Hamilkár, az energikus pun hadvezér éppenséggel arra hivatkozva folytatta hódításait a félszigeten, hogy Karthágó csak az ottani ezüstbányák hozamából tudja fizetni Rómának az első pun háborút (Kr. e. 264–241) lezáró békeszerződésben kirótt hadikárpótlást. De nem kevésbé volt csábító e terület Róma számára. Hiszen – modern számítások szerint – a szárazföldi csapatok ellátásának és a hajóhad fenntartásának költségei a háború során a háromszorosára rúgtak annak, amennyit Karthágótól zsákmány és hadisarc formájában nyertek. A háború tehát a győztes fél anyagi helyzetét is megrendítette.
Éppen ezért a Karthágóval való második megmérkőzés, a hannibáli háború (Kr. e. 218–201) után nagy lendülettel láttak hozzá a Róma kezére került Ibér-félsziget természeti kincseinek kiaknázásához. M. Porcius Cato Kr. e. 194. évi hadjárata után több mint másfél tonna ezüstöt, 663 ezer darab vert ezüstpénzt és 5 tonna aranyat szolgáltatott be a római államkincstárba, az aerariumba.

A meghódított hispaniai városokra, törzsekre adót is vetettek ki. Ez a hadizsákmány és a fokozatosan növekvő bányajövedelmek döntő mértékben hozzájárultak a római állam pénzügyi egyensúlyának helyreállításához.
Polübiosz (kb. 201–120) szerint az Új-Karthágó környékén levő ezüstbányákban a század derekán mintegy 40 ezer ember dolgozott. Az ő verejtékük árán évi 1500 talentum ezüst került Rómába. Ez mai súlyban 39 tonna; korabeli római pénzben 9 millió denarius értékű volt. Ezek az adatok a mai olvasó számára alig jelentenének többet puszta számoknál, ha az ezüst súlyban megadott mennyisége nem adna közelebbi támpontot.

Az antik pénz vásárlóértékét elvben a benne foglalt nemesfém mennyisége határozta meg, a gyakorlatban azonban a rendelkezésre álló árukészletek, a közbiztonság stb. függvényeként meglehetősen ingadozott.
A denarius a köztársaság korában 4,37 g ezüstöt tartalmazott. Az időszakonként vert aranypénz, az aureus tiszta aranytartalma 8,1–8,3 g volt. A gyakorlatban használt, a forrásokban szereplő pénzek egymáshoz viszonyított arányát az alábbi kimutatás szemlélteti: 1 aureus = 25 denarius = 100 sestertius = 400 as.

Az állam pénzügyi helyzetére jellemző, hogy 157-ben a Saturnus templomában lévő államkincstárban 50 tonna aranyat, 70 tonna ezüstrudat és másfél millió denarius értékű vert pénzérmét őriztek. Egy évszázaddal később viszont, 49-ben, csak alig valamivel nagyobb ennél az állami tartalékok értéke. Ez azért is feltűnő, mert időközben horribilis értékek jutottak Róma kezére.
A pontoszi király elleni harmadik háború (Kr. e. 74–64) után Pompeius 120 millió denarius értékű hadizsákmányt szállított az államkincstárba, s hódításai nyomán az aerarium addigi rendszeres évi 50 milliós bevétele 85 millióra emelkedett. A pénz zömét azonban improduktív, mindenekelőtt katonai kiadások emésztették fel. Tartalékot pedig jobbára csak annyit képeztek, amennyit feltétlenül szükségesnek láttak.



Maróti Egon