A vidéki lakosság a helyi piacokon szerezte be a szükséges árucikkeket. Javier Arce szerint ezeket a vásárokat keresztutak mentén, falvakban és nagybirtokokon rendezték. Nagyon ritka eset, hogy vidéki piachelyeket régészetileg is meg tudjunk határozni. Az egyik ilyen Valdetorres del Jarama, ahol egy nyolcszögletű épületben talált leletek (munkaeszközök, pogány és keresztény kerámia, bronzszobrok, üvegáru stb.) és a lakóépületek hiánya utal arra, hogy ez is valamiféle vidéki vásárcsarnok lehetett a 4. század második felében.
A macellum építészetileg meglepő hasonlóságot mutat a szíriai Gerasa vásárcsarnokával. Nagy Konstantin az Aquae Iasae (Varazdinske toplice, rég. Töplitz, Horvátország) nevű felső-pannoniai fürdőhelyen a tűzvész által elpusztított fürdőt újra felépíttette, és hogy felvirágoztassa, a vásártartás jogával ruházta fel (CIL III 4121 = ILS 704 = AIJug 469).

A pannoniai fürdővárost a múlt században alaposan megkutatták, de a piac helyét eddig nem sikerült lokalizálni. Ifjabb Plinius levelezésében is értesülhetünk egy érdekes esetről: Tib. Lucius Bellicius Sollers szenátor és nagybirtokos, akinek földjei Verona mellett voltak, felhatalmazást kért a senatustól, hogy saját birtokán piacot működtessen, de a szomszédos Vicetia település ezt ellenezte (Plin. Epist. V. 4, 13).