Merészebb kutatók, mint Peter Temin (MIT), Elio Lo Cascio (Nápoly) és Walter Scheidel (Stanford) még a Római Birodalom évi átlagos GPD- jét is megpróbálták megbecsülni a Kr. u. 1-3. század közötti időben. A kiválasztott két időpont: Kr. u. 14 (Augustus halála) és Kr. u. 150 között szerintük 166 HS/főről 380 HS/főre növekedett a birodalom egy főre jutó GDP-je. Ez az összeg persze tartományonként eltérő lehetett. Angus Maddison becslése szerint Itália lakossága - ahol a birodalom összlakosságának 18%-a élt - 40-60%-kal magasabb részesedést tudhatott magáénak, mint a provinciálisok; az utóbbiak közül pedig az Asia tartományban lakók 20%-kal több bevételhez jutottak, mint a nyugati tartományok lakossága.

A Scheidel-Friesen-féle gazdasági modell szerint a birodalom éves összbevétele 20 milliárd HS körül alakult, amiből az állam 5%-ot vett le saját működtetésére. A háztartások legfelső 1,5%-a részesült a jövedelmek 20%-ából. A lakosság kb. 10%-át kitevő, nem az elithez tartozó középosztály birtokolta a bevételek további 20%-át.
A lakosság túlnyomó része (közel 90%-a) a létfenntartási küszöb közelében élt. De mekkora lehetett ez a küszöb, és mekkora minimáljövedelem kellett ennek fenntartásához? Ehhez a kutatók nagy része az egy főre eső gabonafogyasztást veszi alapul. Elio Lo Cascio szerint a napi szükséges 1500 kalória energiabevitel évi 250 kg/fő gabonafogyasztást feltételez.

A Kr. u. 1. században átlagosan 3 HS volt a gabona ára modiusonként (1 modius = 6,75 kg), ami kilogrammonként 0,444 HS-t jelent. Ezt a gabonafogyasztás-értéket szorozták meg egyéb fogyasztási mutatókkal, ami kb. 230-380 HS/fő/év közötti átlagot eredményezett. Peter Temin alacsonyabb árral és kisebb fogyasztással számolt, ezért az ő GDP-becslése a legalacsonyabb. Szerinte a római állam egy főre eső GDP-je akkora lehetett, mint a mai Ruandáé vagy Ugandáé.