A procuratorok rangja a fizetések szerint változott. A tartományi procuratorok közt tulajdonképen négy fizetési rangosztály létezett, t. i. trecennarii, ducennarii, centenarii, sexaginarii.

A Claudius császár által különböző szolgálati ágaknál rendszeresített és felszaporított procuratorok - többnyire császári libertusok - nem Boroztattak meghatározott díjosztályokba, hanem szolgálatuk minősége és eredménye arányában nyerték javadalmaikat. Epén azért az első században nagy hihetőséggel csupán két díjosztály létezett, ú. m. a lovagi rendű tartományi procuratoroknak 200,000 sestertius és egy alsóbb osztályon 100,000 sestertius.
A magasabb díjosztályok a magasabb származású előkelőbb arisztokrata sarjadékoktól elfoglalt prsefecturákat illeti. Csak miután Hadrianus a procuratori szervezetet egyéb polgári hivatalokkal karöltve életbe lépteti: nyert a procuratorok javadalma és rangja olyan szabályozást, hogy a II. század végétöl kezdve a hivatali titulussal együtt a díjosztály is megállapítható volt.

A 300 ezer sestertiusból álló legmagasabb fizetés talán egyedül a procurator a rationibus osztályrésze volt. E szerint a procurator a rationibus, a rationalis titulus adományozásával a tulajdonképpeni procuratorok sorából magasabb javadalomba és rangba emelkedett. Hasonló díjosztályba tartozott a magister scrinorum ab epistolis latinis (és nem gnecis), magister a libellis, a memoria, a studiis, a censibus és magister summarum rationum és a császár udvari titkára vir perfectissimus.

A provincialis procuratorok közül egyet sem emeltek e magaslatra. A legtekintélyesebbek ducennarii rangban állottak. Es ez a beosztás nem függött a tartomány nagyságától vagy a helytartó rangjától, hanem sokkal inkább a kormányzás módjától, így a procuratores vice praesidis és praeses titulussal felruházott procuratorok sokkal terjedelmesebb provinciák procuratoraival egyenlő javadalmat és rangot élveztek, és ducennariusok voltak.
Még a consularis tartományok procuratorai is csak részben tartoztak a ducennariusok közé és legtöbbnyire centenariusok, sőt sexaginariusok voltak. Csakhogy a procuratorok díjazása ugyanazon tartományban is változásoknak volt alávetve s a javadalom megemlítése inkább olyan kivételes megbízatásokra vonatkozik, mikor a magasabb fizetés ideiglenes élvezete is jogosult volt.

Általában tudva van, hogy a proconsuli tartományok közűi csak Ázsia volt provincia ducennaria, a legatusi tartományokból pedig Syria, Dalmatia, Bithynia, Pontus, Gallia Lugdunensis et Aquitanica, Belgica et utraque Germania és talán Cappadocia és Hispania Tarraconensis.
A procurator provinciae Lugdunensis et Aquitanica a feliratokban megörökített rangsorozat értelmében a provinciális procuratorok közt legmagasabb illette volna meg. Belgica et utraque Germania procuratorai is magas rangot foglaltak el. Syria procurator azután Asia, Asia procurator Cappadocia és Cappadocia procurator Baetica procuratora lett utóbb, a mi a javadalmazás és rang fokozódásának természetes menetét nem illusztrálhatja. Bsetica azonban csupán oly rendkívüli időszakban tartozhatott a pr. ducennaria csoportba, amikor a mórok betörése volt.

Africa, Gallia narbonensis, Sicilia, Macedonia, Achaia senatusi és Lusitania, Galatia, Pamphylia, Lycia, Arabia, Armenia császári és Moesia, valamint a ket Pannonia consularisi tartományok procuratorainak rangja feltünöleg csekély.
Judiea nem egészen biztosan, Noricum, Alpes maritimae és Cottiae, Thracia, Phrygia, a procuratio Hadrymetina Afrikában, Li(burnina) a centenariusi procuratorokhoz számíthatók. Seneca éppenséggel procii Tatoriuncula kicsinyítő néven említi s így a centenariák közé osztja még Siciliát is. Epp. 31,9 non per Penninum Graiumve montem (Graja és Pennini Alpok) non per deserta Candaviae (Epirus?), nec Syrtes tibi (Creta et Cyrenae?) nec Scylla aut Charybdis (Sicilia) adeunda sunt, quae tamen omnia transisti procuratiunculae pretio. Ez utóbbiak tehát sexaginarius procuratorokat nyertek volna.

