logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Római tárgyak értelmezése a barbaricumban

Elsőként meg kell jegyezni, hogy a római tárgyak jelenléte nem feltétlenül jelent kereskedelmet is. A barbár földre ugyanis többféleképen juthat el római tárgy: ajándékként, zsákmányként, kereskedelem útján, vagy magukkal is hozhatják a Kárpát-medencébe bevándorló szarmata törzsek keletről, sőt néha magyarázható a rómaiak tényleges katonai vagy etnikai jelenlétével is. Ez utóbbi speciális esetnek tekinthető, s csak a római katonai érdekeltségű, stratégiai régiókban figyelhető meg.
Az ajándék alatt a Római Birodalom adományát értjük, ami a szarmata időszakban írott forrásadatok és a leletek tanúsága szerint stipendium, azaz pénzbeli juttatás volt. Nincs adatunk arra, hogy élelmiszert adományoztak volna a szarmatáknak, pedig ez az ajándékozási forma nem ismeretlen Róma számára. Ugyancsak nem került elő a kárpát-medencei szarmata területen díszedényekből vagy értékesebb ékszerekből álló, ajándékként értelmezhető kincslelet, ami pedig ismert a germán törzseknél. A legtöbb szarmataföldi éremkincs összetétele, fémalapanyaga miatt nem tekinthető római ajándéknak.

A zsákmány a másik olyan „beszerzési forrás”, amelyről szólni kell. A zsákmányolás természetes velejárója volt a háborúknak, de a természeti csapások, áradások vagy aszályok okozta éhínségeket követően is sor kerülhetett fosztogatásokra. Erre utal, hogy a római források sűrűn tudósítanak a szarmaták rablóhadjáratairól a szomszédos tartományok területén.
A magyarázat a rablóhadjáratok szabályosan ismétlődő időszakára az, hogy a tél végére, tavaszelőre a barbárok már felélik az élelmiszer tartalékokat, és az éhség hajtja át őket a túlpartra. Éppen ezért igen súlyos büntetésnek számított, hogy a markomann háborúkat lezáró békeszerződésben a szarmatáknak többek között kártérítésképpen terményadót kellett fizetniük, és a zsákmányolt javakat vissza kellett adniuk. Mivel a háborúkban a környező területeket fosztogatják a barbárok, be-betörve a szomszédos római tartományokba, a zsákmányként elhurcolt tárgyak is innen valók. Ugyanezekről a területekről a kereskedelmi áru is eljut a szarmatákhoz. A zsákmányszerzési hely és a kereskedelmi kiindulópont azonossága így meglehetősen megnehezíti dolgunkat, ha egy-egy tárgyról el akarjuk dönteni az eredetet. Mégis kínálkozik lehetőség néha a szétválasztásra.
Zsákmányról beszélhetünk akkor, ha egy tárgyfajta ritkán található meg a barbár leletek között, vagy a rómaiaknál külön speciális tartalma, jelentősége van, vagy ritkán tűnik feia barbaricumban és kronológiai meghatározása egybeesik nagyobb - történeti forrásokkal is alátámasztott - római-barbár háborúval.

Háborúk utáni időszakban tűnnek fel, például a római katonai övek - pontosabban ezeknek csak részei - szarmata sírokban. A római katonai rangot is jelző férfiöv veretei szarmata női sírokból kerülnek elő az eredeti nemet és foglalkozást már nem jelző funkcióban. Ugyanígy katonai lószerszám veretet és csüngőt használnak fel másodlagos funkcióban női ékszer tartozékául. Ide sorolhatjuk még a lászlófalvi római bronzpáncél töredéket, vagy a jászberény-csegelaposi áttört aranyozott bronz kardkoptatót.

