Az ókorban a „világ végének” számító Gades (Cádiz) városától kiinduló és a Pireneusokig, majd onnan egészen Rómáig tartó útvonal a nagyerejű mitikus hős, Héraklés (Hercules) nyugati utazására emlékeztette az ókoriakat, ezért is nevezték el via Herculisnek vagy via Heracleának. A Herkules-út Gadestől Rómáig tartó 1481 km-es szakaszának főbb állomásait tüntették fel az ún. vicarellói serlegeken (Itinerarium a Gades Romam, vagy poculum Gaditanum, CIL XI 3281-3284), melyeket a hagyományos értelmezés szerint egy gyógyulni vágyó gadesi zarándok vitt magával Aquae Apollinaresbe (Vicarello), ahol a négy ezüst poharat 1851-ben, majd 1863-ban megtalálták.

A kutatók azt is feltételezik, hogy a mérföldkő-formájú serlegek ténylegesen létező gadesi mérföldkövek másolatai voltak és az i. sz. 1. század első felében készítették őket. A Gallia Narbonensis és Hispania Tarraconensis határát jelképező Pompeius-emlékműtől (Coll de Panissars) az Atlanti-óceánig húzódó, kb. 1500 km-es via Augusta kiépítése i. e. 8-2 között ment végbe Augustus parancsára.
Az útvonal Gadesből kiindulva a következő városokat érintette: Carthago Nova (Cartagena), Valentia (Valencia), Saguntum (Sagunto), Tarraco (Tarragona), Barcino (Barcelona), és Gerunda (Girona). Az út áthaladt Hispalis (Sevilla) városán keresztül is, ahol a via Lusitanorumba csatlakozott bele, és egy oldalágából Emerita Augusta (Mérida) városába lehetett eljutni. A via Augusta elsősorban gazdasági jelentőséggel bírt, hiszen a gazdag dél-hispániai olajtermőés bányavidékeket kötötte össze a Mediterráneummal.

A via Augusta teljes nyomvonalát már a 18-19. században feltárta a kutatás, de ezen belül is rendkívül jól feltérképezett az út andalúziai (Hispania Baetica) és katalóniai (Hispania Tarraconensis) szakasza.