logo

V December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A só külkereskedelme

A só viszonylag olcsó, de súlyát tekintve relatíve nehéz árucikk. Éppen ezért elméletileg nem éri meg nagy távolságokra szállítani – állítja Cristina Carusi. A kérdést sokáig nem is kutatták. Elena Martelli szavait idézve: „a császárkori sókereskedelem szerepe és működése hosszú évekig nem volt része a tudományos agendának”.
A fentiekben már említettem a daciai kősó-kereskedelmet, valamint a trieri és kölni sókereskedőket. A sókereskedők (halópolai) testülete feltűnik egy Kr. u. 47-ből származó tebtuniszi papiruszon (Pap. Mich. inv. 657); egy Kr. u. 337–340 között készült és Rómában előkerült dedikációban pedig – amely mára sajnos elveszett – a corpus salariorum állított emléket divus Constantinus Augustusnak (CIL VI 1152).
A só távolsági kereskedelmére vonatkozóan mindeddig csupán egy irodalmi utalással rendelkezünk, amely Plutarchosnál olvasható, aki a Quaestiones convivalesban említ „sószállító hajókat” (Quaest. conv. V. 10.4. = Mor. 685d).

Létezik azonban egy olyan kereskedelmi útvonal, amelyen keresztül só érkezhetett a limesen túlról a mediterrán kikötőkbe. Ez pedig a transz-szaharai karavánút. A só évszázadok óta fontos kiviteli cikknek számít a Niger-folyó vidékén, ahol részben sós tavakból és mocsarakból gyűjtik a sót, részben bányásszák. A muszlim hódítás utáni időkből már feljegyzések szólnak arról, hogy akár 10 000 tevéből álló karavánokkal szállították a mai Maliban és Nigerben bányászott sót a Földközi-tenger partjára!
A David Mattingly és régészcsapata által az 1980-as években feltárt líbiai Garama városától keletre a Wadi al-Ajal kiszáradt sós tavaiból lehetett sót kinyerni, s a közeli Tuwash-tó szélén talált sótelepek szintén arra utalnak, hogy a garamantok sóelőállítással is foglalkoztak. Sőt, Mario Liverani merész feltevése szerint a só a garamantok legfontosabb áruja lehetett a mediterrán vidékekkel folytatott kereskedelemben.

A római kori sókészítés és -kereskedelem kutatása egyelőre csak a kezdeteknél tart. Remélhetőleg a további régészeti feltárások, valamint az újabb epigráfiai és papirológiai felfedezések lehetővé teszik a továbblépést. Addig is felhívnám a figyelmet egy lehetséges kutatási témára, amire még senki sem figyelt fel: ez a Hal- illetve Sal- előtagú helynevek összegyűjtése és elemzése, hiszen e földrajzi nevek és a sótermelés között nyilvánvaló kapcsolat áll fenn.



Grüll Tibor


Grüll Tibor (1964) egyetemi docens a Pécsi Tudományegyetem Ókortörténeti Tanszékén. Kutatási területe a Római Birodalom története, ezen belül földrajzi, gazdaságtörténeti és ökológiai kérdések, valamint a hellenisztikus és római kori judaizmus és a korai kereszténység története.