A római számírás eredete nem tisztázott. A kis értékű számjegyek akár a rovásfák utódainak is tekinthetők. Valószínűnek látszik az etruszk eredet is. Nem az általunk is ismert formájuk volt mindig a számjegyeknek.

A nagy számok írására is voltak jeleik a rómaiaknak, bár ezek nem váltak egységessé. A római köztársaság korának vége felé jelent meg a számok fölé húzott vízszintes vonal, ami a szám ezerszeresét jelentette.
A számok leírásában a kivonásos mód nem volt általános, pl. a 400 előfordul az általunk is ismert CD alakban, de a CCCC alakban is. Vannak nyomai a szorzásos elvnek is, pl. XCII M jelentése 92 000.


Melyik a legnagyobb római szám és miért?

Nincs legnagyobb szám, a végtelen nem szám, ez független attól, hogy római vagy arab. A számábrázolásnak ellenben vannak korlátai. Az arabnak mondhatni beláthatatlan, a rómainak viszont a eléggé megfogható, mivel nem helyi értékesen ábrázolnak.

A legnagyobb betűjük az M, ebből egymás mögé raksz hármat, az MMM, erre ráraksz még egy ötszázast, MMMD, ráraksz még háromszázat, az MMMDCCC, még ötven és így tovább, hacsak rosszul nem tudom, és írhatsz olyat, hogy MMMM, azaz a 3501-4000 eső számokat máshogy kell ábrázolni. Mindenesetre nem több 5000-nél)

A 3999 azaz MMMCMXCIX. Ugyanis három számot lehet maximum egymás mellé írni. A 3000 az MMM, és még hozzá lehet adni 999-et.

Kivonásra csak a C, X, I használható, D, L, V-ből nem lehet többet írni egymás mellé, és M-ből csak C-t, C-ből X-et, X-ből csak I-t lehet kivonni. MMMIM ez hibás felírás lenne.