Ügy tűnik, a Római Birodalom gazdaságának monetizáltsága igen magas szintet éret el, még a legfejletlenebb régiókban is. Ez ösztönözte a kereskedelemet és visszahatott a fogyasztási szokásokra is. Sajnos, az árakról és bérekről a Diocletianus edictuma (i. sz. 301) előtti időszakból csak elszórt adataink vannak, amik alapján csak becsléseket fogalmazhatunk meg.

A korai principátus idején Rómában — úgy tűnik — a napi átlagos fizetés 3-4 HS között mozgott, ami háromszorosa volt az egyiptomi fizetéseknek. Ugyanilyen becslésekre szorítkozhatunk csak a vagyoni különbségek vizsgálatakor: a tehetősek és szegények arányát 10-90%ban állapítja meg a kutatás, bár itt is figyelembe kell vennünk a területi különbségeket: Itália lakossága nyilvánvalóan gazdagabb volt, mint Egyiptomé.

A korai császárkor bruttó nemzeti össztermékét is megpróbálták megbecsülni a kutatók, kétféle lakosságszámot: egy minimális 40 és egy maximális 100 milliós becslést alapul véve. Az egy főre eső fogyasztás alapjául ELIO LO CASCIO évi 250 kg-os gabonafogyasztást vett (ami napi 1500 kalóriát biztosít), és az 1. században átlagosan 3 HS/ modius gabonaárat (1 modius = 6,75 kg), ami kilogrammonként 0,444 HS-t jelent. Ezt a gabonafogyasztás-értéket szorozták meg egyéb fogyasztási mutatókkal, ami 230-380 HS/fő/év közötti átlagot eredményezett az alacsonyabb és a magasabb demoráfiai becslésnek megfelelően.
WALTER SCHEIDEL becslései az alacsonyabb értékhez (évi 260 HS/fő, 60 milliós lakosságnál) állnak közelebb. PETER TEMIN alacsonyabb árakkal és fogyasztással számolt, ezért az ő GDP-becslése a legalacsonyabb. Szerinte a római GDP akkora lehetett, mint a mai Ruandáé. A legmagasabb érték (380 HS/fő/év) természetesen csak átlag: ANGUS MADDISON szerint Itáliában (ahol a Birodalom összlakosságának 18%-a élt) 534, a Birodalom többi részén 351 HS/fő/év GDP-vel számolhatunk. Ezek az értékek hangsúlyozottan csupán elszórt adatokon alapuló becslések, nagy általánosságban mégis elmondható róluk, hogy a Római Birodalom gazdasági fejlődésének csúcskorszakában, vagyis a korai principátus idején, a római polgárok jelentős része számára viszonylag kiegyensúlyozott életlehetőségeket kínált.