logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az indiai kereskedelem

Mivel a római hajósok csak ritkán merészkedtek tovább a Levante térségénél, a keleti kereskedelemben különösen nagy szerep jutott Alexandriának és a Vörös-tengeri hajózásnak. A hajósok a csatornán keresztül előbb lehajóztak a Nílus kanóboszi ágához, majd azon délfelé kb. tizenegy nap múlva elértek Kaenopoliszig (Kenah) és Koptoszig (Keft). E két városból áruikat tevekaravánok vitték tovább a Vörös-tenger partjára, a Kaenopolisztól hat-hét napi útra fekvő Müosz-Hormoszba vagy a Koptosztói tizenkét napi járásra fekvő Berenikébe.
Ezt az útvonalat mutatja be a Periplus Maris Erythraei, amely nem útleírás, nem is a hajósoknak szóló itinerarium (mint Szkülax leírása a Földközi- és a Fekete- tengerről az i. e. 4. században, vagy Arrianosz műve, a Fekete-tenger körülhajózása az i. sz. 2. századból), hanem a kereskedőknek szóló pontos útmutatás az Indiáig vezető hajóutakról.

Az 1-18. fejezet az egyiptomi Müosz-Hormoszból kiindulva vezet végig a Vörös-tenger nyugati partján, majd Afrika keleti szegélyén dél felé, egészen a mai Dar-es-Salaamig. A másik útvonal a Vörös-tenger keleti partját mutatja be Leuké Kómétól Arábia nyugati és déli partja mentén, egészen a Perzsa-öböl mellett fekvő Ománig, illetve a 38. fejezettől elvezet az Indus torkolatvidékének legfontosabb kereskedőtelepén, Barbarikonon át India nyugati partján. Ezután a szubkontinens legdélebbi pontján túl észak felé fordulva a keleti partvidék kereskedőhelyeit veszi számba, s a Gangesz torkolatáig, sőt Kína felé is kitekintést nyújt.
A mű keletkezését az i. sz. 1-3. század közé teszik, a legvalószínűbb időpontnak az i. sz. 1. század második fele tűnik; szerzője valószínűleg egy egyiptomi görög kereskedő lehetett. Az anonim alexandriai szerző műve a kereskedőkkel közöl fontos információkat; melyik időpontban kell útra kelni, hol vannak a kikötésre alkalmas partszakaszok, kik az adott terület helyi uralkodói, milyen ajándékokkal lehet megnyerni azok jóindulatát, milyen árucikkeket érdemes egy adott területre szállítani, melyek az ott vásárolható portékák, milyen azok minősége; időnként beszámol érdekességekről is, az ott lakó népek karakteréről, külleméről, különös szokásairól.

Egy bécsi papiruszgyűjteményben került elő egy i. sz. 2. században keletkezett szerződés, amelyet az indiai Musirisban kötött két hajós. A papirusz egyik oldalán maga a szerződés került rögzítésre, amely előírta a szállítás feltételeit Ale xandriáig, a másikon pedig a szállított áruk listája olvasható:
col. II. recto „[---] ha a többi intéződ (epitroposz) vagy üzletvezetőd (phrontisztész) [---] és ahogy megállapodtunk, tevehajcsárodnak (kaméleitész) további százhetven talentumot és ötszázötven drachmát fogok adni a koptoszi út használatáért. És a szállítmányt őrizet alatt és biztonsági intézkedések mellett a koptoszi nyilvános vámáruraktárba (démoszia paralémptika apothéka) fogom vitetni, és [az árut] teaiád és pecséted alá, vagy megbízottad, vagy annak ott lévő embereinek rendelkezési joga vagy pecsétje alá fogom rendelni mindaddig, amíg át nem rakodják azt a folyóra, és alkalmas időben ezen a folyón egy biztonságos hajót fogok megrakni [az áruval], és azt az alexandriai tetartész vámáruraktárába le fogom szállítani, és [az árut] éppúgy a te vagy valamelyik embered rendelkezési joga vagy pecsétje alá fogom rendelni. A hajó minden költségét mostantól a tetartologiáig, és a sivatagon keresztül történő szállítás költségeit, és a nílusi hajóút költségeit, és a többi részkiadást [---] számára, úgy, hogy ha a kölcsön visszaadásának ideje eljön, amely a Muzeiriszban megkötött kölcsönszerződési példányokban van meghatározva, és én nem adom vissza a nálam lévő kölcsönt, akkor legyen neked, valamint intéződnek vagy üzletvezetődnek döntésed szerint szabad választása és korlátlan rendelkezési joga arra, hogy végrehajtást eszközöljön, bírói ítélet nélkül”.
col. II. verso „gangeszi nárdusból (nardu gangitikész) hatvan láda, melynek árát ugyanúgy számolják: ládánként 4500 drachma, azaz 45 talentum ezüst. Jó minőségű elefántcsontból (elephantosz hügiusz men holkész) 78 talentum, 54,5 mina [- - -] összesen a 6 teher rakományrészből melyeket a Hermapollón nevű hajón szállítottak rakományként, ezüstben 1154 talentum, 2852 drachma”.

A szárazföldi útvonalak a parthusok országán keresztül ve zettek Indiába. A közvetítő kereskedelemben különösen fontos szerepet játszott Palmüra (Tadmor) és az Arab/Perzsaöböl partján (a mai Kuvait területén) fekvő Szpaszinu Kharax kikötőváros. Az előbbi római, az utóbbi parthus uralom alatt álló fontos kereskedőváros volt. A két nagyhatalom - akik között Pompeius Trogus szerint is megoszlott a világuralom - valószínűleg felismerte, hogy a laissez faire elv alkalmazásával sokkal több hasznot tud húzni ezekből a kereskedővárosokból, mintha túl erős kontrollt gyakorolna felettük. De azért akadtak különbségek is köztük. Plinius szerint Palmüra „különleges státuszú” város volt, amely közvetítő szerepet játszott Róma és Parthia között.

Palmürai kereskedőtársaságok üzleti érdekeltségeket hoztak létre Szpaszinu Kharaxban, de - amennyire tudjuk - szpaszinui kereskedők soha nem telepedtek meg Palmürában. Sok dolog azonban még nem világos a számunkra. Egy i. sz. 157-ben keletkezett palmürai felirat így szól: „A kereskedők, akik visszatértek Szküthiából [Indiából] Honainu [HNYNW], Haddudan [HDWDN] flottájával.”
Eszerint palmürai hajók is részt vettek az indiai kereskedelemben? Egyszeri alkalom volt-e ez a távoli utazás vagy rendszeres járatok közlekedtek a Perzsa-öblön keresztül az Indiai-óceánon? Vajon Honainu palmürai volt vagy egy szpaszinui enterpreneur? Sajnos, ameddig Szpaszinu Kharax feltárására nincs lehetősége a régészeknek, ezekre a kérdésekre sem kaphatunk választ.


Forrás: Grüll Tibor - Az utolsó Birodalom