Ma már kétségbevonhatatlan tény, hogy az 1950-es évek „primitivista” gazdaságtörténeti filozófiája - amely a Római Birodalom ökonómiáját egy igen alacsony hatásfokkal működő, csaknem kizárólag agrár jellegű gazdaságként írta le, a kereskedelmet pedig lényegében Róma ellátására és a birodalmi arisztokrácia luxusigényeinek kiszolgálására szolgáló tevékenységként ábrázolta - visszavonhatatlanul megbukott.
A romái császárkorban lezajlott ún. első globalizáció egyetlen összefüggő gazdasági térséggé változtatta az addig ismert oikumenét India nyugati partjai és Európa atlanti partvidéke között. Apax Romana alatt a kereskedelem robbanásszerű fejlődése a Római Birodalom minden sarkában lehetővé tette a viszonylag kiegyensúlyozott ellátást és a népesség nagyarányú növekedésedét. Ez viszont a belső mezőgazdasági és kézműipari termelés fokozódását idézte elő.

A kereskedelem révén új növény- és állatfajok is megjelentek, ezeket a klimatikus viszonyoknak megfelelően nemesítették vagy háziasították. Róma volt az első birodalom Európa történetében, amely nagy hatással volt az ökoszisztémára: a környezetszennyezés, az endemikus fajok pusztulása, a biodiverzitás csökkenése, a deforesztáció, a járványos betegségek kontinensméretű elterjedése mind az első globalizáció kísérőjelenségei voltak, amelyek negatív hatásai máig is hatással vannak mindennapjainkra (Thüry, 1995).