logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Láthatatlan kereskedelem

Az ásatatásokon előkerült római árucikkek mellett számolnunk kell „láthatatlan” kereskedelmi áruval is. A kereskedelemben ugyanis nemcsak tárgyak cseréltek gazdát, hanem a régészet számára nehezen megfogható nyersanyag, élő állat, gabona vagy élelmiszer is. Nem kizárt, hogy bizonyos kémiai szereket is a rómaiaktól szerezték be a szarmaták. Többek között a kerámia festésére szolgáló okkerfestéket, ami a nőknél kozmetikai és vallási célokra is szolgált.

Szó volt arról, hogy Dacia barbaricumi exportjához tartozhatott a nyersvas. Ebből a tartományból vitték az aranyat és a sót is Pannoniába. Az utóbbi feltehetően a barbár piacokon is megjelent. Eddigi ismereteink alapján a dáciai kereskedelem főleg a délkeleti határszakaszról indult ki, elsősorban Micia-tól végig a Maroson vagy e folyó mentén a szárazföldi úton játszódott le. Tudomásunk van arról, hogy Siscia is kapcsolatot tartott Moesiával és Daciával részben a barbaricumi út igénybe vételével.
Tiszaföldváron előkerült egy szarmata fibula öntő műhely, amely római fibulákat vett mintául formái számára. A műhelyből és a környező szemétgödrökből összetört római bronzedények, tripos és feldarabolt római pénzek kerültek elő. Ezek szolgáltak nyersanyagul a fémműves mester számára.

Az archaeozoológiai anyag és a római-görög forrásadatok együttesen nyújtanak támpontot ahhoz, hogy az élőállat cseréjét is feltételezzük a provinciák és a szarmata barbaricum között. A római ló és szarvasmarha feltűnik a barbaricumi anyagban is, igaz, nem túl nagy számban, s erre is áll, hogy nem tudjuk egyértelműen kereskedelemhez kötni létüket, nem lehet kizárni a zsákmány jelleget. Egyes feltételezések szerint római területről terjedt el a házimacska is az Alföldön.

Kompolt-Kistéri tanya 14. lelőhelyen egy teve jobb sípcsontjának töredéke került elő egy kútból. Ez az első tevecsont a szarmata barbaricum állatcsont anyagában. Római területen Vindobona, Tác és Intercisa (Dunaújváros) lelőhelyeken fordul elő hasonló archaeozoológiai anyag. Sajnos a római lelőhelyeken tisztázatlan a leletek pontos kronológiai helyzete.
A dunaújvárosi tevét a táborban szolgáló szír katonasággal, a 175-ben alakított cohors I. Aurelia Antonina miliaria Hemesenorum sagittaria equitata jelenlétével magyarázták. A szír cohors 176-ban kerül Pannoniába, pontosabban Intercisába, ahol tudomásunk szerint egészen a III. század közepéig megtalálható. A terra sigillata anyag alapján a telep keltezése a cohors késői pannóniai tartózkodásával egykorú.

Kompolt az Aquincumból kiinduló út mellett fekszik. Ez vagy arra utal, hogy Intrercisa felől a limes úton Aquincumig feljutó szír kereskedők révén jutott el a barbaricumba vezető útvonalra, vagy akár egy barbár támadás hadizsákmánya volt. A kereskedelmi tevékenység azért sem zárható ki, mert Germaniából is ismert tevemaradvány, s a lelőhelyen is volt germániai eredetű római áru.

A keleti kereskedelem a II. század vége-III. század első fele közti időszakban igen erős volt Pannoniában, de egészen a IV század második harmadáig jelentős tényező maradt a tartományban. A kérdést nagyon nehéz eldönteni ilyen kevés adat alapján, mert az eddigi - tartományban előkerült - tevemaradványoknál nincs meghatározva, hogy pontosan milyen időszakra keltezhető a kísérő anyag a római koron belül.

Nincs elegendő feldolgozott archaeobotanikai anyag a szarmata területről, amiből következtethetnénk a római-szarmata gabonakereskedelemre. Azt tudjuk az antik forrásokból, hogy a köles és árpa kedvelt étel volt a barbárok között. A múlt században a Marosba elsüllyedt hajót találtak, amely kölest is szállított. Csak feltételezhetjük, hogy a gabona is gazdát cserélt a tartományok és a szarmaták között.
Az biztos, hogy egy római békeszerződésben arra kötelezik a szarmatákat, hogy terményadót fizessenek, ez viszont jelezheti a rómaiak fogadó készségét az adott árufajtát illetően. Tiszaföldvár-Téglagyárnál előkerült egy szarmata kősúly, amely egy római pondot nyom. A mérlegre pedig elsősorban a mezőgazdasági termékek mérésénél volt szükség. A római mértékegység alkalmazása pedig utalhat a vevő személyére.

A láthatatlan kereskedelemhez sorolhatjuk a kikészített bőröket és a fát is, valamint az élelmiszereket. A szarmata barbaricum egyik jellegzetes edénytípusa a felfüggeszthető hordó alakú agyagedény, melynek feltehetően fa változatait is használták a barbárok. Ezeket valószínűleg vaj és sajt készítésére és szállítására is használták. Intercisában is előkerült egy ilyen szarmata edény, ami arra utal, hogy a kishatárforgalomban szerepelhettek ezek a gyorsabban romló élelmiszerek is.
Feltételezték, hogy a római piacokra a szarmaták rabszolgákat is vittek. Eddig azonban a szarmata rabszolgákra sem a római névanyagban nincs példa, sem az antik források nem utalnak rá közvetlenül. Az biztos, hogy a szarmaták a háborúk során foglyul ejtettek tartományi lakosokat, s ezeket feltehetően szolgálatra fogták. A IV századi szarmata belháború a Sarmatae Servi és Sarmatae Liberi között dúlt. A latin elnevezés szolgára, rabszolgára egyaránt vonatkozhat.

Végezetül ki kell emelni, hogy annak ellenére, hogy a római szomszédság és a római tárgyak hatással voltak a szarmatákra, elemeik beépültek részint a barbárok viseletébe, részint szokásaikba, sőt átformálták a szarmaták tárgyi anyagának formavilágát, számuk még sem volt jelentős. A római anyag mennyisége a teljes római kori leletanyagnak csak igen kis hányadát képezte, általában nem, vagy alig éri el az egy százalékot.


Forrás:
Vadai Andrea: Kereskedelem és gazdasági kapcsolatok a Szarmaták és a Rómaiak között