Flavius iosephus lakonikus rövidséggel jegyzi meg, hogy „[Vespasianus] minden zsidóra, bárhol lakott, évi két drachma fejadót vetett ki, melyet - éppúgy, mint régen a jeruzsálemi templomnak - most a Capitolium javára kellett megfizetniük". Világos, hogy Vespasianus intézkedését nemcsak gazdasági érdekek diktálták. A „zsidóadó" bevezetése egyrészről demonstrálta a „zsidók Istenének" vereségét és Iuppiter felsőbbrendűségét a rómaiak szemében, másrészről a birodalom zsidó lakosságának tudatos megalázását is szolgálta.
A zsidóadó begyűjtésére - a korábban már létező fiscus Alexandrinus és fiscus Asiaticus mintájára - létrehozták a fiscus ludaicust, amelynek élére egy procurator ad capitularia ludaeorum nevű tisztségviselőt neveztek ki. Egy zsidóadó-felelős procurator sírfelirata már a 18. században előkerült.
T. Flavius Euschaemon - a harmadik névelem (cognomen) görög eredetre utal - a Flavius dinasztia valamelyik császárának fe lszabad ítottj a volt, de közelebbit nem tudunk mondani a felirat keletkezésének időpontjáról. A császári kincstár (fiscus) - az aerariummal, vagyis az államkincstárral szemben - olyan intézményt jelent, amely a közjóra fordítja a bevételeket, a császár személyes felügyelete alatt.

A procurator valószínűleg az adózók listáját ellenőrizte, amelyre - Domitianus után - a gyerekek, nők és a zsidó vallással szimpatizálók (az ún. „istenfélők") is kivétel nélkül felkerültek, bárhol is éltek a Római Birodalom területén. Ez azért is különösen megalázó lehetett a zsidók számára, mert a templomi adót eredetileg a nőknek és a gyermekeknek nem kellett megfizetniük.
Suetonius tudósít róla, hogy Domitianus alatt különleges szigorúsággal hajtották be a zsidókra kirótt fejadót. Nerva alatt jelentek meg a FISCI IUDAICI CALUMNIA SUBLATA feliratos pénzérmék, ami szó szerint annyit tesz: „a zsidópénztár gazsága elvétetett". Ez azt jelenti, hogy a zsidóadót átmeneti időre eltörölték.
Edfuban (Apollinopolis Magna) több tucat olyan osztrakon maradt fenn, amely bizonyítja, hogy a zsidóadót 70 után valóban mindenkitől beszedték, aki zsidónak vallotta magát: a zsidó rabszolgák után gazdáiknak kellett leróniuk az adót.