A mesterek műhelyében folyó képzés tartalmáról, az itt elsajátított szaktudás mibenlétéről forrásaink hallgatnak. A képzés jellegéből fakadóan alapvetően tapasztalás által szerzett tudás, szakértelem átadásáról beszélhetünk. Latin nyelvű forrásaink a peritia, doctrina, experientia és ars kifejezésekkel írják le a megszerzett ismereteket.
Az egyiptomi szerződések közül csak a tanítási szerződések részletezik némileg a képzés tartalmát, ezeket ellentétben a tanoncszerződésekkel olyan szakmák oktatása esetén kötötték, ahol a képzés alatt a tanonc nem termel anyagi hasznot a mesterének, ezért díjazásban sem részesül; éppen ellenkezőleg, tandíjat kell fizetnie az oktatójának.
A kézműves szakképzés tartalmához a tanoncszerződések vihetnének közelebb, amelyek azonban azon túl, hogy a mester köteles a saját mesterségbeli jártasságának szintjére fejleszteni a tanonc szakmai tudását, nem árulnak el többet: Héraklas egyetért ezekkel, és az öt éves időszakon belül meg fogja tanítani a tanítványt a megnevezett mesterségre, amennyire ő maga ért hozzá, és havi bért fog fizetni neki a harmadik év nyolcadik hónapjától.

A képzés során elsajátított ismeretek mércéje tehát magának a mesternek a tudása volt, és nem egy az állam, vagy egy szakmai testület által meghatározott szint. Nyilvánvalóan e szaktudás mértéke eltérően alakult mester és mester tekintetében. Ulpianus jogtudós közhelyszerű megállapításában éppen a doctrinát jelöli meg a szakembereket egymástól megkülönböztető ismertetőjegyek egyikeként: a szakemberek között igen nagy különbség van tehetségüket, természetüket, tudásukat és képzettségüket illetően.
Nincs tudomásunk a szakmai ismeretátadás jogosultságának bármiféle szabályozásáról, valószínűleg csak a kézműves szakmabeli jártassága, hírneve játszott szerepet abban, hogy szegődtek-e mellé tanoncok, avagy nem. A képzés eredményessége mindazonáltal a mesternek is érdekében állt, a tanoncszerződések ugyanis olykor szankciókat helyeztek kilátásba hiányos képzés esetére.

A szakképzés időtartama az egyiptomi tanoncszerződések szerint átlagosan 3-4 év volt. Családon belüli képzés esetén a gyermek tulajdonképpen „belenőtt” az apa által űzött foglalkozásba, a játékszerszámokat idővel valódi eszközök váltották fel a családi műhelyben. A veszélyes műfogásokat ugyanakkor az idősebb tanoncok is gyakorlószerszámokkal végezték: A beretva ugyanis, melyet az inas tokjában tartott, nem volt megfenve, tompán hagyták arra a célra, hogy biztonságot nyújtson, ha borbélytanoncok nyírnak-beretválnak
A tanoncok fenyítése a szakmai oktatás velejárója lehetett, ezzel kapcsolatosan ugyanis a jogtudósok is állást foglaltak. Ulpianus egy szabadon született filius familias maradandó fogyatékosságot okozó testi büntetését vizsgálja, a jogeset vonatkozásában Paulus is véleményt nyilvánít:

Ha a mester oktatás közben megsebesítette vagy megölte a rabszolgát, felel-e a lex Aquilia alapján, mert jogellenesen okozott kárt? Iulianus azt írja, hogy felel a lex Aquilia alapján az, aki félszeművé tette tanoncát oktatás közben: sokkal inkább elmondható ugyanez gyilkosság esetére. Majd a következő esetet hozza fel: a cipész mondja úgy nyakon ütött a kaptafával egy szabadon született, atyai hatalom alatt álló fiút, egy tanonc legényt, aki nem elég jól csinálta azt, amit megmutatott neki, hogy kifolyt a legény egyik szeme.
Iulianus azt mondja, hogy a személy elleni sérelem keresete nem megfelelő, mert nem azzal a szándékkal ütött, hogy személysértést okozzon, hanem azért, hogy figyelmeztessen és tanítson: kételkedik abban, hogy a vállalkozói szerződés alapján lehetne perelni, mert a könnyebb testi fenyítés megengedett az oktatónak: én viszont nem kételkedem, hogy a lex Aquilia alapján perelni lehet

... mert az oktató túlzott indulatossága gondatlanságnak számít. Ezzel a keresettel mondja az apa annyit követelhet, amennyivel kevesebbet kap a fia a munkájáért a szem hibája miatt, illetve a kiadásokat, amelyek a gyógyítás során felmerültek.

Noha a tanoncszerződés az enyhébb testi fenyítést megengedte az oktatónak, maradandó sérülés esetén azonban Ulpianus véleménye szerint a tanonc apja keresetet indíthatott a mester ellen. Az ifjú Lukianost rögtön tanoncsága kezdetén komoly verésben részesítette szobrászmester nagybátyja. A gorombaság miatt hazamenekülő Lukianos a testi fenyítés okaként édesanyjának a szakmai féltékenységet jelölte meg:

Elszöktem tőle, és végig jajgatva az utat, könnyekben úszó szemmel értem haza, ott aztán beszámoltam a botról, megmutattam hurkáimat, elpanaszoltam, milyen rettentően goromba a nagybátyám; és mindezt mesterségbeli féltékenységből teszi, fűztem hozzá, hogy fejére ne nőhessek:

Szicíliai Diodórostól tudjuk, hogy a szakmai féltékenység a mitikus görög kézművesmester, Daidalos és tanítványa, Talós esetében gyilkossághoz vezetett. Daidalosnak azért kellett Krétára menekülnie, mert megölte tanoncát egyszersmind unokaöccsét -, mivel az veszélyeztette hírnevét:

Daidalosz húgának fia, Talósz, gyermekkorában Daidalosznál nevelkedett. A fiú tehetségesebbnek bizonyult mesterénél (...) Daidalosz irigykedni kezdett a gyermekre, félt tőle, hogy dicsősége túlszárnyalja a mesteréét, ezért orvul megölte7

Mester és tanonc versengéséről tudósít idősebb Plinius is: egy fazekasmester és a tanítványa a lehető legvékonyabb falú amfora kialakítása kapcsán mérte össze tudását:

Erythraeben a templomban ma is mutogatnak vékonyságuk miatt két amphorát, amelyeket egy tanítvány és mestere adományoztak, miután azon versenyeztek, hogy melyikük készít vékonyabb falú edényt