logo

XVI Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A procuratori hivatal szervezete a birodalom többi részeiben

A daciai procuratori bureau székhelyéül, a mai Zalatna helyén, illetőleg attól le Petrosan faluig elterült Apuleumot jelölik meg feliratos emlékeink. Ez a hivatal is Traianus alatt nyert szabatosabb szervezetet. Magok a rómaiak technikai tekintetben eredeti koncepciókkal nem tüntették ki magokat s voltmint adózási rendszerüket s nevezetesen a katasztert, úgy bányászati szervezetüket is egyiptomi s részben a carthagóiak által Hispániában ugyanezen mintára kifejtett szervezet szerint idomítgatták. így volt az asturiai, galleeciai s a lex vipascensisből láthatólag a lusitaniai kerület szervezve. (Corpus Inscript. Lat. II. köt. 2641., 2565. és 2613.) Traianus a szülőföldjéről nyert előismeretek segélyével több biztossággal és önállósággal léphetett fel e téren is, mint elődjeinek bármelyike.

Igen tanulságos adatokat köszönhetünk idevonatkozólag, egy Róma közelében, a hajdani ostiumi kikötő mellett 1867-ben, vasútépítés közben napfényre került s Ázsia, Afrika, Görögország értékesebb márványait egyesítő márványraktárnak. Ennek tömbjei, faragványai a bányák, bánya-igazgatók és segédszemélyzet gazdag adattárát szolgáltatta. És épen itt látjuk, hogy Traianus alkalmazta először a lebélyegeztetést s ettől kezdve Hadrianus, Antoninus Pius, Marcus Aurelius-Verus, Alexander Severus Gallienus Hevei, vagy ólomba (plombo) öntött arcképei foglalnak helyet a procuratorok és alsóbb tisztviselők vagy a bányák és munkahelyek nevei mellett egész Kr. u. 206-ig, mely évben úgy látszik víz alá merült az érdekes raktár. A bélyegsorozatból látjuk, hogy kisebb márványbányák vagy munkahelyek egy-egy rabszolga vezetése alatt állottak, de a híresebb bányák külön és magasabb állású igazgatót nyertek.

A procuratorok alkalmazását e márvány és egyéb tömbök bélyegjei nemcsak egyes bányakerületeknél, de némely keresettebb bányánál is mustrálják. Sub cu(ra) Irensei Aug. lib. proc(uratoris) egy oszlop mindkét oldalán (Lateran). Sub cur(a) C(laudi) Cerialis p(rocuratoris) (1 sz.). Sub cura Minici Saneti proc(uratoris) Aug(usti) (4-5. sz.). [Sub] cura Juliani proc. Aug. [Sub cu]ra Aur(eli) Epity(nchani proc.) (279. sz.). [Sub c]ura Ascani lib. procuratoris) (296. sz.). Mind Brazza gyűjteményében olvashatók.

A hivatal (ratio) megjelölése pár alkalmazott, vagy magán-személy nevével s a procurator mellőzésével szintén előfordult: ex rat(ione) Rest(ituti) et Hya(cinthi) Cíe(saris) n(ostri) s(ervoram). (Brazza 147. lap, 205, 207 és 209.)


c) ORFITO TE pud COS LOCO CXLIX
EX R DIO

d) PVDEN TE POL COS LOCO ΧΧΠ. EX R POL

e) PVDEN TE POL COS
LOCO XL EX R Dl

f) PVDEN TE POL COS LOCO LXV EX R DIO

g) PVDEN TE POL
LOCO CXXX ΠΙΙ COS
EX R DIÓ

h) LOCO XI
PVDEN TE POL COS
LOCO cxxxvin
EX R DIÓ
(Ex R[atione] Diofdorum]).

i) PVDEN TE POL CO
LOCO CLXXX
EX R DIO

k) LOCO ΙΙΠ

l) N XXI

m) LOC XX Vilii

n) LOCO XXX

Néha csak a hivatal jegyét látjuk Ex rat(ione) vagy csak sub cura a procurator megnevezése nélkül. Olykor a procuratori a katonai centurio helyettesíti Sub cura Sergi leg(ionis) XV. (1 sz.), mint ezt a Corp. In. Latin. III. 25. sz. a. Mons Claudianus hegyéről (Egyptom Gebei Fatire) is látjuk 107/117 Kr. u.: Aunius Rufus leg(ionis) XV Apollinaris praepositus ab optimo imp(eratore) Traiano operi ma(r)morum monti Claudiano.

