logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Plinius Indiáról

Plinius Maior (Kr. u. 23/24–79), római tudós és katona tevékeny életének jelentős részét a tudománynak szentelte. Számos művéből azonban csak a harminchét könyvből álló Naturalis Historia, az első átfogó latin nyelvű enciklopédia maradt fenn. A 3–6. könyvekben a szerző az emberről és környezetéről gyűjti össze kora tudáskincsét: a földrajzi leírások (folyók, tavak, tengerek, éghajlat, növény és állatvilág felsorolása) közben országok, népek történelme és kultúrája elevenedik meg.
A 6. könyvben Plinius egy egész fejezetet szentelt Indiának és Srí Lankának, tükrözve, hogy a Kr. e. 1 – Kr. u. 1. századokban a távoli Kelettel megélénkülő kereskedelmi kapcsolatok India felé fordították a figyelmet. A terület kiemelt fontosságát jelöli, hogy India és az Indiából képzett névalakok az egész műben több mint kétszázhúszszor fordulnak elő, míg például Egyiptomról csak ötvenkét bejegyzés készült.

India északnyugati részéről az első tudósítások a görög irodalomban már a Kr. e. 6. század során megjelennek. Ebből a századból maradtak fenn töredékek karyandai Skylax hadseregparancsnok munkáiból, hasonló jellegűek az 5–4. századi knidosi Ktésias perzsa udvari orvos műveiből maradt részletek.
Nagy Sándor észak-indiai hadjárata (Kr. e. 327–324) tovább gazdagította a Nyugat irodalmi ismereteit Indiáról. Krétai Nearchos és astypalaiai Onésikritos flottaparancsnok az indiai faunáról, flóráról, éghajlatról, földrajzról, etnográf iáról és vallásról írtak feljegyzéseket. A korai hellénizmus idején Megasthenés készítette az ókor talán legmérvadóbb Indiáról szóló könyvét. A szerző Seleukida diplomata volt Pátaliputrában, az első indiai nagybirodalom fővárosában.

A Kr. e. 3. század elején I. Antiochos Sótér ptalaiai Daimachost, a Kr. e. 3. század közepén II. Ptolemaios Philadelphos Dionysiost küldte követként Indiába, akik által a görög Nyugat két vagy három Maurja-uralkodóval tartott kapcsolatot, Megasthenés révén Csandraguptával, Daimachos és Dionysios révén Binduszárával és talán Asóka királlyal is.
Patroklés, I. Seleukos Nikatór hajóhadának parancsnoka beutazta Belső-Ázsiát, Észak és Dél-Indiát, valamint tudósított Srí Lankáról is. A hellénizmus fénykorától kezdve az Észak-Indiával való tengeri kereskedelem megélénkült.

A hajózás megkönnyítésére a következő századokban logisztikai feljegyzések és kereskedelemmel kapcsolatos kézikönyvek kerültek forgalomba, ezek közül fennmaradt a Kr. u. 1. századi Periplus Maris Erythraei. Jelentősek Diodorus Siculus (Kr. e. 1. század) és kortársa, Alexander Polyhistor munkái (utóbbi Indiát kultúrtörténeti szempontból vizsgálta, de csak töredékek maradtak fenn művéből), valamint Strabón geográfiai műve. A római írók közül az Augustus-kori Pompeius Trogus és a filozófus Seneca írt Indiáról (De situ Indiae), az utóbbi munka azonban elveszett.

A rómaiak és az indiaiak közötti első közvetlen kapcsolat északi közvetítéssel jött létre. A források alapján a Kr. e. 60-as években a kelta boiusok királya néhány indiait ajándékozott Q. Metellus Celernek, amikor az consulként Galliában intézte üzleti ügyeit (Mela 3, 5, 44/45; 9, 90; Corn. Nep. frg. 47, Plin. 2, 67, 170; Mart. Cap. 6, 621).
Arra a kérdésre, hogy honnan származtak ezek az emberek, a források különböző magyarázatot adnak. Plinius és Martianus Capella Nepos nyomán hajótörött indiai kereskedőknek nevezi őket. A szakirodalomban azonban máig vitatott kérdés az eredetük.
A római irodalomban Augustus korától gyakori az Indiára történő utalás (Verg. Aen. 6,
792–795; 9, 30–32; Verg. Georg. 1, 56–57; 2, 116–117; 4, 292; Hor. Ep. 1, 1, 45–46; Liv. 37,
39, 13; Ov. Metam. 2, 248–249; 15, 413; Am. 2, 6, 1; Trist. 5, 3, 21–24).

