logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A sóbányászat

A következőkben arra a kérdésre térünk rá, hogy milyen módszerekkel állítottak elő sót az ókorban. Erre vonatkozóan ismét Plinius a legfontosabb forrásunk, aki Theophrastos mára elveszett A sók, a szóda és a timsó című traktátusát használta fel műve ezen részének megírásához. Plinius „természetes” (sal nativus) és „mesterséges” (sal factitius) úton keletkező sókat különböztet meg egymástól. „Természetesnek” nevezi a kibányászott kősót, a sós tavakból, folyókból és forrásokból kinyert sót, valamint a tengervízből kimosódott és a sziklákra lerakódott sót. A „mesterséges” sót nála a tengervízből lepárlókban előállított, valamint a növényi hamuból kinyert só jelenti.

Kezdjük a sóbányákkal. Szembetűnő, hogy Plinius kizárólag egzotikus helyekkel és érdekességekkel tűzdeli tele felsorolását: az indiai Oromenusban úgy bányásszák a sót, mint a követ – ez minden bizonnyal a Pandzsábban (Pakisztán) található Só-vonulatra (Salt Range) vonatkozik, amelynek sóbányái (Khebra [képünkön], Kalabagh, Warcha) mindmáig működnek.
Cappadociában olyan vékonyra vágják a sólapokat, mint az ablaküveget; a titokzatos arábai Gerrhában pedig házakat építenek a sótömbökből. Egyiptom és Arábia között (Pelusium környékén), valamint a Siwa-oázis mellett a sivatag homokja rejti a kősót, amely csodálatos módon éjszaka a Hold növekedésével együtt növekszik. Ebben a felsorolásban számunkra inkább az az érdekes, ami kimaradt belőle. Természetesen Plinius nem írhatott a Kárpátok gazdag sólelőhelyeiről, amelyek ekkor még nem voltak római uralom alatt; de azért az Alpok évszázadok óta ismert sóbányáiról megemlékezhetett volna.

Ulrich Stockinger kutatásai bebizonyították, hogy a Keleti-Alpokban található sóbányák kiaknázása a Julius–Claudiusok hódításait követően tovább folytatódott. Erre azért is szükség lehetett, mivel az északi területeken a tengervízből forralással előállított só az elhasznált nagy mennyiségű fűtőanyag miatt nem volt annyira gazdaságos, mint a kősó bányászata, vagy az erdős területeken folytatott briquetage.
A Salzkammergut környékén ugyan felfedeztek római kori nyomokat – Hallstattban még egy kikötő maradványai is előkerültek –, ám a római korban folytatott sóbányászatnak közvetlen bizonyítékait eddig még nem találták meg. Az Altaussee-nál 1000 m magasságban Michlhallberg lelőhely (egy római vicus) a 2–4. század között is lakott volt, és a korai középkorban bizonyosan bányásztak itt sót. Ebből talán arra következtethetünk, hogy a római időszakban is folyt itt némi termelés.

A daciai sóbányászatról megjelentek már összegzések, ám a római kori régészeti források száma itt is meglehetősen csekély. A római hódítás után kétségkívül bányásztak sót az erdélyi sóvidéken, mégpedig a bronzkor óta ismert módszerekkel. Potaissa (Torda/Turda) és Salinae (Marosújvár/Ocna Mureş) környékén már a 18. században felfedezték a római kori külszíni sóbányászat nyomait. Egy 2005–2008 között lezajlott brit–román kutatás a sóbányászattal összefüggő rönképítményeket talált Virágosvölgyben, Désaknán, Tordán, Marosújvárott, Fügefürdőn és Szászrégenben.
A sókitermeléssel és -kereskedelemmel összefüggő votív oltárok kerültek elő Marosnémetiból, Magyarszentpálról, Szeretfalváról és Bojabirzből. Legutóbb egy P. Aelius Marus nevű, a fiscus sóbányáiért és legelőiért felelős tisztviselő (conductor [pascui et] salinarum) felirata került elő Porolissumból. Ez a személy már korábban ismert volt két másik feliratról – az egyiket képünkön láthatják (CIL III 1363 = IDR III.3 119).
Doina Beneának igaza lehet abban, hogy ezek a tisztségviselők elsősorban a vámállomásokon tartózkodtak, és a Barbaricumba irányuló sókivitelt ellenőrizték, amely elősorban a Maros-folyón zajlott.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Kutatási területe a Római Birodalom története, ezen belül földrajzi, gazdaságtörténeti és ökológiai kérdések, valamint a hellenisztikus és római kori judaizmus és a korai kereszténység története.