logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Árucikkek Indiából Rómába

A római szerzők India különleges kincsei közül a drágaköveket, igazgyöngyöket, elefántcsontot, ébenfát és a drága kenőcsöket emlegetik a leggyakrabban. Már Plinius a drágakövekben leggazdagabb földrésznek nevezi Indiát, ahol évezredek óta mesteri módon munkálták meg a gyémántot, rubint, smaragdot, berillt és a zafírt. A féldrágakövek közül nagyon népszerű a mai napig a lapis lazuli, a karneol, az achát és az ónix, ezeket gyöngyök formájában egész Délkelet-Ázsiában kedvelték. Az ókori drágakövek pontos áráról keveset tudunk, de a nemesfémekkel azonos értékűek lehettek Indiában.

Igazgyöngyöket tartalmazó kagylókat nagy mennyiségben Taprobané (az ókori Srí Lanka) körül halásztak, az igazgyöngy a sziget egyik legjelentősebb kiviteli cikke volt.

Pompejiben találtak egy indiai elefántcsontból faragott szobrot, a szobor valószínűleg Laksmit ábrázolja, a hindu szerelem és termékenység istennőt. A Római Birodalom területéről még egy eredeti indiai elefántcsont művészeti alkotás került elő: a pannoniai Gorsium területén zajló ásatások során az 1970-es évek elején egy indiai fésűt találtak, amit talán egy keleti hadjáratban részt vett katona hozhatott magával.

Az indiai elefánt nemcsak az agyara miatt volt nevezetes, hanem élő állatként is behozták Rómába. Az ókori szerzők megállapították, hogy ez a fajta elefánt hatalmasabb és vadabb, mint az afrikai. Sokáig az antik írók nevetséges tévedéseként értékelték a fentieket, míg ki nem derült, hogy igazuk volt.
Hannibal ugyanis nem a hatalmas méretű afrikai vagy bozóti (Loxodonta africana) elefánttal indult a rómaiak ellen, hanem a kisebb, könnyebben idomítható erdei elefánttal (Loxodonta cyclotis). A Ptolemaioszok és a karthágóiak ezt az Észak-Afrikában élő fajtát használták a hadjárataikban, mely valóban kisebb méretű volt az indiainál.

Az indiai állatok közül a szép tollazatú, színes madarak, főleg pávák és papagájok az előkelők otthonaiba kerültek, míg tigrist és oroszlánt az amfiteátrumokba szállítottak. Hatalmas kígyókat is hoztak a kereskedők Indiából, ahol ketrecekben mutatták be a rémüldözni vágyó római lakosságnak.

Az állati eredetű termékek közül a már említett elefántcsont mellett a teknőcpáncél is igen kedvelt volt. A nagyobb teknősök páncéljából székeket, kerevetek és egyéb bútorok intarziáit készítettek, a kisebbekből gyűrűket, brossokat és fésűket faragtak. Bár a római szerzők csak a keleti luxuscikkeket emlegetik (és ostorozzák azok vásárlóit), valójában a mindennapi életben is felhasználásra kerültek az Indiából szállított termékek.

Nagy mennyiségben érkezett Rómába például a bors, ami rövid idő alatt megváltoztatta a római konyha fűszerezési szokásait: Apicius szakácskönyvében már igen sok étel ízesítéséhez ajánlja a bors valamelyik fajtáját. A változatos keleti fűszereket (fahéj, gyömbér, szegfűszeg, nárdus, costus, kardamom) nemcsak főzéshez, hanem gyógyításra, tartósításhoz, kenőcsök és parfümök készítéséhez is felhasználták Rómában.
A nárdus az egyik legkedveltebb indiai aromás növény, gyökeréből és leveleiből illatos olajat készítettek, ami még a fahéjnál is megbecsültebb volt. Különleges és drága ételek receptjeinél is megtaláljuk a nárdust: Apicius szerint elengedhetetlen az osztrigaszósznál, és a szarvashúshoz készült mártásnál is ajánlott.



Székely Melinda