A Kr. u. 1. századból Seneca, Lucanus, Martialis, Statius, Iuvenalis, Valerius Maximus, Pomponius Mela, Curtius Rufus és Plinius Maior műveiben olvashatunk Indiáról. Az Augustus-kori források (RGDA 31, 1; Suet. Aug. 21, 6; Strab. 15, 1, 73) követi kapcsolatokra utalnak. Strabón leírja, hogy Nikolaos Damaskénos Antiokheiában Augustushoz jövő indiai követekkel találkozott, akik állatbőrre írt görög nyelvű levelet és különleges ajándékokat hoztak Póros királytól (Strab. 15, 1, 73). Plinius Naturalis Historia című művében Claudius császársága alatt Taprobané szigetéről érkezett követekről tudósít (Plin. 6, 24, 84–91).

A távoli, keleti területekről egymásnak ellentmondó, megbízhatatlan adatok jutottak el a Birodalomba. Strabón Indiáról szóló beszámolójában óvatosságra int, mivel a terület nagyon messze van, és a rómaiak közül csak nagyon kevesen jutottak el oda. Úgy véli, hogy akik látták Indiát, azok is csak egyes részeit ismerték meg, és a legtöbben csak hallomásból beszélnek róla (Strab. 15, 1, 2). Műve egy másik részében kijelenti: azok, akik eddig Indiáról írtak, majdnem valamennyien füllentettek (Strab. 2, 1, 9).
Plinius Strabónhoz hasonlóan hihetetlen adatokat is említ Indiáról (Plin. 6, 21, 59), egyes népeiről, növényi termékeiről, állatairól szinte mesés leírást adva (Plin. 6, 23, 79). Művének értéke azonban, hogy öszszegyűjtötte a görög–római munkákban elérhető adatokat, valamint felhasználta korának új, személyes tapasztalatokon nyugvó ismereteit, a követek és a kereskedők beszámolóit is, így rögzítve korának tudáskincsét. A Naturalis Historia jelentőségét mutatja, hogy a következő évszázadokban Plinius műve az Indiáról szóló leírások elsődleges forrásaként szolgált.

Plinius művének Indiára vonatkozó részletének fordítása a Sammlung Tusculum szövegkiadása alapján készült. A szöveg értelmezéséhez és a jegyzetekhez ezen kívül felhasználtam a Budé-sorozat megfelelő kötetét (André – Filliozat 1980) és Conte (1982) munkáját.
A fordítás során a személyneveket, földrajzi neveket, mértékegységeket a szerző által használt latin alakjukban hagytam, a jegyzetben ezekhez magyarázatot fűztem. Köszönettel tartozom Gesztelyi Tamásnak és Tar Ibolyának a fordításhoz fűzött hasznos tan ácsaikért.


Plinius: Naturalis Historia 6, 21, 56 – 6, 23, 80.

6, 21, 56. De ahonnan már biztosan ismerik a népeket, ott emelkedik a Hemodus hegység, és ott kezdődik az indiaiak népe, amely nemcsak a Keleti-tengernél él, hanem a délinél is, amelyet mi Indiai-nak neveztünk. Az a rész, amely keletre néz, egyenes vonalban terjed a kanyarulatig; az Indiai-tengertől kezdve a hosszúsága 1875 mérföld, azután attól a helytől, ahonnan dél felé kanyarodik, Eratosthenes szerint 2475 mérföld, egészen az Indus folyóig, amely India nyugati határa.

57. Több szerző azonban az egész terület hosszát egy vitorlás hajóval tett 40 napi és éjszakai utazásban határozta meg, és északtól délig 2850 mérföldben. Agrippa a hosszúságát 3300, a szélességét 1300 mérföldben adta meg. Posidonius meghatározta a méreteit északkelettől délkeletig, szembeállítva az északnyugattól délnyugatig mért Galliával, és megadta, hogy egész Indiában az uralkodó szél a Favonius; így biztosan állította, hogy a szél nagyon egészségessé teszi a vidéket.

