logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A tájak és a klíma

A római Mediterráneum magas szintű összekapcsoltsága nemcsak gazdasági szinten eredményezett erős integrációt, hanem tartós környezeti változásokat is indukált. A Római Birodalom „civilizációs küldetése” nemcsak a barbár népek kiművelését tűzte ki célul a humanitas jegyében, hanem a tájakat is formálta. A karthágói egyházatya, Tertullianus, hatásosan írt erről a 2. század végén: „így maga a földkerekség is láthatóan napról napra jobban megművelt és a korábbinál jobban ellátott.
Már minden bejárható, minden ismert, minden hasznosításra alkalmas - a hírhedt pusztaságokat eltörölték a rendkívül nyájas birtokok, az erdőket meghódították a szántók, a vadállatokat elűzték a nyájak; a sivatagokat bevetik, a sziklákat bepalántázzák, a mocsarakat lecsapolják, s annyi a város, amennyi kunyhó se hajdan. Már a szigetek se rémisztenek, a sziklák se rettentenek - mindenütt házak, mindenütt népek, mindenütt közügyek, mindenütt élet.”

A „birodalmi tájak” - úgy tűnik - nem tűrték a „pusztaságokat” (solitudines), az „erdőségeket” (silvae), „sivatagokat” (harenae), „sziklákat” (saxa) és a „mocsarakat” (paludes), amelyek a vadság, a rendezetlenség, a barbárság képzetét idézték fel bennük, szemben a „művelt, ellátott, bejárható, ismert, hasznosításra alkalmas” (culta, instructa, pervia, nóta, negotiosa) vidékekkel. A Tertullianus által említett „rendkívül nyájas birtokok” (fundi amoenissimi), vagyis a római villák külön is említést érdemelnek A villa nem egyeden épület, még kevésbé lakóház, hanem egy mezőgazdasági földterület üzemeltetéséhez szükséges gazdasági és lakóépületek összessége, amely magában foglalja a műhelyeket, borospincéket, különféle raktárakat, istállókat, a birtok művelőinek lakóépületeit (villa rustica), valamint a tulajdonos városi kényelemmel ellátott lakóépületét (villa urbana).
A vidéki villagazdaságok kutatása jelentősen előrehaladt az egykori nyugat-európai tartományokban (Britannia, Hispania, Lusitania, Gallia, Belgica, Germania, Pannónia), de a Közel-Keleten egyelőre elég kevés a komplex módon feltárt villagazdaság. Elterjedésüknek gyakorlatilag nem voltak földrajzi akadályai: északon Britanniában vagy Germaniában éppúgy kialakultak sajátos típusaik, mint a Szahara peremvidékén, Africában (McKay, 1975)

A tájak változásaiért természetesen nemcsak az emberi beavatkozás volt felelős, hanem példának okáért a klímaváltozás is. Dendrológiai adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a Kr. e. 1. században egy melegebb és szárazabb időszak volt, ami egészen a Kr. u. 2. század közepéig tartott. Ezt követően az átlaghőmérséklet csökkenni kezdett, és több csapadék hullott.
A melegebb időszakra (Román Warm Period) utalnak olyan adatok, mint a szőlőkultúra kiterjedése Britanniában (Nene-völgy, Northamptonshire); vagy az olívaolaj-termelés a lykiai Sagalassosban, ahol a viszonylag hidegebb klíma és a magasabb fekvés miatt ma már nem nő meg az olajfa. A kutatók szerint a római korban ezeken a területeken évi 2-3°C-kal magasabb volt az átlaghőmérséklet (Sallares, 2007).


Forrás: Grüll Tibor - A Római Birodalom ökologiai hatásai (Tanulmány)