logo

IX Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A szőlőművelés kiterjedése

A mezőgazdaság terén történő előrelépés a Mediterráneumtól északra is megkövetelte az őshonos növényféleségek fejlesztését. Különösen a szőlőfajták esetében törekedtek arra, hogy az adott vidék számára a legmegfelelőbb fajtákat nemesítsék, mivel „Minden vidéknek, s minden egyes részének megvan a maga saját szőlőfajtája [...] s a hely megváltozása miatt annyira megváltozik eredeti minőségük, hogy fel sem ismerhetők” (Colum. III. 2.30). Ugyanakkor idősebb Plinius azt is tudta, hogy „bizonyos szőlőfajták annyira ragaszkodnak termőhelyükhöz, hogy áttelepítve minden kiválóságukat elveszítik, és sohasem lesznek ugyanolya-nok, mint előtte” (NH XIV 25).

Az ókori forrásokból kiolvasható, hogyan ösztönözte egy-egy új termény először is a művelési határokon kívül eső területekkel való kereskedelmet - Diodorus Siculus azt állítja, hogy a gallok készek voltak rabszolgát adni egy amforányi borért-, másodszor, a megművelt terület kiterjesztésének igényét; harmadszor, az egyes vidékeken a túltermelés megelőzésének igényét.
Úgy tűnik, a római hatóságok egyfajta ellenérzéssel viseltettek a szőlőművelés kiterjesztését illetően a szántásos gazdálkodás rovására, hiszen Domitianus a Kr. u. I. században állítólag elrendelte a provinciákban a szőlőskertek felének felszámolását egy rossz aratást követően, bár semmilyen lépést sem tett, hogy végre is hajtassa az intézkedést. Figyelme főleg arra irányult, hogy biztosítsa Róma városának gabonaellátását (Suet. Dóm. 7).

Probus császár Kr. u. 276-ban állítólag Gallia, Hispania és Britannia összes lakosának megengedte, hogy szőlőültetvényt birtokoljon (Aur. Vict. Caes. 37.3; SHA Prob. 18.8). Itt kell megemlékeznünk egy egyedülálló pannoniai epigráfiai emlékről. Egy Liber Pater-nek szentelt szerémségi oltárkövön (CIL III 10275, Branjin Vrh, Horvátország, 4. század eleje) egy bizonyos Aurelius Constantinus (a név Theodor Mommsen kiegészítése) azzal dicsekszik, hogy 400 arpennisi területen, vagyis átszámítva kb. 50 hektáron „saját erejéből telepítette” szőlőültetvényét.

A ritka értékes felirat azt is elárulja, hogy milyen szőlőfajtákat telepítettek: ex his v(itibus) Cupenis, v(itibus) Terminis, v(itibus) Valle(n) sibus, v(itibus) Caballiori(s).A AáSí-p^nnomú AlmusMonsoVí (Fruska Gora) történt telepítés egyébként Probus császár kezdeményezésére, vagyis hivatalos politikai támogatással történt. Csak a késői római korban érte el a szőlőművelés a maga természetes határait Galliában. Paleobotanikai leletek bizonyítják, hogy a rómaiak egyéb mediterrán növényeket, úgymint lencsét vagy őszibarackot is megpróbáltak magukkal vinni észak felé egészen Britanniáig, de ezek a kísérletek kevésbé voltak sikeresek.


Forrás: Grüll Tibor - A Római Birodalom ökologiai hatásai (Tanulmány)