58. Ott más az égbolt, és másként kelnek fel a csillagok; kétszer van nyár, és kétszer aratnak évente, közöttük van a tél; a passzátszelek miatt enyhe szellők fújnak, amikor nálunk tél van, és a tenger hajózható. Annyi népe és városa van, hogy meg sem lehet számlálni valamennyit. Mindez nemcsak Nagy Sándor serege és királyi utódai révén jutott tudomásunkra – Seleucus és Antiochus, valamint a hajóhaduk élén álló Patrocles körülhajózták még a Hyrcaniai és a Kaszpi-tengert is –, hanem más görög szerzők révén is, akik az indiai királyoknál tartózkodtak, így az ott élő népek erejéről is tudósítottak, mint Megasthenes és Dionysius, utóbbit Philadelphus kifejezetten e célból küldte oda.

59. Azonban itt nincs helye aprólékos vizsgálatnak, annyira eltérőek és nehezen hihetők az adatok. Nagy Sándor kísérői az általa legyőzött Indiáról azt írták, hogy 5000 városuk van, egyik sem kisebb Kósnál, és 9000 törzs él ott. Azt állították, hogy India az összes szárazföld egyharmad részét kiteszi, és hogy lakossága megszámlálhatatlan, ami nagyon valószínű feltételezés, mivel az indiaiak szinte az egyetlen nép, amely sohasem vándorolt a határokon túlra. Liber Patertől kezdve Nagy Sándorig 153 királyuk volt, 6451 évig és három hónapig uralkodtak.

60. A folyók csodálatosan nagyok. Azt mesélik, hogy Nagy Sándor az Induson hajózva egy nap sem tett meg 600 stadiumnál kevesebbet, mégsem tudta elérni a folyó torkolatát csak öt hónap és néhány nap elteltével, pedig bizonyos, hogy az Indus kisebb, mint a Gangesz. Seneca, aki a mi íróink közül beszámolót készített Indiáról, 60 folyót és 118 törzset írt le. Hasonló fáradságos munka lenne megszámlálni hegyeit is. Egy hosszú, folytonos láncot alkot az Imavus, a Hemodus, a Paropanisus és a Caucasus-hegy, amelyektől az egész terület egy hatalmas, Egyiptomhoz hasonló síkságba lejt.

61. De, hogy a földrajzi leírásokat megértsük, Nagy Sándor nyomdokait kell követnünk. Diognetus és Baeton, hadjáratának mérnökei azt írták, hogy a Kaszpi-kaputól a parthusok Hecatompylos városáig a távolság annyi mérföld, amennyit fentebb már elmondtunk. Innen az ariusok Alexandria nevű városáig, amelyet a király maga alapított, 575 mérföld, a drangeusok Prophthasia nevű városáig 199 mérföld,55 az arachosiusok városáig 565 mérföld, Ortospanusig 175 mérföld, és innen Nagy Sándor városáig 50 mérföld a távolság.

62. Néhány példányban azonban eltérő számokat találunk. Erről a városról azt állítják, hogy közvetlenül a Caucasus-hegy lábánál fekszik; ettől a Cophes folyóig és az indiaiak Peucolatis városáig 237 mérföld a távolság, onnan az Indus folyóig és Taxilla városig 60 mérföld, a híres Hydaspes folyóig 120 mérföld, a nem kevésbé nevezetes Hypasis folyóig pedig 390 mérföld. Ez volt Nagy Sándor hadjáratainak a végpontja, bár átkelt a folyón, és oltárokat állított a túlsó parton is. A király levelei összhangban állnak ezekkel a megállapításokkal.

63. A többi részről Seleucus Nicator felfedezőútjai alapján értesülünk: a Sydrusig 169 mérföld, a Iomanes folyóig ugyanannyi – néhány példány 5 mérföldet még hozzáad –, ezután a Gangeszig 112 és fél mérföld, a Rhodaphasig 569 mérföld – mások 325 mérföldet adnak meg ehhez a távolsághoz –, Callinipaza városáig 167 és fél mérföld, mások szerint 265 mérföld. Ezután a Iomanes és a Gangesz összefolyásáig 625 mérföld – a legtöbben hozzáadnak még 13 és fél mérföldet –, Palibothra városáig 425 mérföld, és a Gangesz torkolatáig 637 és fél mérföld a távolság.