Nem kezelhetjük például kereskedelmi árucikként a római Victoria bronzszobrot, ami egy félig földbe mélyített, leégett szarmata kunyhóból került elő Akasztó-Döbrögecpusztán. A római Victoria, mint istenség ugyanis idegen a barbár hitvilágtól, a szarmata „lakáskultúra” is igen erősen eltér a rómaiakétól. Azaz Victoriának nincs helye egy kereskedő árukínálatában, hacsak nem egy - a barbaricumban állomásozó - római megrendelésére szállította.
A szobor feltehetően még Domitianus császár 92-93. évi győzelmét megelőzően került zsákmányként a szarmatákhoz. Hasonlóképpen zsákmány lehetett a Jászszentlászlón, a templomdombon előkerült itáliai bronz, figurális díszítésű serpenyő nyél, amelyet letörtek az edényről, a törésfelületet lecsiszolták, és így használták másodlagosan, talán csüngőként. De folytathatnánk a sort egy feliratos késő római bronz, és egy római katonai vassisakkal, ami Sivacon (Zombor körzete) látott napvilágot a Bácskában.
A kereskedelmet, mint forrást kizáró ok lehet, ha egy-egy tárgyról tudjuk, hogy a rómaiak nem engedélyezték a barbárokhoz a kivitelét. Ide sorolhatók a fegyverek, s a késő római időkben az ún. hagymafejes fibulák, amelyek a birodalomban katonák és városi tisztségviselők, illetve családtagjaik rangjelzései voltak.

Nem könnyű azt sem eldönteni, hogy mi az a római anyagcsoport, amelyet a keleti területekről hoztak magukkal a bevándorló barbárok. Főleg akkor nem, ha a szomszédos tartományokból is bekerülhetett a barbárokhoz. Ez vonatkozik azokra a fibulákra, amelyek a legkorábbi szarmata sírokban fordulnak elő, s mind a Duna vidéken, mind a keleti térségben egyaránt honosak. Osiris fajansz szobrocskája Szolnok környékéről, Pusztaszentlászlóról egy Anubis szobor, Athene-Neith ünnepen használt laterna Nagykörűről és pár gyöngyszem az egyiptomi eredetű tárgy a barbaricumban.
Annak ellenére, hogy Pannoniában is elterjednek a keleti misztériumvallások, s köztük az egyiptomi kultuszok egy része, sőt egyiptomi katonai különítményt is vezényelnek rövid időre a tartományba, nem bizonyítható, hogy a fent említett kultusztárgyak Pannoniából jutottak ki a barbárokhoz kereskedelmi árucikként. Dél-Oroszországban és a Kaukázusban gyakran fordulnak elő a szarmata sírokban hasonló tárgyak, s feltehetően a kárpát-medenceiek is keletről, a bevándorlókkal érkeznek a térségbe a többi egyéb keleti eredetű tárggyal együtt, amelyek el sem jutnak Pannoniába, mint például a vizesd-pusztai vagy a hévízgyörki üvegedény.

A barbárföldi utak állomásain, őrtornyainál és császári postaállomásoknál szolgáló római katonáknál természetesen szintén volt római tárgy, sőt feltehetően ellátásukat is folyamatosan biztosították. Talán ez a magyarázata annak, hogy a folyami átkelőhelyek közelében a barbároktól idegen tárgyak is előkerülnek. Ilyen többek között Csongrád-Szentes átkelőhely körzetében egy kétarcú üvegedény, egy Venus szobor, a szolnoki átkelőnél egy Aquila bronzszobor és bronzmécses, a szegedi alabástrom relief stb.
Ugyancsak jó példa a rómaiak ellátására a bor vagy olaj szállítására szolgáló amfora. Míg keleten sokszor fordulnak elő barbár telepeken, addig a Kárpát-medencében csak meglehetősen ritkán találkozunk egy-egy töredékkel. Eddig csak két lelőhelyről került elő római amfora: Törökszentmiklósról és Csongrád környékéről. Mindkettő folyami átkelőhely közelében fekszik frekventált kereskedelmi útvonal mellett.
Ugyanezt lehet elmondani a római olajmécsesekről is. Ritkán fordulnak elő a szarmata lelőhelyeken a római agyagmécsesek, sorukat egy cipőalakú, és egy csiga alakú bronzmécses, valamint két késő-római vasmécses egészíti ki Szentes-Berekhátról.


Forrás: Vadai Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a Szarmaták és a Rómaiak között