Phrygiában (Tricornia = Kaimar) M. Aur. Aug. liber Mari· ciosi proximo rationum proc(uratore) marmorum x) jő említésbe. Hasonló procurator marmorum szerepel a C. I. L. VI. (8482.).

A carystiai márványtömbök egyikén (Bruzza 172. 1. sz.) világosan látjuk, hogy a procurator a császár magánkincstárát (ratio patrimonii) szolgálta s helyettesítésére a centurio volt feljogosítva. Ex m(etallo) n(ovo) Caesaris n(ostri) r(ationis) d(ominicae) A(ugustae) sub cur(a). C. Cerialis pr(ocuratoris) subseq(uente) Sergio Longo, centurione leg(ionis) ΧΧΠ primig(eniae) prob(ante) Crescente lib(erto).

A Kr. e. 48-tól római művelés alatt álló lunai (Carrara) márványbánya (caesura) ratiójából főleg a számosztályi hivatalnokok (T. Flav tab marmor, lun .... Orelli 2964; T. Flav. Aug. Cel. Adm. tab.... Lun. Bruzza 136) igazolják azt, hogy ott is a császár számlájára külön procuratorok működtek.

Egyiptomban épen a Mons Claudianusnál επίτροπος τον με-τάλλων volt a vezető tisztviselő, míg a zöld egyiptomi márvány fejtésére kényszerített martyrokkal említésbe jövő μεταλλάρχης nem annyira hivatalnok, mint felügyelő lehetett.

A bányavízemelő gépeknél, légtisztitoknál, üzemtervek elkészítésénél, ami altiszteinkre (bányaőr) emlékeztető ügyesebb és gyakorlottabb rabszolgák voltak elfoglalva, így a kőbányákban τεχνίτης vagy έργεπιστάτης vezeték a munkát, kik a sirmíumi philosophusokkal azonos funkciót tölthettek be. Ugyanott működtek a probatores, az exactor, mint a kijelölt kőkockák meg bírálói, tervezői és szállíttatói. Általában a fémbányászatra is szól a machinator vagy αρχίτεκτος építtető és gépmester alkalmaztatása.

A márványtömbök bélyegjei szerint a bányatermékeket a bányák (ex ratfione], m(etallum) d(omini) A(ugusti) n(ostri) caesura ; vagy officina Aureliana (officinae marmorum), az uralkodó császárok nevével, az előállítás idejével is el szokták látni. Sőt Bruzza bélyegtárában a bánya műhelyek (officina), annak egyes osztályai l(ocus) sor szerint s(ecundum), t(ertium) és helyzet szerint r(ectum) ki voltak jelölve s a szállítási sorszám N(umero) is rá volt ütve. A művelet egy procurator gondjai alatt (sub cura) folyt, a technikai műveletet (ott caesura) egy tiszt, rendesen centurio vezette; a kő jóságát szakértő probator állapítja meg s a szállítást6) (vectura) egy tisztviselő ellenőrizte.
Mind ez természetesen az aranyérceknek a gyűjtőhelyig vagy hivatalig s a kohóba szállításáig valamilyen formában szintén megtörtént. Az aranyércek azonban zsákkal, teknővel, hordókban vagy bőrtartókban, kosarakban kezeltetvén, ezen anyagok múlandósága a szállítási bélyegeknek nem kedvezett. Sőt még a nyers aranyrudakra alkalmazott bélyegek fennmaradása is szinte lehetetlenné vált, miután az aranyat minden időben nagyra becsült ember, ha ily lelethez jut is, azt siet tekintet nélkül a tudományra hasznosítható mellékkörülményekre, pénzzé tenni. Es e tekintetben az 1887. őszén, a keleti határszéli Kárpátok között fekvő Bodza-szorosnál, napfényre került aranyrudak sem adtak bányászati felvilágosítást s csupán a sirmiumi pénzverő hivatal bélyegjeit tárták fel.