64. Az említésre méltó törzsek a Hemodus hegységtől kezdve – amelynek a nyúlványát Imausnak hívják, ez a helyi lakók nyelvén havasat jelent –, a következők: az isarusok, a cosirusok, az izusok, és a hegygerinceken a chirotosagusok, majd a bragmaneusok, a név számos törzset jelöl, közöttük a mactocalingeusokat is. Folyóik a Prinas és a Cainnas, az utóbbi a Gangeszbe ömlik, mindkettő hajózható. A tengerhez legközelebb a calingeusok népe él, és feljebb a mandeusok, a mallusok, hegyük a Mallus, területüket a Gangesz határolja.

6, 22, 65. Néhányan úgy tartják, hogy a Gangesz ismeretlen forrásból ered, mint a Nílus, és hogy a szomszédos területeket is ugyanolyan módon öntözi, de mások azt mondják, hogy a Scythiai-hegyekben ered; 19 mellékfolyója van, amelyek közül a már említetteken kívül hajózható a Crenacca, az Eramnombovas, a Casuagus és a Sonus.
Mások azt állítják, hogy nagy robajjal tör ki már a forrásainál, és azután kőszirteken és sziklákon át zuhog alá, majd amint először egy szelíd síksághoz ér, megpihen egy tóban. Innen lassú áramlással folyik tovább, a legkeskenyebb részen 8 mérföld, átlagosan 100 stadium, a mélysége sehol sem kevesebb 20 passusnál. A folyótól legtávolabb élő törzs a gangaridiai calingeusok, királyi székhelyüket Pertalisnak hívják.

66. Királyuknak 60 000 fős gyalogság, 1000 fős lovasság és 700 elefánt áll rendelkezésére mindig harcra készen. India békésebb népei igen különböző életmódot folytatnak: egyesek a földet művelik, mások katonáskodnak, ismét mások áruikat elszállítják, és idegen árukkal térnek vissza. A legkiválóbbak és a leggazdagabbak irányítják az állami ügyeket, ítéletet hirdetnek, és a királyokat tanácsaikkal segítik.
Az ötödik rend azokból a nagy tiszteletben tartott, és majdnem isteneknek tekintett emberekből áll, akik életüket a tudom ányoknak szentelik; ők mindig önkéntes halállal fejezik be életüket, máglyán elégetve magukat. Ezeken kívül van még egy réteg, amely félig vad és a legnehezebb munkát végzi: az elefántvadászatot és az elefántok megszelídítését. Ettől a munkától a fentebb említett rendek távol tartják magukat. Az elefántokkal szántanak, terheket szállítanak, és az állattenyésztésük is főként ebből áll; az elefántokat használják háborúikban és határaik védelmére; az állatokat erejük, koruk és nagyságuk alapján választják ki a háborúra.

67. A Gangeszben van egy nagy sziget, ahol egyetlen nép él, a modogalingeusok. Utánuk találhatók a modubeusok, a molindeusok, az ubereusok, azonos nevű pompás városukkal, a modresseusok, a praetusok, az calisseusok, a sasurusok, a passaleusok, a colebeusok, az orumcoleusok, az abalusok és a thaluteusok. Ez utóbbi törzs királya 50 000 fő gyalogságból, 4000 fő lovasságból és 4000 elefántból álló sereg felett rendelkezik.
Még hatalmasabb az andareusok törzse, igen sok falujuk, valamint 30, falakkal és tornyokkal megerősített városuk van, királyuknak 100 000 fős gyalogságot, 2000 fős lovasságot és 1000 elefántot biztosítanak. Aranyban igen gazdag a dardeusok vidéke, a seteusoké pedig ezüstben is.

68. De nemcsak az itt lakó népek, hanem India összes népei közül hatalomban és dicsőségben kiemelkednek a prasiusok, akiknek a legnagyobb és leggazdagabb városuk Palibothra; e név nyomán egyesek magát a népet is palibothrusoknak hívják, sőt a Gangesz egész vidékén lakó népeket szintén így nevezik. Királyuk 600 000 gyalogosból, 30 000 lovasból és 9000 elefántból álló állandó hadsereget tart fenn, s ebből mérhetetlen gazdagságára lehet következtetni.

