Az ókorban különféle időszámítási rendszerek voltak érvényben, pl. a Keleten (Egyiptom, Babylón stb.); a görögöknél vagy Itáliában (etruszkok, Róma).

A) Az etruszkok történelmi tudatát az a felfogás határozta meg, hogy minden véges, így az etruszk nép léte is, s annak történelmében a mindenkori időfutás határozza meg a pillanatnyi sorsot. Ennek jegyében számukra a történelem az istenek akarata által tartalmilag és időben meghatározott saeculum-ok összessége volt. Mivel az etruszk felfogás jegyében egy saeculum addig tartott, amíg az előzőnek a vége után az új kezdetén születettek nemzedéke teljesen ki nem halt, ezért az etruszk saeculum időtartama többnyire 123 vagy 119 év volt.
A disciplina Etrusca-ban fennmaradt tanítás alapján a római népnek 12, az etruszkoknak pedig vagy 8 vagy 10 saeculum jutott volna osztályrészül. Lehettek az etruszkoknak elképzelései a „világév"-ről és az ennek részét alkotó „világhetek"-ről is. ám ezek számunkra nem elég világosak. Mindenesetre úgy gondolták, hogy a megállapított véget áldozatokkal, imákkal ki lehet tolni, legalábbis egy rövid időre.
Vitatott, hogy ezen elképzelés keretében mikorra tették az etruszk történelem kezdetét; egyesek szerint ez a 10. sz. első felére esnék, s ezáltal egybeesnék az etruszkokkal összefüggésbe hozott Villanova-kultúra kezdetével. Még ha ezt elfogadnók is, akkor sem következnék ebből, hogy az etruszkok ismertetett időszámítása ugyanekkor kezdődött.

B) Rómában az időnek a fasti consulares, a consulok éves névjegyzéke alapján való jelölése mind a köz-, mind a magánéletben megszokott volt. Így tartja számon pl. Kr. e. 186-ot a S(enatus)C(onsultum) de Bacchanalibus: Q. Marcius L. f. S(p.)Postumius L. f. cos...(CIL I2 581); később Horatius halálára kapjuk ezt az időmegjelölést: V Kal. Dec. C. Marcio Censorino et C. Asinio Gallo coss.(= consulibus), vagyis a mi naptári rendszerünkre átszámítva: Kr. e. 8. nov. 27.

A hivatalos fasti consulares a res publica libera első consulaitól Basilius iuniorig (Kr. u. 541) bezárólag 1047 eponymos-párt vagy collegium-ot tart nyilván. Ennek a listának a mi ma használatos időszámításunkra való áttételét sok minden megnehezíti. Többek közt az a körülmény, hogy Kr. e. 222-t megelőzőleg változó volt a consulok hivatalba lépésének ideje.

Kr. e. 222-153 között március 1-én foglalták el tisztségüket e poszt betöltői, s csak 153-tól kezdték meg hivatali működésüket jan. 1-től. Ettől kezdve esett egybe a hivatali év teljes ideje a naptári időszámítással. Minthogy Rómában a történelmi események nyilvántartása a fasti consulares alapján történt, ezért itt a szó szorosabb értelmében vett naptárnak a kezdeti időkben sokáig viszonylag kisebb a szerepe, mint később, hiszen a hivatali év sem kezdetében, sem tartamában nem esett egybe a naptári évvel, hanem hosszúsága még annál is kevésbé volt meghatározott, ill. szabályozott. Ez is magyarázata lehet annak, hogy az epónymos-párok egy része nem indokolható azonos időtartamú évekkel.

Az epónymos consulok alapján történő évjelölés a császárkorban is fennmaradt, bár Augustus megpróbált változtatni ezen a rendszeren, az uralkodó évei alapján valósítva meg a datálást. Ez tükröződik a tribunicia potestas feltüntetésében, amely óvatos formula azonban nem tudta kiszorítani a consulok neve alapján történő keltezést. Mommsen arra mutatott rá, hogy Nervától kezdődőleg a tribunicia potestas alapján megvalósuló datálás voltaképpen egyet jelentett a császár uralkodási évei alapján történő számítással.

