Mint említettük e kisebbszerű és az Érchegység 150 kilométernyi hosszúságú gerincén 1200 m2 kilométernyi területen kimutatható római bányászat egészéhez képest, nagyon is mellékes és alárendelt complexumként képzelendő magánbányászattal ama hatalmas kűlvájatok, hegyátvágások és felszámlálhatatlan aknaműveletek, melyek minden lépten-nyomon megállítják és bámulatra késztetik a kutatót, létre nem jöhettek. E daciai apró bányapolgárok helyzete azonos lehetett azon kisebb bányaszövetkezetekkel, melyek Gaius (tehát épen a II. században működött jogtudós) szerint kivételes esetekben megtűrettek.

Paucis admodum in causis concessa sunt huiusmodi corpora: ut ecce vectigalium publicorum sociis permissum est corpus habere, vel aurifodinarum, vel argentifodinarum et salinarum (Digg. ΙΠ.4.1.).

Hirschfeld Ottó ugyan hajlandó az e fajta iparszövetkezetek létezését is föltételezni, miután a collegium aurariarum létezését a XV. számú s jelenleg a nagyenyedi Bethlen-főiskola tulajdonában levő viasztábláról, valamint az ampelumi (Zalatna) csoportba felvett egyik oltárkő szövegéből1) 1873-iki erdélyi kőrútjában konstatálhatta. Es jóllehet a collegium működését Albumus maiorból azóta saját kutatásaimból újabb felirattal támogathatom, részemről hajlandóbb vagyok abban inkább társadalmi és vallási érdekből létesített intézményt, mint valamely ipari szövetkezetét látni.