69. Tőlük beljebb élnek a monaedesek és a suarusok, akiknek a területén található a Maleus-hegy, ahol az árnyék télen észak felé, nyáron dél felé esik, 6 hónaponként váltakozva. Baeton szerint a Nagymedve csillagkép ezen a területen csak egyszer látható egy évben, és akkor is csak két héten át; Megasthenes pedig azt állítja, hogy ez a jelenség India több részén is tapasztalható. A déli területet az indiaiak Dramasának nevezik. A Iomanes folyó a palibothrusok területén keresztül folyik a Gangeszbe, Methora és Chrysobora városa között.

70. A Gangesztől délre fekvő területek lakosainak a bőrét a nap sötét színűre festi, de mégsem annyira feketék, mint az etiópiaiak; minél inkább közeledünk az Indushoz, annál sötétebb színűek az emberek. Az Indus a prasius nép határa, hegyes vidékein a pygmeusok élnek. Artemidorus a két folyó távolságát 2100 mérföldben adja meg.

6, 23, 71. Az Indus folyó, amelynek az ott lakók a Sindus nevet adták, a Caucasushegy Paropanisusnak nevezett gerincén ered, keleti irányban folyik, és tizenkilenc folyó ömlik bele. Közülük a legismertebb a Hydaspes, (amelyik négy másik folyót is hoz magával), a Cantaba, (amely hármat sodor), a magában is hajózható Acesinus és a Hypasis. A folyóvíz szokatlanul nyugodt folyása miatt azonban az Indus sehol sem szélesebb 50 stadiumnál, vagy mélyebb 15 passusnál, és egy igen nagy szigetet hoz létre, amelyet Prasianénak hívnak, és egy másik kisebbet is, amely neve Patale.

72. Maga a folyó a legmértéktartóbb szerzők szerint is 1240 mérföld hosszan hajózható, és miután a nap járását követi nyugatra, az óceánba ömlik. Meg fogom adni a partvonal hosszát a folyó torkolatáig, ahogy én tudom, szakaszokra osztva, bár egyik beszámoló sem egyezik meg a másikkal. A Gangesz torkolatától a Calingon hegyfokig és Dandaguda városáig 625 mérföld, Tropináig 1225 mérföld, a Perimula hegyfokig, ahol India leghíresebb vásárhelye van, 750 mérföld, a szigeten található Patala városáig pedig, amelyet föntebb már említettünk, 620 mérföld.

73. Az Indus és az Iomanes között élnek a caesusok hegyi törzsei, az erdőlakó caetribonusok, azután a megalleusok, (akiknek a királya 500 elefánt és bizonytalan számú gyalogság valamint lovasság felett rendelkezik), a chryseusok, a parasangeusok és az asmagusok, akiknek a területe hemzseg a vad tigrisektől, és akik 30 000 gyalogost, 300 elefántot és 800 fős lovasságot fegyvereztek fel. Ezeket a népeket az Indus, hegykoszorúk és sivatagok határolják. A pusztaságok után 625 mérföld távolságra vannak a darusok, a sureusok, és azután 187 mérföld kiterjedésű sivatag található. Ezeket a helyeket általában homok veszi körül, éppen úgy, ahogyan a szigetet körülveszi a tenger.

74. Ezen sivatagok után találhatók a malthaecoreusok, a singeusok, a maroeusok, a rarungeusok és a morunusok. E népek lakják azokat a hegyeket, amelyek összefüggő vonulattal nyúlnak az óceán partjáig. Lakóik szabadok, királyaik nincsenek, és hatalmuk alatt tartják a hegyvidék alacsonyabban fekvő részeit sok várossal együtt. Ezután találjuk a nareusok népét, akiket az indiaiak legmagasabb hegye, a Capitalia vesz körül. E hegy másik oldalának lakói arany és ezüstbányákat művelnek.

75. Ezek után az orateusok találhatók, akiknek a királya csak tíz elefántot birtokol, de nagy erejű a gyalogsága, azután a suarattarateusok, akiknek, bár király vezetése alatt állnak, elefántjaik nincsenek, inkább a lovasságukra és a gyalogságukra bízzák magukat; az odonbaeoreusok, a sarabastreusok, szép városuk Thorax, amelyet mocsaras árkokkal erősítettek meg. Itt emberi húsra éhes krokodilok teszik lehetetlenné a bejárást, úgyhogy csak egy hídon lehet átjutni.
Egy másik városról is elismeréssel beszélnek országukban, a piacáról híres Automuláról, amely öt folyó találkozásánál, a parton található. Királyuk 1600 elefánt, 150 000 gyalogos és 5000 lovas fölött rendelkezik. A charmeusok királya szegényebb, 60 elefántja és csak kevés más jellegű hadereje van.