Daciában, mint köztudomású, már Hadrianus idejében két közigazgatási és pénzügyi kerület keletkezik ugyanannyi procuratorral, ú. m. Dacia inferior és superior, melyek közül utóbbinak székhelye a tartomány fővárosa Sarmizegetusa volt. Antoninus Pius idejében hármas beosztás alá jött a tartomány, úgy, hogy Lucius Verus császár halála után M. Claudius Fronto helytartósága idejében Kr. u. 170 körül már három kerülettel találkozunk, ú. m. Dacia porolissensis (Mojgrad, Zilah mellett), D. apulensis (Apulun fővárossal), Dacia Malvensis, az ismeretlen Colonia Malvensis fővárossal. A három kerület ugyan közös helytartó vezetése alatt működött, mint a jegyzet alatti névsor is illustrálja.

Minden kerület élén egy-egy procurator vezeti az állam pénzügyeit, kik a helytartótól függetlenül óvják és gyűjtik be a tributumot, a birtok minősége és mennyisége, szóval katasteri állapota szerint változó földadót. A katasteri felvétel öt évenként eszközöltetett, s hogy minő beható részletességgel tért el a mostanitól, mutatja az is, hogy még a gyümölcsfákat is egyenként vették számba. Az ily módon megállapított ingatlanok ezer arany értékű egységekre becsültetve egy vagy két százaléknyi adóval terheltettek meg, melyet aztán a községek hajtottak fel felelősség terhe alatt. Éppen bányavidékünkről, Alburnus maiorból szól egyik viasztábla az adószedés szigoráról, midőn egy fél házrészlet eladásánál vevő szerződésileg eladóra hárítja a legközelebbi becslésig érvényes adóösszeget. A vagyontalanok, a más hatalma alatt álló napszámosok, jobbágyok, rabszolgák, nők gyermekek által fizetett fejadó (tributum capitis) mennyisége ismeretlen.

Az örökösödési 5 %, a rabszolgák szabadon bocsátásának huszadát, az évi ajándékokon (aurum coronarium), végrendeleti örökösök nélkül elhaltak, valamint az állam részére végrendelkező hagyatékokon (a caducis) kívül tekintélyes jövedelmet hajtottak a vámok is. Dacia abba az óriás vámterületbe tartozott, mely Helvetia hegyeitől a Hsemus hegység tartományain át a Duna jobb partvidékeit a Pontusig felölelte s a procurator publici portorii Illyrici et ripae Thraciae hatósága alatt állott.

A 2 x 5 % vámot a Daciába délről az Al-Duna mellől Sarmizegetusának vezető úton Tsierna (Orsova), fentebb Ad Mediam (Mehadia), Pons Augusti (Marga), Sarmizegetusa (Várhely) állomásokon szedték.Ugyancsak a Duna távolabbi vidékeiről a mai Bulgaria területéről (Moesia inferior) érkezett árukat az Aluta (Olt) mentén sorakozó vámállomásokon, ú. m. Nicapolis jobb partján, Celei a romániai balparton az Olt torkolatához közel, s fentebb nagy hihetőséggel Recka (Romula) vámolták meg.
A nyugat felől beszállított cikkek elvámolása a Marosvölgy utolsó római állomásán Micidban (Vecel, Dévától 8 km., nyugatra Maros-Németi alatt) történt, mint azt a Pons Augustira vonatkozó felirat és a gróf Kuun Géza birtokában levő marosnémeti kastély üvegházának falába illesztett reliefnek a vám-tisztviselőt szemléltető képcsoportja is megerősíti.
Specialiter bányavidékünket is részeltették a vámszedés terheiben s egyfelől a miciai állomás (Vecel) eszközlé a déli vidékre az általam föltételezett körös bányai subprocuratori kerületbe vitt cikkek megvámolását. De a fővámvonal Apulumból indult ki az Ompoly mentén és épen Ampelumban (Zalatna) a procurator aurariarum által történt az elvámolás is, mint azt az általam fölfedezett felirat igazolja.

