logo

VIII December MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Praesidium Vetus Hydreumánál

Plinius nagyon gyakran említi a hydreuma szót a berenikéi út leírásánál, míg a praesidiumot csak egyszer használja Vetus Hydreumánál. A Traianus-korabeli ostrakonokon viszont az állomásokat sohasem nevezik hydreumának, hanem praesidiumnak. A hydreuma és praesidium szavak pontosabb értelmezéséhez a Keleti-sivatagban talált feliratok adnak segítséget.
Az első felirat Koptosból került elő 1883-ban (ILS 2483). A feliraton víztározók (lacci) és egy erődített tábor építéséről számolnak be Hydreuma Apollinis, Compasi, Myos Hormos és Bereniké területén. De Romanis ezt a feliratot a Koptos-Bereniké útvonal keletkezési okirataként értelmezi.

2000-ben Berenikétől 1 km-re egy erőd feltárásánál Sidebotham és Wendrich vezetése alatt jó állapotú feliratot találtak, amelyet 2001-ben publikáltak először. A felirat azért is érdekes, mert egyszerre szerepel rajta a hydreuma, a lacus és a praesidium szó. A felirat fordítása:
Imperator Caesar Augustus Vespasianus uralkodásának 9. évében (Kr u. 77), L. Iulius Ursus, Egyiptom praefectusa, Berenikéből visszatérvén utasítást adott, hogy egy kutat (hydreuma) keressenek ezen a helyen. Miután megtalálták, megparancsolta, hogy egy erődöt (praesidium) és víztározót (lacus) építsenek, M. Trebonius Valens praefectus montis Berenicidis (Bereniké sivatagi régiója praefectusának) irányítása alatt.
Hasonló szövegű feliratot találtak több erődnél is (például Aphroditésnél), ami arra utal, hogy lehetett egy helytartói körlevél, amelyet a helyi kőfaragó lemásolt, majd továbbküldték. A szervezett erődépítési munkálatok Vespasianus idejében indultak meg, a sivatagi rablók fokozódó támadásai miatt volt erre szükség.

A feliratok és az ásatások eredményei segítenek megfejteni Plinius vitatott értelmezésű mondatát: Est et aliud Hydreuma Vetus - Trogodyticum nominatur -, ubi praesidium excubat deverticulo duum milium; distat a Novo Hydreumate VII. (Természetrajz VI. 26. 103).
Problémás a mondatban a deverticulum szó fordítása, ugyanis többféle jelentéssel is találkozunk: mellékút; egy olyan hely, ahová letér az utazó a főútról, ahol megpihen; szállás; kitérés; illetve elvont értelemben elkalandozás, kitérő jelentésben is előfordul. A korai császárkor különböző szerzőit (Livius, Valerius Maximus, Plinius, Iuvenalis, Tacitus, Suetonius, Fronto) vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a deverticulum szót mind a négyféle értelemben használják, és egy szerző a szó több jelentését is alkalmazza.
Az említett mondatnál a Plinius-fordítók is különböző megoldásokat kínálnak: a mellékút jelentést használja a francia Budé-kiadásban André (1980), az olasz kiadásban Conti (1982), a szállás jelentést használja az angol Loeb-kiadásban Rackham (1942), és a német Tusculum sorozatban Brodersen (1996).

Plinius munkáját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a szerző a mérföldben kifejezett távolságot következetesen adja meg, például a 102. caputnál a 2 mérföld jelölése: „MM p”. Nem tűnik valószínűnek, hogy a következő caputnál duum milium kifejezéssel adná meg a távolságot. Ezenkívül a sivatagi körülmények sem erősítik meg, hogy egy 2 mérföld hosszú mellékúton őrködne a helyőrség. Valószínűbb, hogy egy kétezres nagyságú szállásról lehet szó. A helyszínt ismerő, a feltárásokat vezető régész, Sidebotham 1986-os monográfiájában egyértelműen erődnek nevezi Vetus Hydreuma praesidiumát.
Ugyanezt erősíti meg Colin Adams 2001-ben Oxfordban kiadott monográfiájában. Plinius mondatát ellenben mindkét szerző félrefordította: 2000 férőhelyű erődöt említenek. Ezek az erődök azonban kis útállomások voltak. Cuvigny ostrakon-kutatásai alapján tudjuk, hogy a praesidiumok katonai helyőrsége 3-5 lovasból és 8-10 gyalogosból állt, tehát a kis erődök létszáma mindössze 15 fős lehetett.
Sidebotham személyesen is tapasztalta a helyszínen, hogy az erődök kisméretűek, ezért Plinius állítását tévesnek minősítette az erőd nagyságára vonatkozóan. Valójában nem pontosan fordított. Plinius ugyanis nem egy 2000 férőhelyű erődről írt Vetus Hydreumánál, hanem egy olyan erődről, amely egy 2000 fő befogadására alkalmas (ideiglenes) szállásra felügyel.

