A kovácsműhely elválaszthatatlan tartozéka a tűzhely, amelyen megmunkálni kívánt vasdarabot a megfelelő hőfokra hevítették. A folyamat hatékonyságát fújtató alkalmazásával növelhették, amely főként bőrből és fából készülhetett és a hőtől kőből vagy agyagból készített védte. Fújtatóval ellátott kovácstűzhely ábrázolása több római kori emlékről ismert, így az Aquileiából származó, fentebb többször említett sírrelief bal oldalán megfigyelhető volt.
Egy Rómából származó faragott kőemléken szintén ábrázolták, ahogy a Domitilla katakomba sírtábla jelenetén a tűzhely fallal védett hátsó részénél helyezték el. A tűzhöz legközelebb eső alkatrész, a cső vasból történő készítésére eddig egyedül a Mannersdorfból előkerült darabok szolgálnak példaként (FJ 1-4).
Az első (FJ 1-2) és a második (FJ 3-4) depóleletből egyaránt két, eltérő méretű vaslemezből hajlított csőszakasz került elő, amely arra engedett következtetni, hogy azokat egykor két különböző fújtatóhoz használták. A csövek mindegyike az egyik irányba keskenyedett, külső oldalukon több abronccsal erősítették meg azokat. Az egyik példányt hegyénél tölcséres gallérral látták el (FJ 3), ami tovább javíthatta a fújtató gyúlékony alkatrészeinek védelmét.

A kovácstűzhelyek kapcsán érdemes még egy vasból készült szerszámtípusra kitérni, nevezetesen azokra a lapátokra, amelyekkel az izzó parazsat igazgatták. A vaskortól kezdve számos lelőhelyről kerültek elő erre a célra szolgáló, különféle kialakítású példányok. A Pannoniából származó szerszámok között esetleg egy Nagyberki-Szalacskáról (VY 93) és egy Külsővatról (VY 104) - mindkét esetben szórványként - napvilágot látott példány sorolható ebbe a típusba. Utóbbi példánynál (VY 104) a csavart szár egyértelműen a jobb hőleadási tulajdonságok miatt került kialakításra. Egy további, nagyméretű példány Aquincumból, ismeretlen kontextusból származik (VY 105).