Élénk vita tárgyát képezi a valamely szakmáról, vagy szakmákról elnevezett császárkori egyesületek szakképzésben betöltött szerepe. Az egyesületek kutatói nem találtak meggyőző adatokat arra vonatkozóan, hogy ezeket a szakmai társulatokat vallási és közösségi céljaik, funkciójuk mellett jelentős gazdasági törekvések jellemezték volna. Ugyanígy nem találták a szakmai egyesületek helyét a császárkori szakképzés rendszerében sem az egyesületi világ szakértői, sem a szakképzést vizsgáló kutatók. Ennek ellenére jónéhány ellenvéleménnyel is találkozhatunk.
A jelenség eltérő megítélésére a középkori céhes analógia lehetősége mellett az egymásba csúszó terminusok is okot adhattak. A római egyesületek székházát az „iskola” jelentéssel is bíró schola kifejezéssel jelölték. A katonai egyesületek esetében a székházat jelölő terminus idővel átment magának a társulatnak a jelölésére is. Ez a terminológiai átfedés félrevezetett néhány 19. századi kutatót a császárkori egyesületek oktatási, szakképzési szerepét illetően.

Nincs meggyőző adatunk arra vonatkozóan, hogy az egyesületi székházak „iskolaépületek” voltak. Ez a már régen meghaladott álláspont sajnálatos módon a hazai szakirodalomban manapság is felbukkan. A helyzetet bonyolítja, hogy a magister cím az egyesületi hierarchiában is előfordul, de nem mint szakoktató mester, hanem mint tisztségviselő, és nemcsak a szakmai egyesületekben, hanem minden egyesülettípusban szerepel. Ennek a tisztségnek ugyanakkor semmi köze a szakképzéshez.

Egyes kutatók a szakképzés eredményességének vizsgálata során szánnak szerepet a szakmai társulatoknak. A feltételezés mindenekelőtt egy Kr. u. 2. századi, egyiptomi papirusztöredéken alapul, amelyen kallózómunkások és kelmefestők nevei, és pénzfizetésekre történő utalások olvashatók:

[...] kallózómunkás [...] | [...Joalas [...] vacat [...] | [,..]ed[.] Terpos fia (?), k[allózómunkás ...] | [,..]os, Zoilos fia, kelmefestő [...] | [...]es, Orseus fia | naponta 74 drachmába (és) 2 obolosba kerül | Tyrannos, Orseus rabszolgája [...] vacat [...] | Herakles, Sarapas fia, kel[mesfestő ...] | Dioskoros, Poueris fia, k[allózómunkás ...] | Tyrannos, Kronion fia, k[elmefestő ...] | Orsenouphis, Heron fia, a kallózómunkások vezetője Tebt[ynisben ...] | a tanoncok válogatásáért (?) 600 drachmát [...]

A forrás értelmezése rendkívül bizonytalan. A szövegben szereplő egyesületi pozíció megtisztelő címként is feltüntetésre kerülhetett Orsenouphis neve mellett, anélkül, hogy a „vizsgáztatás” jelenségének ha egyáltalán volt erről szó bármi köze lenne az egyesületi tisztséghez.
Az sem világos, hogy Orsenouphis kapta, vagy adta a 600 drachmát, mint ahogyan a szövegben megnevezett másik összeg sem helyezhető el teljes bizonyossággal a kontextusban. Az egyiptomi papirusztöredék tehát nem elég bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a szakmai testületeknek kontrollszerepük volt a szakképzésben.

További adatok hiányában nem erősíthető meg, hogy a kézműves szakmákról elnevezett egyesületeknek bármiféle rendeltetése lett volna a kézművesek képzésében. Mindazonáltal a szakképzés résztvevői helyet foglalhattak e szervezetek tagjai között, ahogy tette ezt a korábbiakban megismert sírfelirata szerint a fiatalon elhunyt Vireius Vitalis a lugdunumi ácsok testületében.