logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Környezetszennyezés

Az ókortörténészeket ugyancsak meglepte, amikor a 90-es évek elején a grönlandi jég-minták kémiai elemzése kimutatta, hogy a levegő ólomkoncentrációja olyan szintet ért el a 2. évszázadban, mint az első ipari forradalom idején (Hong et al., 1994). Ezt az eredményt azóta a svédországi tavakból, a spanyolországi tőzegmohalápokból, és a svájci Jura-hegység tengerszemeinek üledékéből származó minták vegyelemzése is alátámasztotta.
Még magasabb volt a levegő rézkoncentrációja: kb. 2100-2300 tonna/év a Római Birodalom csúcskorszakában (Kr. u. 1-2. század), amely magasabb, mint a 18-19. századi európai emisszió. Mindez azzal függ össze, hogy a bányák és fémfeldolgozó üzemek a császárkor első két évszázadában teljes kapacitással üzemeltek. Csak a hispaniai ólombányák termelése meghaladta a 20 000 tonnát évente; a dalmáciai, ciprusi és arábiai rézbányáké pedig a 15 000 tonna/év szinten mozgott. A légkör szennyezettsége a holttesteken is mérhető (Nriagu, 1983).
A Grotta Rossa-i múmia (amely eddig az egyetlen Rómában felfedezett balzsamozott holttest) - fiatal kora ellenére - úgy tűnik, anthracosis- ban (bányásztüdő) hunyt el. Mindez megerősíti Seneca utalását a Város levegőjének szinte elviselheteden szennyezettségéről (Epist. 104).

A Római Birodalom területén kiterjedt indusztriális tájak jöttek létre, különösen az olyan nagy bányakörzetekben, mint Vipasca (Aljustrel, Portugália), Las Médulas és Rio Tinto (Spanyolország), Albumus Maior (Verespatak/Rosia Montana, Románia), Vádi Fejnan (Wadi Faynan, Jordánia) stb. Különösen az ezüst- és ólombányászat volt rendkívül környezetszennyező, nemcsak az alkalmazott technológia miatt, hanem azért is, mert ezeknek környékén gyakorta mérgező higanyt és cinóbert is bányásztak.

A dél-spanyolországi Amadén higanybányáinak környékén (kb. 300 km2-es területen) található ma is a föld higannyal leginkább szennyezett területe (Higueras et al., 2006). A Vádi Fejnan (Wadi Faynan) környéki rézbányák munkásainak csontvázai sokkal magasabb nehéz- fém-szennyezést mutatnak, mint amit a modern rézbányákban dolgozóknál mértek (Grattan et al., 2002).
Az ólom és a magas ólomtartalmú ezüst ráadásul az evéshez és főzéshez használt edényekben, az édesítőszerekben, a rendkívül népszerű halszószban (garum), a különféle tartósítószerekben is jelen volt. A vízvezetékek nagy részét ólomból készítették, amiből - különösen a savas víz - kioldotta az ólom egy részét. Így nemcsak a bányászok és fémfeldolgozók, hanem a városi lakosság egy része is krónikus ólommérgezésben (plumbizmus vagy szaturnizmus) szenvedhetett.



Forrás: Grüll Tibor - A Római Birodalom ökologiai hatásai (Tanulmány)