C) A római időszámítás lehetséges kezdőpontjai. Az ab urbe condita problémája: A közfelfogásban elterjedt az a hiedelem, hogy a rómaiak kronológiájának mértékadó alapja a város alapítása (vagy talán csak a Septimontium ünnepe?) volt, ill. pontosabban ennek éve volt a kiindulási pont, s azután ehhez viszonyítva adták meg az egyes éveket (1. fentebb). Ez azonban meglehetősen pontatlan s csak viszonylagos érvénye van.
A mai keresztény gyökerű, a világon leginkább használt s különösen a tudományos életben legjobban elterjedt időszámítással egyeztetett Kr. e. 754/753 meglehetősen későn bukkan fel Rómában. Ennek a később általában egyezményesen elfogadott dátumnak a kikövetkeztetése a Kr. e. 1. századának polihisztorához, Varróhoz kapcsolódik. Ő volt az, aki Róma születésnapját, a Natalis Urbis-t Kr. e. 753. ápr. 21-re tette (az efféle kettősségek, mint 754/753, a többnyire nyáron kezdődő görög évvel való egyeztetésből adódnak, amely évhatár viszont a római történelemre ugyancsak alkalmazott Olympias-ok alapján történő kronológia miatt úgyszintén nem hagyható figyelmen kívül, s egyúttal megnöveli a kronológiai átszámítások hibalehetőségét).

Valójában azonban a klasszikus antikvitásban igen sokféle eltérő felfogással és állásponttal találkozunk Róma alapítási idejét illetőleg. Eszerint Varro számításától eltérőleg 4 másik direkt adattal találkozunk az Olympias-ok szerint való számításnak megfelelően. Cincius Alimen-tus adata: 01. 12, 4 (= 729/728), Fabius Pictoré: 01. 8, 1 (= 748/747 ez él tovább Diodóros Sikeliótésnál, sőt Liviusnál is több-kevesebb következetességgel a királyok korára vonatkozólag), Polybiosé: 01. 7, 2 (= 751/750), ill. Dionysios Halikarnas-seusé: 01. 7, 1 (= 752/751).
Emellett áttételes megfogalmazásokból még egyéb nézetek is kikövetkeztethetők. Ennius/Naevius datálása feltehetőleg: Kr. e. 884/883 (C. Ampolo viszont 11. századot ír), Vergiliusé: 843, Zénón Rhodiosé: 01. 1, 1 (= 776/775), Pisóé: 01. 5, 2 (= 759/758), egy ismeretlen krónikáé: 01. 5, 3 (758/757), Libóé: 01. 6. 2 (= 755/754), a fasti Capitolini-é: 01. 6, 4 (= 753/752), Coruncaniusé: 01. 7, 3 (= 750/749), Cn. Gelliusé és Valerius Antiasé (megerősítve az 505-ös saeculum számítás által): 01. 7, 4 (= 749/748), Catóé (akinek elképzelését többféleképpen szokták értelmezni): 01. 7, 1 (= 752/751, a leginkább elfogadott számítás) vagy 751/750 (amennyiben Eratosthenést követve úgy véli, Troia bukásától a Város alapításáig 432 esztendő telt el ugyancsak széles körben elfogadott nézet) vagy 01. 8, 4 (= 745/746 Soltau szerint) vagy 01. 10, 1 (= 740/739 Unger szerint), végül a Kr. e. 608-as saeculum-számítás alapján: 01. 8, 2 (= 747/746). Mindehhez még hozzá kell venni, hogy Timaios szerint Róma alapítása időben egybeesett Karthágóéval, ami Kr. e. 814-re utal.

A Varro-féle datálás tehát csak egy a sok közül, amely későbbi közkeletűvé válását részben annak is köszönhette, hogy ezt fogadta el az első általánosan használt kronológia készítője, Atticus aki ugyancsak felhasználhatta az előkelő nemzetségek (Claudii Marcelli, Fabii, Aemilii stb.) feljegyzéseit s nagytekintélyű barátja, Cicero. valamint az Augustus-kor tudós filológusa, Verrius Flaccus.
A 753-as időpont azonban még ekkor sem volt egyetemesen elfogadott, amit Vergiliuson és Liviuson kí-vul Cornelius Nepos is igazolhat. Ezzel kapcsolatban jól tükrözik a Kr. e. és u. 1. sz: i helyzetet Cicero szavai: est enim inter scriptores de numero annorum contro-oersia (Brut. 18, 72). Ennek azonban a római gyakorlatban végül is nem sok jelentősége volt, mivel az évek számítása és megadása igazából a consuli névjegyzék alapján aortént. A számításbeli igen jelentős eltéréseknek többféle oka, magyarázata van, ill. lehetséges. Az egyik ok a szinkronizmusból adódik.