De az aranybányászat bonyolultsága egymagában nehezebbé teheti az itt szükséges alsóbb és magasabb szolgálatot, mint a márványbányászat, hol egy bizonyos színtájban haladva, mint azt Daciának a metropolis tőszomszédságában, Bukován, a Bisztra mellett, általam felfedezett márványbányászat monográfiájában kimutattam, a vezető tisztviselőtől különösebb tervező képességet és gyors inventiót nem igényelt.
Hátha figyelembe vesszük a gyakran változó bányakőzet keménység! különbségeiből származó nehézségeket, a telérek megoszlásával, térbeli különbségeivel járó technikai intézkedések gyakoriságát s a verespataki három bányabérszerződésben is bér-elengedési ok gyanánt idézett bányavíz-betörések veszélyeit: mind ez kézzelfoghatóan illusztrálja azt a nagyfokú értelmi belátást, kritikai éleslátást és gyakorlati ismereteket, melyek nélkül az aranybányászat jövedelmező vezetése el sem képzelhető.
Ily módon az aranybányászat alsóbb műszaki közegeinél is lényeges kellékül szolgálhatott a szóban forgó képességek és ismeretek kisebb vagy nagyobb fokú jelenléte. Mind erre a sokkal egyszerűbb kréta-, só vagy a vas és márványbányászatnál kevés tekintettel kell lenni a tisztviselők alkalmazóinak.

És Daciában a sóbányászat épen egyszerűbb kezelhetőségénél és ellenőrízhetésénél fogva haszonbérben kezeltetett, amint azt Apulumból a conductor pascui salinarum et commerciorum és Miciából (Vecel) a conductor pasc. salinarum létezése igazolja. Nem kevesebb gyakorlottságot igényelt az ércek kiválasztása, osztályozása (a mit ma az ércfejtök teljesítnek), a zúzás, kimosás.

A márványtömböknél a bányahely megjelölése, az évi termelés folyó számmal ellátása után, minden különösebb gondozás nélkül teljesítheti tisztét a szállító hivatal (vectura Aurelii Thrasonis a parosi márványnál). De az aranynak a hivatalba beszállítása is sok elővigyázatot igényelt, ha meggondoljuk, hogy egy aránylag csekély helyet elfoglaló kilogramm már ezer forint értéket képvisel.
És Daciában a procurator aurariarum feladatát nem csupán puszta ellenőrizés, úgyszólván bányarendőri tevékenység, képezi Itt a conductorok vagy redemptorok ellenőrzése, úgymint a lex vipascensisben látjuk, kevésbé fárasztják a conductort. Annál több munkája lehetett a dalmata piriusta colonusok helyes munkába osztásával, a bányák ésszerű és jövedelmező üzemének irányításával, felügyeletével, sőt tudva a Daciát fenyegető néplázadások, betörések gyakoriságát, bátran ráolvashatjuk azt a különben már Hadrianustól, a daciai procurator aurariumra is alkalmazott IV. századbeli szigorú rendszabályt, hogy a mely decurio Moesia, Macedonia és Illyricum bányaigazgatói minőségében hűtlenséget tanúsított, vagy a betörő ellenségtől gyáván megszalasztva állomására vissza nem tért, előléptetési igényéről lemondottnak tekintetett.

Hisz a barbárság örökös kereszttüzében s a markomann háborúktól kezdődőleg, mondhatni szakadatlan védelmi harcban álló Dacia procuratorai sem élhettek teljesen békés foglalkozásuknak, sőt épen a Verespatakon elfalazott s az eredeti tulajdonosok által többé fel nem keresett viasztáblák nem néma ékesszólással hirdetik-e azon catastrophákat, minőket Dacia nemcsak a 167 tavaszát követő időben, de feliratainkból kiolvasható, azután is gyakran átszenvedett.
A bányászathoz alkalmazott tisztikar előléptetését is természetszerűleg ebben a körben találta meg, így Dalmatia és Istria egyik procuratora később Asturia és Galaecia bányáinál procuratoroskodott, és Marcio, mint Marcus Aurelius libertusa procurator marmorum (valószínűleg Egyiptomban), majd az ásványgazdag (ón, ólom) Britannia procuratora s a szintén ásvány (drágakő) termő Phrygia provincialis procuratora lesz. Daciából is példáját említhetjük a helyi előléptetésnek. Neptunalis az Apuleumi bányaigazgatóságnál könyvvezetői (tabularis) minőségben szerez érdemet a procurator aurarium rang-fokozatára.

A daciai procuratorokhoz hasonló rendeltetésű tisztviselőkkel találkozunk a legtöbb bányászatra alkalmas provinciában, még azokat sem véve ki, hol a bányák haszonbéresítése állandóan vagy időszakonként alkalmazásban volt. A nemes fémbányászatnál, vas-, réz-, ón-, ólom-, drágakő és márványbányászatnál Egyképen procurator vezeti a munkálatokat. Vegyük szemügyre mindenekelőtt a nemes fémbányászat igazgatását a földközi tenger medencéje körül fekvő provinciákban.

