A jellegzetes, antik ábrázolásokon számtalanszor látható szerszámok, mint az üllő, kalapács és fogó mellett, a kovácsok még egyéb eszközöket is használtak, amelyek a munkadarab vágásában, lyukasztásában vagy felületének simításában segítettek. Ezeket a szerszámokat vagy nyéllel látták el, vagy a fogó segítségével helyezték a megfelelő helyre és a kovácskalapáccsal ráütve fejtették ki a kívánt erőhatást. A római korban sem az írott források, sem a számtalan kovácsjelenet nem szolgáltatott adatokat a szóban forgó szerszámok használatához.

A Pannóniából szármaszó szerszámok közül 13 darabot soroltam ebbe a csoportba, amelyek formai szempontból vegyes képet mutatnak (VG 1-13). A nyeles eszközök közé négy szerszám tartozott (VG 1-4). A legjellegzetesebb ezek közül egy rátét, vagy simító kalapács, amely az egyes munkafolyamatok (például: nyújtás, hajlítás) során keletkezett egyenetlenségek, kitüremkedések eldolgozására szolgált (VG 4). Ez a példány a Petőháza-Lésalja-dűlőben talált villagazdaságból, a nyesés során került elő, de feltehetőleg az itt feltárt kovácsműhely felszerelési tárgyaihoz tartozott. Talán hasonló szerszám töredéke lehetett a Tatabánya-Felső-rét-földről származó depóleletből megismert nehéz vasdarab (VG 5).

A nyeles vágóeszközök közé egy Szalafőről (VG 1), illetve egy Lussoniumból (VG 3) előkerült szerszámot lehet sorolni. Előbbi a halomsír, míg utóbbi a római tábor feltárása során került elő. A szalafői példány nyéllyuka korrodált, felső részének sérülése mutatja, hogy felülről ráütve használták.
A publikáló kőműves kalapácsként határozta meg a dunakömlődi táborban talált példányt, ami valószínűleg helytelen. Ezen nyéllyuk a fok felé eltolva helyezkedik el, ami inkább a kovácseszközökre jellemző, míg egy kőműves szerszám esetében kiegyensúlyozatlanságot eredményezett volna. Keszthely-Fenékpusztáról egy kihegyesedő, gúla alakú fejben végződő szerszám került elő, amelynek pontos előkerülési körülményei nem ismertek (VG 2). A nagyméretű nyéllyuk és az enyhén lekerekített fok ellene szól a kovácseszközként történő értelmezésnek, ugyanakkor nincs igazán jó párhuzama a tárgyalt pannóniai leletek között.

A szerszámokon elhelyezett nyéllyukak kialakítására lyukasztókat, illetve tágítókat használtak (VG 6-12). Tatabánya-Felső-rét-földről három példány került elő, amelyek a különböző méretű lyukaknak megfelelően eltérő méretűek és lekerekített átmetszetűek (VG 9-11). Az erős használatra utal, hogy a felső rész pereme mindegyiken kitüremkedett. Ezek a szerszámok jól illeszkednek a depóleletből már bemutatott kovácsszerszámok által alkotott sorba.
Hasonló tágító a kovácseszközökben szintén bővelkedő mannersdorfi első depóleletből szintén előkerült (VG 12). M. Pollack ezt a példányt félkész termékként határozta meg, amit nem lehet egyértelműen kizárni. Ugyanakkor a tatabányai lelettel nagyon hasonló összetételt mutató depóban kézenfekvő lenne egy hasonló tágító eszközt keresni. Hasonló lehetett a funkciója egy Aquincumból (VG 7), egy Petőházáról (VG 6) és egy Balácapusztáról (VG 8) előkerült szerszámnak. Végezetül említést kell tenni egy - szintén a tatabányai depólelethez tartozó - vastárgyról (VG 13), amely feltehetőleg egy mintadarab, esetleg félkész kalapács vagy csákány lehetett.