A római történelmet gyakran viszonyították a göröghöz, s mivel annak egyik alapdátumának, Troia lerombolásának az illópontja ugyancsak vitatott volt, ezért az ilyen vonatkozású római szinkronizmus is eltérő eredményekre vezetett (vö. Cens. 21, 3. aki Sosibios Lakónt, Eratosthenést, Timaiost és Aretést említi példaként). Egy másik nehézség az interregnum-ok beszámításából, ill. figyelmen kívül hagyásából adódott.

A harmadik tényező Tarquinius Superbus uralkodásának vitatott időtartama volt, mert egyesek itt 25, mások 26 számoltak. Minthogy Rómában a tudományos kronológia meglehetősen későn, az ún. klasszikus periódusban bontakozott ki, ezért rengeteg megoldatlan problémával kellett szembenéznie. A megszülető művek sem voltak mindig elég ismertek, sok közülük viszonylag hamar elveszett. Később több jelentékeny munka sem vészelte át a kézirati hagyományozódás „sötét korszakát", ezért különösen nehéz számunkra a római kronológia valódi eredményeinek megnyugtató számbavétele.

Mai ismereteink szerint az első ilyen munkát görög források nyomán Cornelius Nepos készítette, ám ez a Chronica, amely egyfajta világtörténeti kronológia volt, elveszett. Hasonló sorsra jutott Cicero barátjának, Atticusnak már említett liber annalis-a, mely egyfajta időtáblázat lehetett Róma alapításától kezdődőleg. Különleges jelentőséggel bírhatna számunkra egy másik varrói munka, a négy könyvből álló De gente populi Romani, amely azonban ugyancsak nem maradt ránk.
Annyi ismert róla, hogy a szerzőnek Kastór alapján rendelkezésére álltak a görög királylisták, s ezek nyomán 3 korszakot állapított meg: az első a világ teremtésétől az Ogyges/Ogygus alatti vízözönig; a második ez utóbbi eseménytől az első olympiasig; a harmadik pedig innen a maga koráig terjedt. Így Varro a római történelmet a görög történelemhez kapcsolódóan kellett hogy bemutassa.
Ezenkívül Latinus-szal kezdődőleg a polihisztor előadta a latin királyokat, felsorolta az albai királylistát Róma alapításáig s ezzel kezdte a római királyok jegyzékét (1. a mű töredékeit Augustinus: De civitate Dei 18. könyvében). Alapvetően Varróra megy azután vissza az immár fentmaradt tömör és nem is mindig elég gondos összefoglalás: Censorinus, De die natali (Kr. u. 3. sz.), amely az időszámítás sok olyan kérdését érinti, mely a mai kronológiai kutatások szempontjából is számottevő jelentőséggel bír.

D) Más támpontok az időszámítás kezdetének kijelöléséhez: A res publica libera létrejötte, ill. Iuppiter capitoliumi templomának felavatása: Az alapítási dátumon kívül volt más viszonyítási alap is a római történelem egyes eseményeinek időrendi elhelyezéséhez. Ilyennek kell tekintenünk a capitoliumi Iuppiter-templom felavatását, amely eredetileg semmiképpen sem esett egybe a res publica libera kezdetével, ha az valóban Kr. e. 510/509, s nem 508/507-ről tették át ide, miként azt Diodóros Sikeliótés látszik megerősíteni.
Így érthető Cn. Flavius Kr. e. 303-as dedicatio-s felirata, amelyben az áll, hogy ő a Concordia-templomot 204 évvel post aedem Capitolinam dedicatam ajánlotta fel (Plinius: Naturalis historia. 33, 19). Mivel a Iuppiter-templom alapításával összefüggésbe hozott szögbeverés minden év szeptember idus-án lett volna, ezért talán valamikor egy ilyen újévkezdettel is számolnunk kell.

A római időpontok kielégítő átszámításának ez is egyik akadálya lehet. Mégis a korai római történelem legbiztosabbnak tartott fix dátuma a Iuppiter-templom felavatása, vagyis Kr. e. 507. szeptember 13.