76. Az ezekhez legközelebbi nép a pandeusok, Indiában egyedül felettük uralkodnak királynők. Azt mondják, hogy Herculesnek csak egy leánya született, így ez kedvesebb volt számára a többi gyermeknél, s ezért királysággal tüntette ki. Utódai, akik tőle származtatják magukat, háromszáz város fölött uralkodnak, és egy 150 000 fő gyalogosból és 500 elefántból álló seregük van.
A háromszáz város után találhatók még a derangeusok, posingeusok, buteusok, gogareusok, umbreusok, nereusok, brangosusok, nobundeusok, cocondeusok, neseusok, palatiteusok, salobriaseusok, és az orostreusok, ez az utolsó nép, mely Patala szigetével szomszédos; ennek a legvégső pontjától a Kaszpi-kapuig a távolság állítólag 1925 mérföld.

77. Ezután az Indusnál élő törzsek a következők (felsorolásunk a folyásnak felfelé halad): a mathosok, bolingeusok, gallitalutusok, dimurusok, megarusok, ardabeusok, meseusok, abisarusok és a sileusok; azután 250 mérföld sivatag következik, s miután átkeltünk rajta, az organageusok, aborteusok és a brasurteusok élnek, és közvetlenül ezek mellett egy lakatlan terület található, mely kiterjedésében hasonló az előzőhöz.
Azután a sorofageusok, arbeusok, marogomatreusok, umbriteusok és a tizenkét törzset egyesítő ceeusok élnek, mindegyiküknek két-két városa van. Az asinusok három város lakói; fővárosuk Bucephala, melyet Nagy Sándor király alapított, hogy azonos nevű harci lovának itt legyen a temetkezési helye.

78. Ezután hegyi törzsek élnek a Caucasus lábánál, a sosaeadeusok és a sondreusok. Átkelve az Induson és követve azt folyásirányban a samarabieusok, sambracenusok, bisambriteusok, orsusok és andisenusok törzse található, és a taxileusok híres városukkal. Ettől fogva az egész vidék, amely az Amenda nevet viseli, egy síkságot alkot, ahol négy törzs lakik, a peucoliteusok, arsagaliteusok, gereteusok és az assousok. Valójában a szerzők nagy része nem az Indus folyamot tekinti nyugati határnak, hanem hozzátesz még négy satrapiát, Gedrosia, Arachosia, Aria és Paropanisadae területét a Cophes folyóval, mint szélső határral. Mások azonban azt állítják, hogy mindez az ariusokhoz tartozik.

79. A többség Indiához kapcsolja Nysa városát és a Liber Paternek szentelt Merus-hegyet is. (Ez az a hely, ahonnan Liber Pater Iuppiter combjából való születésének mítosza származik.) Ezenkívül ide értik még az aspaganus törzs területét is, ahol szőlő, babérfa, puszpáng és Görögország minden gyümölcse megterem. Ami az említésre méltó és szinte mesés sajátságokat illeti, melyeket a föld termékenységéről és különbözőről, a fafajtákról vagy vadállatokról, madarakról és más állatokról mondanak, mindegyiket a maga helyén fogjuk megemlíteni művünk további részében. Ez vonatkozik a négy satrapiára is, hogy gyorsabban elérkezzünk Taprobane szigetéhez.

80. De előtte van még számos sziget. Patale szigete, amint azt az Indus torkolatánál jeleztük már, háromszög alakú és 220 mérföld széles. Az Indus torkolatán túl található Chryse és Argyre; ezek a szigetek véleményem szerint bányákban gazdagok, mert nehezen tudom elhinni más szerzők állítását, hogy ott a föld aranyból és ezüstből van. Tőlük 20 mérföldre fekszik Crocala szigete, 12 mérföldre attól Bibaga, tele osztrigával és kagylóval, aztán Coralliba, 8 mérföldre az előzőtől, és található még ott sok másik sziget is, amelyeknek még nevük sincs.


Fordította: Székely Melinda