logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Utak és barbárföldi római építmények szerepe a kereskedelemben

A római tartományok fent említett elhelyezkedése egy rendkívül hosszú határt, limest jelent, ami mind katonai, mind gazdasági szempontból fontos adottság. Pannónia és Dacia között római területen csak a Duna folyón, illetve annak mentén, a Duna bal parti limes úton, Moesia tartományon át volt kapcsolat, így rendkívül fontossá váltak a Sarmatián keresztül keletre vezető rövidebb szárazföldi utak. Ezeknek az utaknak a megléte a rendszeres kereskedelemnek is alapul szolgálhattak. Régészeti ásatáson eddig barbaricumi utat csak egy helyen sikerült feltárni, de írott forrásokból és a római leletek sűrűsödéséből, szóródásából - tehát közvetett adatokból - következtethetünk egykori meglétükre.

A geográfus Ptolemaiosz a kárpát-medencei szarmata barbaricumot a Decebal-Traianus háború utáni képe szerint írta le. A katonai információknak megfelelően beszélt a szarmaták területéről. Leírása egy - délről északra, feltehetően a Tisza vonalát követő, a római katonaság előtt is ismert és használt - útról számol be, amely mellett vagy közelében fekszenek a szarmaták barbár „városai”, amelyek közül a legdélebbi Partiszkon.
A Maros déli oldalán, a bal parton vezet egy másik út, amely - a rómaiak által is ismert és használt - vízi utat kísérte, melynek egy része már az őskortól, mint a „sóút” volt ismert. A Maros torkolatvidéke ezen felül stratégiai fontossággal is bírt a tiszai átkelőhely miatt. Arról nincs adatunk, hogy a II. század előtt Pannónia és az említett átkelőhely között volt-e használt útvonal. Ha volt is, feltehetően nem volt jelentős, viszont fontossága megnőtt a Dacia megalapítása utáni időkben. Ezt az utat a dáciai római katonaság - nevezetesen a legio XIII Gemina - felügyelte, feltehetően egészen a Tiszáig.

A II. század első felében a mai Szegednél a rómaiak egy állomáshelyet is építettek, s innen ellenőrizték a Pannoniából Daciába vezető utat és a kereskedelmet. Erre utal egy, - a középkori szegedi vár romjai között talált - római feliratos kő töredéke. A feliraton praefectus vehiculationis (a szállítás elöljárója) megnevezés áll! Ekkor tehát már biztos tudomásunk van arról, hogy feltehetően Lugiótól (Dunaszekcső) a mai Szegeden át Apulumig (Alba lulia/Gyulafehérvár) vezetett ez az út, amelynek több pontján, (például a mai Cenad/Csanád-Sinnicolaul Mare- Bulci helységeknél) katonai posta- és lóváltó állomásokat emeltek.
A szegedi romok egy része lehetett a római kori kiserőd maradványa a vízerektől körülvett kis szigeten. Erre utalnak az előkerült padlótéglák, kisebb-nagyobb római tárgyak.

Alsó-Pannónia fővárosának, Aquincumnak is fontos szerepe volt a szarmata földi utak szempontjából. Itt működtek azok a katonai alkalmazottak, akik a szarmata és germán tolmács szerepét töltötték be.
A bal parton, több helyen ismertek olyan római építmények, amelyek alapján biztosabban megállapítható az utak kiinduló pontja. Aquincumot és a Rákos-patak melletti római katonai épületet egy fahíd kötötte össze. Tudunk egy római őrállomás nyomairól is, és előkerült egy II. század végi burgus, őrtorony építési feliratának töredéke, egy oltár, amelyet a Genius Commercii -nak, a kereskedelem védőszellemének állított az Aquincumban állomásozó legio II Adiutrix altisztje, egy beneficiarius.

Az 1756-os térképen a Transaquincumi erődtől északkeletre a Rákos-patak mentén romok vannak feltűntetve talán egy - az út védelmét ellátó - állomás maradványai. Az említett katonai építményekkel védett és felügyelt út Aquincumtól feltételezhetően a mai Hatvanon át a dáciai Porolissum (Moigrad) felé vezetett, de még Dacia feladása után is jelentős szereppel bír. Ezt bizonyítja, hogy Hatvannál egy IV századi katonai őrállomás került elő, sőt téglabélyegek bizonyítják, hogy még I. Valentinianus császár idején is folytak építési munkák az épületeken.
Ebből az útból ágaztak el észak felé azok a mellékutak, melyek a mai Közép- és Kelet Szlovákián keresztül vezettek a mai Lengyelországon át a tengerig, kapcsolatot teremtve az EK-i germán területek és a Római Birodalom határai között. Az Alföld így egy ún. átmenő kereskedelmi forgalmat is lehetővé tett észak és északkelet felé.

Az említett germán területek felé vezető utak többek között Miskolc felé elkanyarodva, a Sajó-, Hernád-völgyén át futottak. Van olyan elképzelés, hogy a Jászberényen át Debrecen felé vezető út Rákospalotától indult ki, de valószínűbb, hogy egy délebbi pontról, esetleg a mai Parlament helyéről vezetett Sarmatiába. Ennek a barbaricumba vezető útnak a Duna jobbpartján is volt egy fogadóállomása a mai Csalogány utcánál, s innen futott Aquincum felé.
Valószínű, hogy emellett az út mellett állt egy burgus, Jászberény közelében, a Zagyva jobb partján, az átkelőhelynél. Kérdés, hogy egy harmadik utat jeleznek-e a Lánchíd pesti oldalán előkerült római romok.

A negyedik, Aquincum körzetéből kiinduló út pedig a mai Március 15. téri, III. század végi erődtől délkelet felé vezetett. Üllőnél egy út melletti őr állomása került elő. Az út további nyomvonala ugyan nem ismert, de egyes feltételezések szerint valahol a mai Csongrád-Szentes környékén lépte át a Tiszát.
Ugyancsak feltételezés, hogy ezen az úton is el lehetett érni Porolissumba a mai Szolnok-Debrecen útvonalon. Közvetett adatok utalnak útállomásokra Szolnoknál és Debrecennél is.
A barbárföldi kereskedelemben is szerepet játszhatott a porolissumi vámállomás a tábor közelében. Talán Careinél (Nagykároly) is volt egy császári postaállomás.

Intercisa (Dunaújváros)-Szabadszállás-Csongrád-Szentes-Bologa (Sebesvár) út is lehetséges Pannónia és Dacia között. Ugyanígy Lugio (Dunaszekcső)-Szeged-Micia /vepel-i út is fontos lehetett a kereskedelem szempontjából. Ezt jelzi, hogy Lugo közelében Mohácson egy olyan ólomplomba került elő, amelyen egy, a vámhivatalhoz tartozó személy neve szerepel. Miciánál is volt egy vámállomás, itt kerültek elő a kereskedelemmel foglalkozó augustalisok feliratai és egy Genius Commercii-nek állított oltár is.

A Pannoniából keletre vezető utak fontossága, a római tartományi összeköttetést illetően, Dacia tartomány feladása után értelemszerűen megszűnt a III. század második harmadában, a kereskedelmi tevékenység is jelentősen lecsökkent. Katonai szempontból azonban megőrizték jelentőségüket még a római uralmat követő időkben is.


Forrás:
Vadai Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a Szarmaták és a Rómaiak között