A kereskedelem meghatározó lehet egy-egy nép életében. A kereskedelmi kapcsolatok kihatnak nemcsak a gazdasági életre, hanem a kultúra alakulására is. Sokszor függvénye a környező területek politikai helyzetének, hatalmi rendszereinek.
A szarmata törzsek több hullámban keletről érkeztek a Kárpát-medencébe. Mind a korai, mind a késői időszakban meglehetősen nagy különbség tapasztalható a keleti, illetve a kárpát-medencei szarmata térség kereskedelmi kapcsolataiban, nemcsak az árucikkek fajtáiban, de a kereskedelem megszervezésében és lebonyolításában is.

Egy görög szerző, Strabón leírta, hogy a szarmaták az ő idejében a Fekete-tenger partvidéki kereskedővárosok piacaira, Olbiába, Tanaiszba és más tengerparti görög városokba mentek a piacokra. Ezek később is híresek voltak, s nagy szerepet játszottak a városok helyi árujának, sőt a távolabbi vidékek, Kis-Ázsia és Egyiptom termékeinek közvetítésében a barbár világ felé. Strabón - fentebb említett - megállapítását támasztja alá az is, hogy Olbiában kő oroszlánszobrokra vésték, karcolták rá az arra járó szarmaták jeleiket, tamgáikat, az „itt jártam... itt voltam...” jelzését.

Az i. e. I. században a dél-uráli szarmata aorsok is fontos szerepet játszottak a kereskedelemben. Területeik a Kaspi-tóig terjedtek, az arméniai és méd kereskedőktől távoli területek áruit is átvették, tevéken szállították a babilóniai és indiai cikkeket Tanaisba, a Fekete-tenger partjára. E város piacán cseréltek gazdát az európai és ázsiai nomádok, valamint a Boszporusz felől hajón érkező kereskedők árucikkei. Ezek a szórványos adatok keleten a szarmaták kereskedelmi beszerző útjaira utalnak. Inkább ők mentek az árucikkekért, mintsem beengedték volna területükre a görög vagy római kereskedőket. A keleti térség nyersanyagban és nemesfémben gazdag vidékei komoly cserealapot jelentettek a barbárok számára.
A Feketetengerhez közeli vidék pedig már a mezőgazdasági termékeivel is kiegészítette a szarmaták exportját. A tengerparti görög városok fémművesei már a szarmatákat megelőző időszak urai, a szkíták számára is készítették babár ízlés szerint az ékszereket, fém díszedényeket.

A barbárföldi amfora leletek tanúsága szerint a görögök majd a rómaiak bort és olajat is adtak el a szarmatáknak, de eljutottak a barbárokhoz a samosi, attikai fazekasok és kisázsiai üvegműhelyek termékei is. Hosszú ideig a szarmata ékszerek között számos egyiptomi gyöngy, bajelhárító amulett tűnik fel a tengeri kereskedők közvetítésével, de a távolabbi keleti vidékekről is érkeztek a szárazföldi kereskedelmi utakon kínai tükrök, ékszerek, fegyverek, szövetek, drágakövek és féldrágakövek, festékek.
A keleti szarmata törzsek kereskedelme cserekereskedelem volt, gyapjút, fát, bőrt, szőrmét, élelmiszereket, rabszolgát és állatokat vittek a görög piacokra, de az ő közvetítésükkel jutott el az Uraitól az arany is a Fekete-tenger partjára.

A gazdasági élet alakulása és jellege mindig külső és belső tényezőktől függ. Mindkettőt befolyásolja az a földrajzi, éghajlati, etnikai és politikai-hatalmi háttér, ami a vizsgált népesség által lakott területen vagy az azt körülvevő világban van. A Duna-Tisza közére az i. sz. I. század első évtizedeiben beköltöző szarmaták elszakadtak korábbi piachelyeiktől, s megszűntek azok a közvetlen és közvetett kapcsolatok, amelyek a Fekete-tenger partvidéki görög kereskedővárosok és a barbárok között kialakultak.

A Kárpát-medencében új politikai és etnikai környezetbe kerülve teljesen új helyzet állt elő. A Római Birodalom közvetlen szomszédsága nemcsak politikai, de gazdasági szempontból is erős hatással volt az irániakra.
A bevándorláskor még nomád, illetve félnomád életmódot folytató jazig szarmatáknak - beszorítva a rómaiak, germánok és dákok közé - már nem volt terük a korábbi életmód folytatására. Rákényszerültek az életmódváltásra, a letelepedésre. így a nagyállattartó nomád állattenyésztés mellett lassan áttértek a földművelésre. A leletanyag és a feltárásokon tapasztalható régészeti jelenségek alapján ez a folyamat mintegy másfélszáz évet vett igénybe.

A kárpát-medencei szarmata barbaricum geológiai adottságai miatt ipari nyersanyagban szegény terület volt. Ez a földrajzi meghatározó tényező már eleve jelzi, hogy a mindennapi élethez szükséges fémtárgyak biztosításához behozatalra szorultak, vagy az ipar űzéséhez nyersanyagot kellett beszerezni. De nemcsak ez jelentett változást a korábbi élettér adottságaihoz képest.
Keleten gazdaságilag a barbárok nem függtek alapvetően a görög városoktól, politikailag pedig nem voltak kiszolgáltatott helyzetben. A Kárpát-medencében kialakult a Római Birodalomtól való politikai és részben gazdasági függés, ugyanakkor a távolság miatt a keleti területekkel való helyi kereskedelmi kapcsolat is megszakadt.

A fentiek alapján tehát három tényező; a keleti kereskedelmi szálak elszakadása, a nyersanyag szegénység, a fémfeldolgozó ipari gyakorlat hiánya külön is hangsúlyozza a Kárpát-medencében a kereskedelem fontosságát a szomszédos más, barbár népekkel, valamint a római tartományokkal.