A verespataki viasztáblák érdekes csoportjából mutathatjuk be egy fenyőtáblácskára jelölt s utóbb ráfestéssel élénkített bélyegét az Antoninusok egyik elsőrendű állami vállalkozójának. Az érdekes reliquia a n. múzeum tulajdonában látható Budapesten. T. Juli(us) Saturnin(us) conductor (vectigalis) illyr(ici) ann(o) VI, vagyis bérviszonyának hatodik esztendejében állítja ki az elfalazott viasztáblák valamelyik tulajdonosának e lebélyegzett fenyőlapot, s minthogy a legfiatalabb keletű viasztábla 167 március 28-ról származik (történetesen éppen a sor szerinti is (de tollendo collegii funeratici):
Így minden hihetőség szerint a következő tavasz, vagy a nyár folyamán támadt a markomann háborúk egyik csapatától az a veszedelem, mely a lakosságot féltettebb érték-
tárgyainak elrejtésére és menekülésre készteti.

T. Julius Starninus tehát a markomann háborúk idején az illyricumi vámszövetségbe tartozó tartományok adóbérlője. Összeköttetéseit a tiroli Fernerektől, a hajdani Rhaetiától le Thraciáig kimutathatjuk, mert alkalmazottai, ügynökei e roppant terület minden pontját behálózták. A Dráva völgyében Loncium (Mauthen) hivatali, vagyis adószedő statiója (vectigalium Illyrici statio), adóellenőre (contrascriptor) által ismeretes.

Dél-Tirolból Trident mellől Festinus arkarius (pénztárnok) és Fortunatus contrascriptor (ellenőr) áldoztak Isidi myrionimae. Karnicumból a Kami Alpok alól Respectus szolga és adószedő servus vilicus nevezi meg magát. Sőt Dacia területérő lép Kr.... 157-ből a Tsiernanál (Orsova) működött vámstatióról Rufus Saturninus, tehát Julius Saturninus egyik közel rokona, tán atyja vagy fivére szintén ismeretes Felix Rufi Saturnini conductoris publici p(ortorii) t. p. expr. IV. stationis Tsiernens(is).
Épp oly tekintélyes és előkelő adóbérlőként ismerjük az illyricumi kerületből a Thracia partjáról a fentebb már megnevezett Julius Capitót (conductor portorii publici Illyrici ut ripae Thraciae), kinek Dacia határán Turnu-Severinnek tiszteletére egy áradozó felirat szólt. (C. I. Lili. 753.)

Az itt szóban forgó összes jövedelmek kezelése a tartományi procuratorra tartozott. Ez ideig Daciából Dacia superior és Dacia Apulensis nehány procuratorját ismerjük u. n. L Dacia superior.

1. Q. Decius Vindex procuratur Augusti, kinek emlékét a pusztakaláni gör.-kat. templom jelenlegi oltárköve s egykor Fortunának szentelt oltár tartotta fönn, a hol azt magam is meg-szemléltem.

2. M. Luccius Felix procurator, kinek Mithra áldozata tartja fenn emlékezetet.

3. T. Desticius Severus . . . procurator Daciae superioris 160 körül.

4. T. Claudius Quintilianus proc. Aug. 157. (C. I. L. III. 836.)

5. Aelius Constans proc. Aug. Commodus alatt 185-192. (C. I. L. 836.)

6. P. Sempronius Aelius Lycinus proc, provinciae porolissensis Caracalla és Geta alatt 211-212. (C. L L. III. 6054., 6055. Ancyrából.)