Az említett Plinius-mondat azért is fontos, mert a szállítás volumenére utalhat, amiről igen kevés információval rendelkezünk. A mondat értelmezése azért is problémás, mert a kb. 2000 fős szállás túlságosan nagyméretűnek tűnik a sivatagi szállítás és a távolsági kereskedelem vonatkozásában.
Figyelembe kell vennünk azonban, hogy a vitorlás hajók indulása a Níluson a passzátszelekhez, az Indiai-óceánon a monszunszelekhez volt kötve. Plinius azt írja, hogy hajózni a nyár közepén, a Kutya csillagkép feljövetele előtt, vagy közvetlenül utána kezdenek (Természetrajz VI. 26. 104), vagyis kb. július 20. után. Ez azt jelenti, hogy viszonylag rövid idő alatt (néhány hét alatt), nagyjából egy időben kellett eljutni a kereskedőknek az áruikkal a hajókhoz. Időszakosan, de akkor igen sok embernek kellett szállást biztosítani a Vörös-tengeri kikötőknél.
Strabón egyiptomi utazása idején (Kr. e. 26-24) azt írja, hogy 120 hajó indult Indiába. Ez a szám a Kr. u. 1. század folyamán még jelentősen növekedett. Ezek a hajók hatalmasak voltak, mivel a 100 km/órás, viharos erejű délnyugati monszunszéllel kellett megküzdeniük. Plinius azt írja, hogy az Indiába tartó hajó űrtartalma 3000 amfora, azaz 75 tonna volt (Természetrajz VI. 24. 82).

A berenikéi kikötő a feltárások szerint azonban nem volt túl nagy, állandó épülete egy szentély és néhány raktárépület lehetett, vagyis véleményem szerint a kikötő körzetében kellett megoldani a sok ember és áru elhelyezését és védelmét. Vetus Hydreuma a Keleti-sivatagon átvezető útvonal utolsó állomása volt, kb. 15-20 km-es távolságban Berenikétől, így a megfelelő időpontban 3-4 óra alatt elérhették a kikötőt. Ezen kívül több útvonal is vezetett Vetus Hydreumába, vagyis feltételezhetjük, hogy ez a hely gyűjtőállomásként működött.
Vetus Hydreuma kiemelt szerepére utal, hogy a következő időszakban újabb kőből épített erődöket emeltek a területén, mára öt erőd maradványát találták meg. Ezek alapján a Plinius által említett 2000es férőhelyű ideiglenes karavánszeráj az 1. század derekán, a Római Birodalom és India közötti kereskedelem fénykorában nem tűnik túlzott méretűnek.

Összefoglalva tehát az eddigi feltételezésekkel szemben - a fentiek alapján úgy tűnik, hogy a kis kapacitású berenikéi kikötő úgy tudta ellátni a mintegy 120 nagy hajó rövid idő alatti berakodását és indulását, hogy a közelében működött a kb. 2000 főt és karavánjaikat befogadó szálláshely (deverticulum) Vetus Hydreumánál, ahonnan szervezetten, egymást követve tudtak a kikötőbe vonulni és berakodni. A szállás védelmére épült meg a Koptos és Bereniké közötti útvonal első kis kőerődje (praesidium), amelyről a ránk maradt források közül - elsőként Plinius tájékoztat.


Forrás: Székely Melinda: „Sziklákon, tűzön-vízen át". Kereskedelmi út Rómából Indiába Egyiptomon át