A római jogot két fő részre oszthatjuk: ius publicum (közjog) és ius privatum (magánjog). Közjog alatt azon szabályok összességét értjük, amelyek a római állam viszonyait szabályozták, így többek kötött az állami pénzügyekkel kapcsolatos valamennyi szabály is ide sorolható. A magánjog ezzel szemben a polgárok egymás közötti viszonyait szabályozó joganyag.
A római jogot elsősorban a jusztiniánuszi kodifikáció (Kr.u. VI. sz.) során létrejött munkákból ismerjük, amelyek azonban főleg csak a magánjogot foglalták össze, ezért közjogi szabályokat csak elvétve és akkor is inkább csak az összefoglalás korára vonatkozó állapotoknak megfelelően tartalmaznak (pl. a Digesta 49. és 50. könyvei), ezért a korábbi köztársasági korra nem adnak kellő felvilágosítást.
További források az un. epigráfiai (feliratos) források, amelyek a köztársaság viszonyaira ugyan hitelesek, de ezek a történelem viharai miatt csak nagyon csekély mennyiségben állnak rendelkezésünkre. A legfontosabb források ezért a köztársaság korának közjogi szabályaira az un. irodalmi források, ezen belül is a római történetírás művei (pl. Livius, Gellius), Cicero munkássága ill. értékes forrás még Polübiosz műve is, mivel annak szerzője ugyan idegenként, de kortárs szemtanúként élt Rómában, így munkája hitelesnek fogadható el.