7. Ulpius (a ki később proc. Aug. Dac. Apui.) proc. prov. porolissensis. (C. I. L. III. 1464.)

8. C. Aurelius Aelianus proc. Aug. (C. I. L. III. 853.)

9. C. Publicius Antoninus Probus proc. Augg. (C. I. L. III. 856.)

10. Valerius Catullinus proc. Aug. (C. I. L. III. 857.)

11. M. Cocceius Genialis V. E. proc. Augg. N. N. (Kolozsváron.)

III. Dacia Apulensis

12. P. Cominius Clemens . . . procurator Dacia? Apulensis a II. században.1)

13. T. Cornasidius Sabinus . . . procurator Daciae Apulensis 193-211.2)

14. Ulpius . . . procurator provinciae Daciae Apulensis 211-212.3) (Lásd 7. sz. a porolissumi kerületből.)

15. Q. Axius Aelianus . . . procurator Daciae Apulensis 138-ban, és procurator bis vice praesidia, vir egregius.

Az ismeretes kerületi fináncprocuratorok névsorát Romanus augusti libertus procurator a caducis, a véletlen, végrendelet hiányában elhaltak után támadt örökségek pénztári igazgatója zárja be, kinek egy Nagy-Szeben környékére került s valószínűleg Apulumból származó feliratát Fridvalszky jezsuita, Mária Terézia idejében Bécsbe szállította. (C. I. L. III. 1622.)
Ha mindjárt a többi procuratorok a centenariusok rendés fizetési osztályába tartoztak volna is, amint Hirschfeld hajlandó feltételezni a fentebb megnevezett Ulpius, valamint Qu. Axius Aelianusról feliratilag kimutathatjuk, hogy a procuratores vice praesidis állást is elfoglalták. Ulpius cursus honorumában ott szerepel subpraefectus annonae sacrae urbis, procurator stationis privatarum per Tusciam et Picenum, procurator ad bona Plautiani, s legutolsó állását megelőzőleg procurator provinciái Porolissensis s mint procurator Augusti provinciae Daciae Apulensis egyúttal agens vis praesidis is volt.

Axius Aelianust Mauretaniae Caesarensis Meres nevű községében, a Medzsa téren talált más felirat is emlékezetessé tévé. Ugyanő Alexander Severus alatt 222-235. a res privata principis gondozója. Belgica és a kel. Germania procuraturájában valószínűleg Maximinus et Maximes procurator korában élt s Maximinus alatt 235-238 Dacia Apulensis et bis vice praesidis. Hogy a Traianus útjának curatora volt, ez kissé feltűnő lovagi rendű voltánál fogva. Azonban Henzen 6470. titulusa is analog esetet tartalmaz, sőt ugyancsak Henzen 5451. szerint praetor is viselte e tisztet s a Beneventum-Brundusium közti út curatorságát.

A C. I. L. III. 6575. sz. feliratából következtetve a rendkívüli alkalmaztatásban állott procurator Illyrici per Moesiam inf(eriorem) et Dacias tres centennarius lehetett és Dacia hármas kerületének pénzügyi igazgatói talán a procurator Dacia Apulensis kivételével még csekélyebb fizetési fokozatot nyertek és sexaginartusok lehettek.
Helvius Pertinax tartományi helytartó, mint procurator ducennarius Daciarum triarum a markomann háborúk idején rendkívüli időszakban érkezik 178-ben Daciába. Hangját és javadalmát tehát a rendkívüli nehéz feladatokhoz szabták.

Az apulumi fináncprocuratoroknak ily módon megállapítható centennariusi állásából is kiemelkedik két procurator ú. n. Qu. Axius Aelianus, aki, mint vir egregius és procurator bis vice prae sidis, már ez alapon is magasabb fizetés birtokában kell, hogy legyen. Ugyanő procurator rationis privatae provinciae Mauretaniae Caesariensis, item per Belgicam et duas Germanias tehát sexaginariusi állásokban kezdte meg pályáját.

Hasonlóképen Ulpius procurator augusti provinciae Daciae Apulensis bis vice praesidis, aki a subpraefectus annonae sacrae urbis, procurator stationis privatorum per Tusciam et Piceunum, procurator ad bona Plautiani, tehát sexaginarum urbis állásról emelkedett, e két ízben helytartói helyettesítése által a különben is centennariusi procurator Daciae Apulensisből a duceuuariusok közé küzdhette fel magát.

És hogy a procurator a caducis (Romanus) javadalmát ne hagyjuk említetlenül: legjobb esetben ez is a sexagenariusok közé sorolható, mint a procurator ad bona Plautiani (lásd fentebb Ulpius) és procurator ad bona damnatorum stb.