Mivel a nem valódi contractus mohatrae-t a kölcsön egyik fajtájának tekinthetjük, így a kölcsönszerződésre vonatkozó szabályok az irányadók a peresíthetőség kérdésében; és tekintettel arra, hogy a visszatérítési kötelezettség a kölcsönbe adott tárgy továbbértékesítéséből származó vételáron alapul, a pénzkölcsön szabályait kell alkalmazni. Az adósnak ugyanannyit kell visszatérítenie a hitelező részére, mint amennyit kölcsön kapott, a kamatok szedésére pedig külön stipulatio kikötésére szükség van:

D. 12, 1, 11, 1 (Ulpianus 26 ad edictum):

„ Si tibi dedero decem sic, ut novem debeas, Proculus ait, et recte, non amplius te ipso iure debere quam novem. sed si dedero, ut undecim debeas, putat Proculus amplius quam decem condici non posse.”

„Ha azzal a feltétellel adtam neked tízet, hogy kilencet kell visszafizetned, Proculus helyesen mondja, hogy ipso iure csak kilenccel tartozol és nem többel. De ha tízet azzal a kikötéssel adtam neked, hogy tizenegyet fizess meg, akkor Proculus szerint a condictióval nem lehet tíznél többet visszakövetelni.”

Pénzkölcsön esetén a kölcsönadó rendelkezésére a condictio certae creditae pecuniae áll. Magát a kölcsönadás tényét a hitelező köteles igazolni; hiszen amit a perben valaki állít jelen esetben a tartozás fennállását -, azt igazolnia is kell.
A könnyebb bizonyítás érdekében célszerűnek mutatkozott az adóslevél (chirographum) kiállítása, azonban komoly gond adódhat abból, ha ezt az adós még a hitel folyósítása előtt jóhiszeműen kiállította, és megperlik vele. Ennek elkerülésére a törvény 5 Justinianusnál 2 évig exceptio non numeratae pecuniat ad az adósnak, amellyel arra hivatkozhat, hogy a hitelezője még nem folyósított, továbbá rendelkezésére áll a querela non numeratae pecuniae, amely az adóslevél érvénytelenítését célozza. Hasonló a helyzet abban az esetben is, amikor a hitelező előbb adja ki a nyugtát, mint ahogy az adós a kölcsönt visszatérítené.

Amennyiben a hitelező teljesítési haladékot ad adósának formátlan megállapodás keretein belül, az az adóst csak kifogás érvényesítésére jogosítja fel, ha a hitelező a lejárati idő előtt megperli. Ha azonban az adós a haladék kikötése alkalmával újabb tartozáselismerést (constitutum debiti) tesz, akkor ez alapján a hitelezőnek a már meglévő kereset mellett újabb, az actio de pecunia constitua áll rendelkezésére a tartozáselismerés okán, ráadásul az egyik kereset megindítása nem zárja ki a másikat, csakis a tartozás törlesztésének van ilyen joghatása.
Ha más személy tartozását ismerik el, akkor annak érdekében jön létre az elismerő kötelezettsége. Ez a kezesség egyik esete, a constitutum debiti alieni76 Kezességnek minősíthető még a receptum argentarii is (a constitutum debiti alieni elődje), amikor az adós egy bankárnál folyószámlával rendelkezik, aki az ügyfele fizetési kötelezettsége helyett teljesítést ígér. Főleg a valódi contractus mohatrae körében merülhet fel veszélyes kérdésként, ugyanis a kezesnek nagymértékű kamatok megfizetésével kell számolnia. Éppen ezért készfizető kezességet vállalni hatalmas financiális kockázatnak minősül. Előfordulhat, hogy a hitelező és adósa kötbér kikötésében állapodnak meg, amit az adós ígér a hitelezőnek arra az esetre, ha kötelezettségét nem vagy nem kielégítően teljesíti.

A nem kielégítő teljesítés leggyakoribb esete az adóskésedelem (mora debitoris). Hasonlóan a tartozáselismerésre alapított keresethez, a kötbérre irányuló kereset az alapkeresettel együtt indítható.
A contractus mohatrae vonatkozásában elsősorban a mora debitoris vizsgálandó: csak akkor indítható kereset, ha a követelés peresíthetőségén és fennállásán kívül teljesül még egy tényező, az interpellatio, azaz a hitelező teljesítési felszólítást intézett az adóshoz, sikertelenül.
A kereset az eredeti összegen kívül az elmaradt hasznok és a késedelmi kamatok megtérítésére szolgált. Mora creditoris alatt azt értjük, amikor az adós teljesítene a hitelezőnek, de az egyszerűen nem fogadja el a teljesítést, vagy késlelteti azt. Ilyenkor az adós felelőssége a dolus és a vele egy tekintet alá eső culpa lata mértékére csökken.

Ha a hitelező hibájából elhúzódó teljesítés miatt az adósnak kára keletkezik, azt a hitelező köteles megtéríteni, továbbá elfogadni a teljesítést, csak így szűnik meg a hitelezői késedelem.