logo

XVII Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Árjegyzék

Bizony az árjegyzékben akadnak olyan furcsaságok, hogy néha különös módon kerülnek benne egymás mellé: árucikkek, foglalkozások, emberek - mert meg kell jegyeznünk, hogy a jegyzék legnagyobb érdekessége éppen az, hogy a munkát árunak minősíti, és maximálja a munkabéreket. A rendeletben némi rendszertelenség mutatkozik a munkavállalók felsorolásában, s így esik meg, hogy bizony egymás mellé kerül a béres, a csatornatisztító, a szövőmunkás, a tanár és az ügyvéd - mintha csak azt akarná hangsúlyozni a rendelet, hogy a munka az munka, s nincs különbség testi és szellemi munkások közt másban, csak a munka értékelésében.

A jegyzék a bérmunkának négyféle fajtáját ismeri: 1. időbér élelmezéssel; 2. darabbér élelmezéssel; 3. darabbér; 4. darabbér és időbér kombinációja. A nők munkabére 20-40 százalékkal kisebb volt a férfiakénál.
Napszám szerint fizették (élelmezéssel) a bérest, a hajcsárt, a vízhordót, a csatornatisztítót, a pásztort: ezeknek a napibére 25 denarius volt; a szövőnő, a munka finomsága szerint, 12-20 denariust kapott; a selyemszövő, mészégető, kőműves, kőfaragó, mozaikművész, bognár, ács és hajóács napszáma 40-50 denarius; a márványmunkás napibére 60, a falfestőé 75, az alakfestőé pedig 150 denarius. Darabszámra fizették az állatorvost és a birkanyírót, a fürdőmestert, a köszörűst, a könyvmásolót; egy fürdőmester díja minden vendég után 2 denarius, a borbélyé ugyanannyi, a köszörűs egy kardért 25 denariust kap, a birkanyíró egy birkáért hatot, az állatorvos egy állatért (érvágás, kötözés) 20 denariust.

A fuvaros bére mérföldenként 12 denarius, egy utas mérföldenként 2 denariust fizet; a másoló százsoronként 25 denariust kap, az ügyvéd egy panasziratért 250, egy perbeli cselekményért (tárgyalás) 1000 denariust. A darabbér és időbér kombinációja: egy tanulóért egy hónapra a tanár 50-250 denariust kapott, aszerint, hogy írásra, számolásra, geometriára vagy szónoklásra tanította-e.

A rézművesek és aranyművesek a feldolgozott fém súlya szerint kapták bérüket, a szabók és hímzők darabszámra, élelem nélkül, s többnyire otthon dolgoztak; ez tipikus kisipar volt. A szabó munkája meglehetősen alsórendű, hiszen a szöveteket kiszabott darabokban árusították, és a szabónak alig volt vele dolga; munkabére 2-60 denarius, élelmezés nélkül.
Ugyancsak önálló kisiparosok voltak a tímárok és szűcsök is, ellenben tiszta bérmunka volt a kőművesek, kovácsok, lakatosok, ötvösök, könyvmásolók, szabók, hímzők, szövők, bognárok, ácsok, sütőiparosok munkája. A napszám átlaga, ha az élelmezést is beleszámítjuk, 50 denarius: érdemes ezzel az átlagkeresettel összehasonlítani az árucikkek árait, s rögtön kiderül, mit vásárolhatott hát a munkásember, az iparos, a tanár és az ügyvéd a keresetéért.