logo

XXII Maius MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Denarius

romaikor_kep


A római ezüstérem, mely pénzegységül szolgált, egyszersmind az első római ezüstpénz.



Volt ugyan már Capua, illetőleg Campania elfoglalása után (344 Kr. e.) római ezüstpénz, de ez campaniai veretü volt és 3,5 gr. súllyal birt, megfelelt tehát a főniciai drachmának s előlapján jobbra tekintő férfifej, hátsó lapján a két római csecsemőt szoptató nőstényfarkas volt ROMANO aláírással;

Sőt volt más ezüstpénz, előlapján Janus kettős feje, hátlapján a szárnyas Victoria négyfogatú kocsin állva, ROMA aláirással; ennek a sulya akként volt szabályozva, hogy értéke a római bronzpénz értékéhez úgy viszonylott, mint 250: 1-hez, tehát valamivel könnyebb volt a féniciai drachmánál.

A tulajdonképpeni római ezüstpénz veretése Kr. e. 269. kezdődött Q. Ogulnius és C. Fabius konzulok indítványára. Ekkor háromféle ezüstérmet bocsátott ki a római állam: a denarius-t, a quinarius-t és a sestertius-t, melyek közül az első 10, a második 5, a harmadik 2 1/2 akkori (trientalis) as-nak felel meg. A denarius súlya 4,57 és 4,45 gr. között ingadozik, de általában véve a római font (libra) 1/72-ed részének felel meg.

Mind a három érem előlapján Róma feje volt sisakkal fedve és jobbra tekintve, a fej mögött, az érem értéke X, V és IIS által jelölve, hátlapján a jobbra nyargaló, dárdát előre szegző Dioscurok (Castor és Pollux), fejeik felett egy-egy csillaggal, alul ROMA aláírással (e két istenség volt a rómaiak segítségére a Regillus tava melletti csatában s azért jutott a képük az ezüstérmekre).

Nemsokára azonban a Dioskurok helyett a szárnyas Victoria jutott az érmek hátlapjára, de nem négyes, hanem csak kettes fogaton (biga) ábrázolva, amiért is bigatinak nevezték közönségesen e pénznemet. Tény, hogy ezen legrégibb római ezüstpénz-rendszer a Tarentumban és Syracusaeban megalapított rendszernek utánzása, s a sestertius-nak neve, a nummus, megfelel a syracusaei nummos-nak, mely az attikai kettős drachma tizedrészének felelt meg. Ezen nummus v. sestertius volt a római pénzszámításnak az alapja, nem pedig a denarius.

A második pún háború okozta pénzzavarok következtében az as értéke felényire leszállíttatott (as sextantarius) és ezzel kapcsolatban a denarius súlya is könnyebb lett, 72 denarius helyett 84-et vertek egy font ezüstből, ugy hogy sulya 3,8 gr. volt és ez igy maradt egészen Nero császárig s ezzel kapcsolatban az ezüstpénz viszonya a bronzpénzhez 140: 1-hez lett.

A denárius értéke újból változott 217-ben Kr. e., amidőn az as ismét fele értékére leszállíttatott; ettől fogva a denarius, habár sulya nem változott, 16 as értékével birt s egyszersmind az eddigi bronzvaluta helyébe az ezüst valuta lépett, ami felért egy állami bankrottal, amidőn t. i. a bronz viszonya az ezüsthöz 1: 112 lett; a denariuson ettől fogva a XVI-os szám állott.

Ezen időtől kezdve szokták kitenni a pénzverő hivatalnok, (később triumviri monetales) neveit a pénzeken, eleinte csak kezdőbetüikkel, későbben teljesen, Róma neve pedig lassanként elmaradt, a VII. században (a város alapítása után) pedig egészen elhagyatott s ugyanakkor elmaradt Róma feje is az érmek előlapjáról s helyébe jöttek négy más istenség vagy a pénzverő hivatalnok dicső őseinek a képei.

A VI. században a Victoria helyett is más istenségek, különösen Jupiter jutott a denarius hátlapjára és a biga helyett a quadriga, amiért is quadrigati lett a denariusok népszerü neve. A VII. században már sokféle alak került a denariusok hátlapjára.
A Marius és Sulla közötti polgárháboru alatt, valamint a reá következő években az ezüstpénznek értéke az által csökkent, hogy az állam bronzbélésű, ezüsttel borított denariusokat veretett; J. Caesar szüntette meg végképen ezen visszaélést és egyszersmind ismét ezüst quinariusokat és sestertiusokat veretett, de már Augustus csak bronz sestertiusokat veretett, Nero pedig 96 db. denariust veretett egy font ezüstből, Caracalla másfél denarius értékü ezüstérmeket készíttetett, az Argenteus Antoninianus-t.

A III. századtól kezdve folyton csökkent a D.enarius ezüsttartalma és értéke, amignem csupán bronzból készült, melyet azonban forrás által megfehérítettek, de már Aurelianus idejében (270-275) teljesen rézpénz lett. Diocletianus idejében a Denarius egy igen kis bronzpénz volt, melyhez nagyon kevés ezüstöt kevertek.