1. A római birodalom tulajdonképpen autonóm városoknak a császári kormány által összefoglalt egysége volt. A városok alkották a gazdasági élet alappilléreit, ezért mutatkozik a gazdasági fellendülés elsősorban a városodásban, új városok alakulásában és a városok gazdasági jólétének fellendülésében.

2. A gazdasági élet egyik fontos alaptényezője a mezőgazdaság volt. A császárság megalakulása óta Itáliában a parasztbirtokok rovására terjedt a nagybirtok. Igen sok addig önálló kisbirtokos parasztgazda kénytelen volt feladni önállóságát és elmenni colonusnak, azaz „kishaszonbérlőnek" a nagy latifundiumokon.
A kapitalista módszerekkel megművelt nagybirtok kialakulása és térfoglalása nemcsak Itáliára volt jellemző, hanem a provinciákra is. A nagybirtokosok közt az első helyet a császárok foglalták el, akik nemcsak Itáliában, hanem a provinciákban is óriási birtokokat tartottak kezükben. A császárság első századaiban a mezőgazdasági művelés alá fogott terület jelentősen gyarapodott, főként Észak-Afrikában és a nyugati provinciákban.

A nagybirtokokon főként bort és olajat termeltek, mert ez volt a legjövedelmezőbb. Sok területen a rómaiak honosították meg a szőlőtermelést, valamint az olajfát is. A nagybirtokhoz hasonlóan művelték meg a középbirtokokat is. Ilyen középbirtok volt pl. Horatius Sabinuma. Horatius csak ritkán tartózkodott birtokán, azt egy tiszttartó (villicus) kezelte. Egyik részét, melyet mintagazdasággá alakítottak át, nyolc rabszolga művelte meg. A birtokon volt szőlő, gyümölcsös és konyhakert, továbbá rozsföldek. A birtok másik részét Horatius öt parcellában öt colonusnak bérbe adta: a colonusok talán a régebbi tulajdonosok vagy azok leszármazottai voltak.

A mezőgazdasági művelés módszerei már a hellenizmus idején jelentős eredményeket értek el és ennek következményeként egyes területek, főként Itália gazdasági élete nagy változásokon ment keresztül. A pun háborúk előtt a görögök még úgy írták le Itáliát, mint északi klímájú országot, melyben leginkább gabonát termeltek és sok volt az erdő, a lakosok pedig leginkább állattenyésztéssel foglalkoztak. Ez már a Kr. e. 1. században megváltozott.
A nagykiterjedésű erdők és vadonok helyébe gyümölcs kertek léptek, úgyhogy már Varro (Kr. e. 116-27) nagy gyümölcsöskertnek mondta Itáliát. A császárság idején a mezőgazdasági átalakulás folytatódott, amennyiben egész sor új fűszert és gyümölcsöt honosítottak meg Itáliában, így pl. a kajszi és az őszibarackot, a szilvát és a cseresznye némely fajtáit, a pisztáciát és dinnyét, továbbá a citromfát. Ugyancsak a császárság korában honosítottak meg Itáliában több állatfajtát is, így a pávát, a gyöngytyúkot, a fácánt stb.

De nemcsak Itália mezőgazdasági kultúrája emelkedett, hanem hasonló volt a helyzet a provinciákban is. Ezekben is kialakultak magas kultúrájú mezőgazdasági területek. Ilyen volt nemcsak Egyiptom, hanem Palesztinában pl. Galilea is.
A császárság két első századának gazdasági fellendülése után a 3. századtól fogva ismételt és egyre súlyosodó gazdasági válságok támadtak, amelyek aláásták a római birodalom gazdasági jólétét. Ezeknek vizsgálata azonban már nem tartozik összefüggésünkbe.

3. Az elmondottakhoz hasonló jelenségek figyelhetők meg a bányászat terén is. A hatalmas birodalom rendkívül gazdag bányászati kincseinek feltárása és kiaknázása tekintetében a Kr. u. első két század fellendülést mutat.
Új természeti kincsek szerzésére való igyekezet valószínűleg jelentősen közrejátszott abban, hogy egyes császárok igyekeztek a birodalom határait kiterjeszteni. Különösen Dacia gyakorolt igen nagy vonzóerőt az ott található arany miatt. Azonban a bányaművelés technikájában, valamint az ércek feldolgozásában a rómaiak nem jutottak túl azon a fejlődési fokon, amelyet a hellenisztikus államok is elértek már. Az első két század viszonylagos fellendülését a bányaművelés tekintetében is később fokozatos visszaesés követte.

4. A császárság megalakulása az iparosodás és a kereskedelem részére is új, jelentős távlatokat nyitott. Az ipar fellendülése főként Itáliában figyelhető meg, így pl. különösen is nyomon kísérhető Pompejiben mindaddig, amíg a város el nem pusztult.
Campaniában bronzárúk készítése és az üvegipar, Pompejiben gyapjúszövetek előállítása és illatszergyártás, Aquileiában az agyagipar és fegyvergyártás, egész Itáliában az agyagipar virágzott. Itália volt a leginkább iparosodott terület és ezzel együtt a birodalom kereskedelmi életének központja.

Itália mellett a régi iparvidékek is újra felvirágzottak. Egyiptom a vászonruhák és a papirusz-készítés hazája volt, Kisázsiának gyapjúszövetei voltak híresek: főként színes szöveteket és ruhákat, valamint gyapjútakarókat gyártottak. Jelentős textilipar fejlődött ki Szíriában is. De híres volt Szíria üveggyártásáról is. E tekintetben versenyzett Itáliával.
Az egyes iparvidékek jórészt kivitelre dolgoztak. A rendkívül fejlett kereskedelem gondoskodott az árú cseréről nemcsak a birodalom határain belül, hanem azokon túl is. India és belső Ázsia felé egyfelől, a mai Oroszország területén lakó népek és a germánok felé másfelől állandó kereskedelmi összeköttetések épültek ki. Ugyancsak virágzott a kereskedelem Arábia és Közép-Afrika területei felé. A legélénkebb azonban a kereskedelem természetesen a belföldi forgalomban volt. A legfontosabb árucikkek közé számítottak a gabona, a bor és az oliva-olaj, de nagy volt a forgalom különféle használati tárgyakban és közszükségleti cikkekben is.

A mezőgazdaság mellett a birodalom gazdasági életének főtényezője a kereskedelem volt. Itt adódott a legtöbb lehetőség és alkalom az egyéni kezdeményezésre, egyúttal a legtöbb kilátás is a haszonra. Mint láttuk, a nagy vagyonok jórészt a kereskedők kezén halmozódtak fel. Nem véletlen, hogy Jk. 4,13 is természetesnek tartja a kereskedők vagyonosodását.

Az ipar és kereskedelem terén a gazdasági fejlődés és fellendülés a Kr. u. első két században mutatható ki. A 3. században kezdődő gazdasági nehézségek során az ipar és a kereskedelem is fokozódó válságokon ment át. Leletekből is megfigyelhető, hogyan esett vissza az iparcikkek gyártása, hogyan romlott azok minősége stb. A birodalom fokozódó szétesésének e jelenségeivel azonban már nem foglalkozhatunk.