Mindjárt közelünkben, a Pannonia Dalmatia területén létezett ezüstbányák közös igazgatás alatt állottak, a C. I. L. III. 6575 feliratából ismeretes lévén T. Claudius Xenophon proc(urator) argentariarum Pannoniarum et Dalmatiarum. A Nero alatt felfedezett dalmatiai aranybányászattól (Salonából) Thaumastus Aug, commentariens aurariarum Delmatarum Felicissimus dispe(n)sator (C. I. L. III. 1997) jő említésbe. Statius silv. 4, 7 ad Maximum Junium v. 13 lapján szereplő: quando te dulci Latio remittent || Delmatae montes ubi Dite viso || pallido fossor redit erutoque || concolor auro, már Caryophilus által procuratornak minősíttetett. Az ide vonatkozó bányászati emlékérmeket METALLI VLPIANI DELM és METAL DELM Traianus és Hadrianus idejéből már fentebb említettük. Hispániának a classicusoknál magasztalt ércgazdagságát (különösen Plinius Hist, natur. 33, 80 a Mons Marianus 34, 4) többféle hivatalnokok is igazolják. Így proc(urator) (lib.) metall. Alboc. (C. I. L. II. 2598 Galkeciában; in uno tantum Gallaeciae metallo quod vocant Albucrarense Plin. Hist. nat. 33, 80) proc(urator) montis Mariani (C. I. L. II. 1179) voltaképen rézbányaigazgató. Ugyanonnan T. Flavio. Aug. lib. Polychryso proc, montis Mariani praestantissimo uonfectores aeris (C. I. L. II. 1179). A rézben, aranyban gazdag Baeticának fodinae arerariae egy Bio Tinto melletti régi bányában talált rézlemezen levő procuratori bélyeg procurator igazolja. (C. L L. Π. 956.)

A mai Aljustrel portugáliai város környékén feküdt Lusitaniai kerület (Metallum vipascense) az alább bővebben tárgyalandó lex vipascensis-ből kitetszőleg szintén procurator alá van helyezve, a ki az egész környék rézbányászatát igazgatta s a bányabérlők műszaki, bányarendőri ellenőrzésével, a bányaközség adminisztrálásával foglalkozott.
Noricum vasbányászatának igazgatósága úgy Klagenfurt, tulajdonkép Maria-Saal mellől, Virunumból (C. I. L. III. 4809 procurator ferrariarum) mint Norejából a Hüttenberg közelében fekvő Friesachból (C. I. L. III. 5036) ismeretes, sőt a metallum noricum bélyegzett érmei Echelnél szintén ismeretesek.
A noricumi híres és a római fegyvergyárak által különösen keresett s már Noricum meghódítása előtt Aquileiában feldolgozott vasércek bérlőiről is tudomásunk van, mert azok részint Virunumban, részint Aquileiában az elárusítási piacon tartózkodnak (conductor ferrariarum Noricarum).
Es épen ezen bérlők miatt támadtak némi kételyek arra nézve, mintha inkább a noreiai haszonbérlőktől alkalmazott bányaművezetőket kellene értenünk az itt szereplő procuratorok alatt, úgy, hogy Noricumban talán a tartomány pénzügyigazgatója teljesítette volna a bányák hivatalos ellenőrzését.

Azonban a függési viszonyt se igazolja ott semmi, sőt Mommsen, ki a Corpus Inscription. Latin. III. kötete, 2. rész, 1I 34. lapján a procurator Aug. adott magyarázó jegyzetében uta-lással arra, hogy Virunumban (Klagenfurt) Qu. Septueius Clemens conductor fogadalmát Qu. Septueius Valens procurator ferrariarum hajtja végre, magántisztviselőknek nézte e két procurator ferrariarumot, utóbb (1876) Römische Staatsverwaltungjának II. kötetében (951. lap A 1) mint császári procuratorokkal foglalkozik ismét azokkal.
És valóban a hivatalos felirat inkább azt látszik bizonyitani, hogy Qu. Septueius Valens procurator inkább kegyeletből vállalkozott hivatali elődjei által Qu. Septueius Clemens conductor ferrariarum Noricarumért felajánlott fogadalom végrehajtására. Noricumban is a lex vipascensis világos utalásából következtetve, épen a bányabérlők ellenőrizéséből származó kincstári és bányászati érdekek tették szükségessé a procurator ferrariarum működését.

