Az irodalmi források állítása szerint a rómaiak az indiai termékekért kezdetben főleg arany- és ezüstpénzekkel fizettek. A régészeti leletek megerősítik, hogy Indiában nagy igény volt a jó minőségű nemesfémre: több ezer római érme került elő India déli királyságainak területén és a Gangesz folyó mentén.

Meglepődve tapasztaljuk, hogy néhány érmét megrongáltak, a császár arcképére egy vágás került. Vitatott még ennek az értelmezése, de valószínűleg nem tiszteletlenségből véstek az érmére, mint ahogy korábban gondolták. Talán így akarták jelölni, hogy az értékes arany ne kerüljön vissza Egyiptomba, vagy így akarták megkülönböztetni a Nero korabeli pénzrontás előtti jó minőségű érméket. Egyes római érmékből ékszereket készítettek: gyűrűként, karperecként és nyakláncfüggőként is szívesen viselték az indiai nők (és férfiak).

Az Indiában végzett ásatások során nagy mennyiségben kerülnek elő Mediterráneumból származó amfora-töredékek. Ezekben elsősorban bort szállítottak, méghozzá főleg kitűnő minőségű campaniai fajtát. A szállítási út hossza és bonyolultsága miatt a bor ára olyan magasra emelkedhetett, hogy csak nagyon gazdag vevők tudták megvásárolni.

Egyes amforákban olívaolajat és garumot (sózott halmártást) is vittek Indiába, valószínűleg nemcsak a helyi előkelők, hanem az Indiában letelepedett római kereskedők számára is, akik így biztosították maguknak a Birodalomban megszokott ízeket.

Az amforákon kívül terra sigillata és római mécses töredékeket is találtak, valamint nagy mennyiségben nyers üveget, amiből gyöngyök készültek.

Periplus Maris Erythraei kereskedő szerzője leírja, hogy a pénzérme és a minőségi borok mellett milyen nyugati árut érdemes még eladásra kínálni az indiai fejedelmeknek: értékes üveg- és ezüst edényeket, fegyvereket, rezet, ónt, ruhaneműket, bronztárgyakat, balzsamokat, muzsikus rabszolgákat és szép leányokat a háremekbe.



Székely Melinda