelian., ed. Herscher, I 38). Az aes signatum használata tehát még a 3. sz. első felében is megállapítható.

Az első kerek érme formájú pénzeket is még rézből öntéssel állították elő a rómaiak, melynek alapegysége az as (= 1 font, azaz 327, 45 gr.) volt. Előlapját a kétarcú Ianus, hátoldalát hajóorr (prora) díszítette. Ez utóbbi fölött vagy előtt értékének jelölésére egy római I-es állt. Ezt a görög érmékhez képest új jelenséget a rómaiak következetesen alkalmazták az as kisebb egységeire is.
A fél as jele az S (= semis), előlapján Iuppiterrel. A további egységeken az unciatartalmat (1 font = 12 uncia) jelölték kis gömböcskékkel: triensen 4 gömböcske és Minerva képmása, a quadranson 3 gömböcske Herculessel, a sextanson 2 gömböcske Mer- curiusszal, az uncián 1 gömböcske Bellonával. A rajtuk lévő felirat: ROMA.

A Pyrrhus elleni háború idején kényszerült Róma arra, hogy a Dél-Itáliában elfogadottabb ezüstpénz verését elkezdje. Ez volt a görög mintára készített campaniai didrachma, mely 7,5 gr. ezüstöt tartalmazott. Felirata: ROMÁNOM (= Romanorum), azaz a rómaiak pénzérméje. Ezek hátoldalán jelent meg először a később Róma jelvényévé vált ikreket szoptató anyafarkas ábrázolása, minden bizonnyal a Kr. e. 296-ban a ficus Ruminalisnál felállított szoborcsoport mintáját követve. Előlapján Hercules portréja volt. Kr. e. 235 körül megjelent egy másik didrachmatípus is, melynek hátoldalán Iuppiter állt négyes fogaton (quadriga), melyet Victoria hajtott, alatta ROMA felirattal, előlapját pedig a kétarcú szakálltalan Ianus díszítette.

A rómaiak a II. pun háború nehéz éveiben, 213-211 között kényszerültek arra, hogy az inflálódó quadrigatus helyett új pénzegységet vezessenek be. Ez előbb a 3,41 gr. ezüsttartalmú Victoriatus (hátlapján Victoria tropaeumot koszorúz), majd a továbbiakban meghatározó szerepet játszó denarius volt 4,5 gr. ezüsttartalommal, mely 10 asnak (deni-as) felelt meg. (Innen származik a középkori Európában mindenfelé használt dénár, az olasz pénz jelentésű denario és a ma is előforduló dinár pénznem.) Ez az arány az aes grave súlycsökkenése következtében Kr. e. 89-től (lex Papiria) 1:16-ra változott.
Előlapját sisakos női fej (Dea Roma) díszítette, mögötte az értékjelző római számmal: X, ami helyett később a XVI is megjelent. Ezek hátlapján a lovagló Dioscurosok, a rómaiakat győzelemhez segítő istenek kerültek ábrázolásra, alul ROMA felirattal. Ennek fele a quinarius, jele a római ötös: V, negyede a sestertius (= harmadfél), jele a kettő és fél: IIS, melyet a két egyes összekapcsolásával rendszerint HS formában jelöltek.

Aranypénz verésére a köztársaság idején csak kivételes esetekben került sor: először Kr. e. 216-ban, a II. pun háború idején tett katonai eskü jelenetével. A hadvezérek győzelmeik színhelyén tehették ezt meg, pl. T. Quinctius Flamininus a kynoskephalai győzelme (Kr. e. 197) után Görögországban. Később Sulla, Pompeius, Caesar, Antonius és Octavianus tettek hasonlóképpen. Az aureus az as 20-, 40- vagy 60-szorosa lehetett, amit jelöltek is római számokkal.

A 2. sz. közepétől megjelennek a pénzérméken a kiadást végző hivatalnokok (quaestores, III-viri monetales) nevei. Hivataluk teljes neve: III-viri AAAFF (= aere, argento, auro flando, feriundo), azaz réz, ezüst, arany öntésére és verésére rendelt három férfi. A pénzek előlapját a Kr. e. 2. sz. végéig istenek képmásai díszítették, ettől kezdve azonban egyre gyakrabban jelentek meg olyan ábrázolások, melyek egyes arisztokrata családok dicsőségét kívánták hirdetni feltételezett őseik bemutatásával, pl. Ancus Martius király Q. Marcius Libo pénzkiadásán. A pénzverde Rómában a Capitoliumon a Iuno Moneta templom mellett volt, innen alakultak ki a monéta, monnaie, money pénzérme jelentésű szavak.



Gesztelyi Tamás