A Pannonia területén folytatott vasbányászat igazgatósága Sisciában (Sziszek) székelt, és hogy a bányabérletek egyenes ellenőrzése és administrálása képezé feladatát, a lex vipascensis után arra nézve kételyeink se lehetnek. A procurator Aug(usti) n(ostri) pnepos(itus) vect(igalis) ferr(ariarum) a rablóbányászat megakadályozása, a bérletek szakértői megkötése s a bérösszegek felhajtása által valóban elég teendőt találhatott, sőt még az arcarius (pénztáros) stationis Sisciamtenek is elég teendője lehetett. Az illyriai tartományok vasműveiről Claudianus is megemlékezik.

Galliában is hasonló igazgatósággal találkozunk s egy procurator ferrariarum Lugdunumban (Lyon) székelt (Atticus Alcimus v. e. proc(urator) ferrariarum). Ugyanott találkozunk a procurator Augg(ustorum) ad vectigal ferrariarum Gallicarummal is. Sőt ott is, mint Helvetiában a bérlők szövetkezete aknázta a vasbányákat. Egy 226-ból származó s Lyonban talált felirat szerint splendidissimum vectigal massae ferrar(iarum) Memmiae Sosandridis c(larissimae) f(eminae) quod agitur sub cura Aurelii Nerei soc.... vectigalis. Ez a Memmia Sosandris épenséggel Alexander Severus nejének, Memmiának, rokona lehetett, úgy hogy a császár közelebbi környezetéből számíthatjuk a jövedelmes üzlet egyik részesét.
Egy Le Puy mellett 1856-ban felmerült felirat szintén (conductor) ferrariar(um) szereplésére mutat. Antoninus Pius idejéből egy tabularius rationis ferrar(iarurn) alkalmazását is kimutathatjuk a lugdunumi ratióból és Nimesből Ptimio ferrariarfum) servus vált ismeretessé. Narbonne vidékének vasérceit külön bányaigazgató ellen-őrizhette. Legalább erre utal a conductor ferrariarum ripae dextrae felíratilag kimutatható létezése.

Galliában azonban a vasbányászat jövedelmeinek egy része a tartomány helyhatósági jövedelméül lehetett átengedve. Így a III. században Thorigny-ből származó felirat szerint egy tribunus militum, mint arca ferraria iudex municipalis decuriók közt szerepelt, mintha az lett volna megbízatása, hogy felmerült viszályok esetében a procurator és conductor egyenetlenségeit elintézze. Ily módon az arca ferraria a tartományi pénztárnak, vagyis az arca Galliarum trium egyik vidéki expositurájáúl volna tekintendő.
Italia területéről valószínűleg a Virgilius által is magasztalt Ilva (Elba) szigeti vasbányászatból a nápolyi múzeum egy actor ferrariarum című rabszolga sírkövét őrzi. Ez az actor a vasbányászat vezetésében másodrendű szerepet teljesíthetett. Valószínűleg a műveletek helyszíni vezetőjeként, mint a mai bányatiszt (Einfahrer), működött. Britannia elfoglalta tásának egyik célpontját szintén az ott levő ércek birtoka képezé.

Az igazgatás módját ugyan nem tartották fenn oly teljességben felirataink, mint más tartományokban, de Derby, Sommersetshire, Glocester, Strafford és Nyugati Reading 50-187 font nehézségű és meglehetős nagy számú ólomgömbjei, úgyszintén az ismeretlen eredetű ezüst és rézlemezek és rögök a rajtok látható bélyegekkel kétségtelenné teszik, hogy mindjárt a tartomány elfoglalása után (egy ónlemez 49-böl, tehát a foglalás tán két esztendőről származik) hozzáláttak az ón-, ólom bányászatához.
A Walesben, sőt fenn a vallum mellett mutatkozó salakdombok kiterjedtsége a vasbányászat nagyságát illusztrálják. A C. I. L. VII. 1202-1210 és 1214-1218 bélyeglajstrom kétségtelenné teszi azt, hogy itt is bérlők kezében volt a bányászat; a császárok nevével, sőt az officina jeleivel ellátott bélyegeket ismerünk.2)


Forrás: Téglás Gábor: Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról