logo

X Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Keleti szakemberek Nyugaton

Lukianos, a 2. század neves szatíraírója, akit méltán neveznek az ókor Voltaire-jének, egy isten háta mögötti commagénéi városban, Samosatában született. Az Euphratés mellett fekvő település a „havas királyság” központjának számított, lakossága iráni eredetű volt és a görögön kívül csak az arámi-szír dialektust beszélte.
A kis Lukianost apja eleinte a családi hagyománynak megfelelően szobrásznak akarta taníttatni, ám a fiú másról ábrándozott. Álmában két nő jelent meg előtte: Szoborfaragás és Műveltség. Ő az utóbbihoz csatlakozott, és felszállt az általa hajtott szekérre:

Mikor aztán fölszálltam, hajtani kezdett, és ő a gyeplőt fogta, én meg a magasba emelkedve, ahogy keletről nyugat felé repültünk, végignéztem a városokat, népeket és nemzeteket, s közben, miként Triptolemos, egyre szórtam valamit a földre. Nem emlékszem már rá, mit szórhattam, csak annyi maradt meg bennem, hogy a lent bámészkodó emberek mind megéljeneztek, bárhová jutottunk röptünkben, szerencsét kívántak utamhoz.
Miután a tengernyi látnivalót megmutatta nekem, s engem is megmutatott az éljenző tömegnek, újból visszahozott, de nem abban a ruhában, ami a fölemelkedéskor volt rajtam; úgy rémlik, nagyon díszesen öltözve tértem haza!
(Somn. 15-16)

Lukianos korában bizony nagyon sokan kerekedtek fel hasonló álmoktól indíttatva, hogy „keletről nyugatra” röpüljenek álmaik beteljesítésére!

A Seleukidák és Ptolemaidák uralma alatt álló hellenizált keleti nagyvárosokban virágzottak a kézművesmesterségek, a kultúra különféle ágai (retorika, színház, zene), valamint a sport. Nem csoda hát, ha a viszonylag „alulművelt” (vagyis kevésbé hellenizált) Nyugat nagy mennyiségben szippantotta fel az innen jövő szakembereket.
Jól ismert az a Plutarchosnál fennmaradt anekdota, amelyben az író elmondja, hogy Kr. u. 83/84 telén Delphoiban tartózkodva két művelt göröggel találkozott, akik mindketten a „világ végéről” érkeztek (De def orac. 2. = Mor. 410a). Egyikük, a spártai Kleombrotos sok időt töltött Egyiptomban, a tróglyditák országában, és lehajózott a Vörös-tengeren „nem a kereskedés céljából, hanem mert a látnivalókat kereste, és minél többet meg akart tudni róluk”.
A másik a tarsosi Démétrios volt, egy grammaticus, aki egy eseménydús britanniai látogatásról tért haza. Agricola romanizációs politikájának híre, úgy látszik, keletre is eljutott nem kétséges, hogy a tarsosi tanár álláslehetőséget keresett a tudomány szempontjából meglehetősen alulfejlett provinciában. A császár parancsára részt vett abban a flottaexpedícióban is, amely északnyugaton egészen a Hebridákig hatolt előre, s onnan csodás információk tömkelegével tért vissza.
Hogy a történet nem légből kapott, bizonyítja Démétrios Eburicaumban (York) talált görög nyelvű bronz fogadalmi felirata, amit Oceanusnak és Tethysnek szentelt, s amelyre 1860-ban bukkantak rá a régészek (R1B 663).

A kis-ázsiaiak a márványkereskedelemről, továbbá az építészeti, kőfaragó és festőtudományukról voltak híresek. A szórakoztatóiparban is részt vettek: tudunk egy bithyniai színészről, egy cappadociai kocsihajtóról, és számos atlétikai versenygyőztesről (a Capitoliumi Játékok győztesei zömmel Asia tartományból származtak), és a római atlétaszövetség titkára is a lydiai Philadelphiából érkezett.
A doktorok többsége is asiai volt. Az irodalomban is jeleskedtek: számos szofistát ismerünk innen, a larandai Nestórt, az epikus költőt, a filozófus tarsusi Alexandrost, a sztoikus Cn. Artorius Apollót Pergéből, és a lykiai Limyrisben született Philetus hosszú epitáfiuma elárulja, hogy ő is filozófus lehetett.

A szírek is általában a görögök által művelt tevékenységeket folytatták: Archias, a költő, Apollodóros, az építész, Probus, a grammaticus. A Birodalom legkeletibb szélén, az Euphratés partján fekvő Samosata adta az ókor egyik legjelentősebb szatirikusát, a korábban említett Lukianost.
A kifejezetten szír kultúrájú (az Elagabalus-kultusz központjának számító) Emesában született egy csodálatos regényíró, Héliodóros. Oppianos, a halászatról és vadászatról írt tanköltemény szerzője a hátsó-kilikiai Anazarbos szülötte, amelyet még a korai császárkorban is egy helyi dinaszta, Tarcondimotus uralt.

A 2. század egyik legünnepeltebb szónoka, Aelius Aristeidés egy eldugott mysiai faluból, Hadrianutheraeből származott. Ulpianus, a neves jogtudós pedig Tyros szülötte volt.

Egyiptomban természetesen virágzott a kultúra: de jellemzően csak Alexandriában, ahová a világ minden tájáról gyűltek össze a tudósok, még a római korban is bár ekkor már a Museion jelentős hanyatlásnak indult.
Alexandrián kívül csak a Ptolemaisban született nagy asztronómus és geográfus, Claudius Ptolemaius neve ismert; valamint a Lakomázó bölcseket alkotó Athénaiosé, aki az ősi görög gyarmatvárosban, Naukratisban látta meg a napilágot. A nomos fővárosok (métropoleis) egészen a 3. századig nem adtak jelentős alkotókat, ekkor született Lykopolisban a nagy filozófus, Plótinos.

Ugyancsak híresek voltak az egyiptomi orvosok és asztrológusok, bár az utóbbiakra inkább talán a „hírhedt” jelző illik jobban. Az egyiptomiak a szórakoztatóiparból is kivették részüket: táncosok, zenészek, színészek és sportolók is jöttek Nyugatra a Nílus mellől.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) a Pécsi Tudományegyetem docense, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem magántanára, a Szent Pál Akadémia tanszékvezető főiskolai tanára. Fő kutatási területe a korai császárkor, valamint a római kori zsidóság és kereszténység története.

Forrás: Grüll Tibor A Kelet gazdasági, kulturális és vallási befolyása a Római Birodalom nyugati felében