logo

VIII Februarius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A senatus működése az állami pénzügyek területén

Az állami pénzügyek területén a szenátus volt a legfontosabb szerv. A népgyűlésnek egyáltalán nem volt ezen ügyekbe beleszólása, a magisztrátusok döntési jogát pedig lekorlátozta az, hogy a szenátus rendelkezett az állami pénzügyek felett, így a szenátus az állami pénzek kifizetését megtagadta vagy korlátozta. Ez alól egyedül a konzulok képeztek kivételt, akik saját jogukon rendelhettek el kifizetést az államkincstárból.
Minden más magisztrátus, ide értve az állami pénzek nagy részét elköltő cenzorokat is, kifizetéseket csak a szenátus által előzetesen engedélyezett keretösszeg (pecunia attributa) erejéig rendelhettek el.

A szenátus döntött tehát a kincstár állapota és a várható külpolitikai események (pl. háborúk) ismeretében például a cenzorok által a középítkezésekre költhető összegek meghatározásáról. Ezen belül már a cenzor rendelhetett el kifizetést, amit ténylegesen a quaestor teljesített és ő volt az, aki nyilvántartotta a cenzor rendelkezésére álló összeget is.

Hasonlóan működött ez a többi magisztrátus esetén is ill. ezeken túl, alkalmi jelleggel a szenátus utasíthatta is az egyes magisztrátusokat egyes konkrét feladatok megvalósítására is: építkezés elrendelése, egyes épületek és szobrok helyreállításának elrendelése, ünnepek, és játékok megrendezésére. Ilyenkor az erről szóló határozatban az ehhez szükséges anyagi alapokat is biztosították az adott magisztrátus részére, aki azt szintén a quaestoron keresztül kapta meg.



Forrás: Bajánházy István - Az állami pénzügyek a római köztársaságban