logo

XVI Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A munkás személyzet

A bányamunkások (metallarii) általában a bányatermékek szerint voltak egymástól megkülönböztetve. így találkozunk aurarii, argentarii, ferrarii, aerarii, plumbarii elnevezésekkel. Mind ezek többé-kevésbé szabad embereknek vagy libertusoknak tűnnek fel. Aranyvidékünkről úgy Verespatak, mint Zalatna ismertté tévé a legulus (aurariarum), a kik alatt az aranymosásokban elfoglalt pirustákat és más colonusokat ép úgy érthetjük, mint a bányatorok előtt az összezúzott aranyérceknek teknővel eszközölt kimosására beosztott leguli aurariarumok csoportját.
Hogy a leguli aurariarum mégis inkább szabad bányapolgárságot képezett, az iránt a Kr. u. 161-ben Apulumban Verus császár nejének, Lucilia császárnénak, feliratilag megörökített hódolati nyilatkozat alig hagyhat kétségben, miután ott a libertusok, a rabszolgák (familia) et leguli aurariarum egymástól elkülönítve sorakoznak.

A kényszerbányamunkára ítéltek daciai alkalmaztatásáról biztos adatokkal nem rendelkezünk, s Neigebaur Dacienjében, valamint Ackner Mihálynak a bécsi Centralcommissióhoz 1856-ban adott jelentésével Offenbánya Sz.-Imre nevű kincstári tárnájából emlegetett s az elítéltektől származtatott D (ad metallum damnati) és más jelbetűket, úgyszintén egyes üdvözlő szavakat, pl. VALE a hely színén ismételten megejtett vizsgálataim után olyan bemondás utáni értesülésnek kell nyilvánítnom, a minek a bányavidék látogatói szigorú kritika és személyes meggyőződés nélkül ki vannak téve.

A III. századtól kezdve a damnationes ad metalla vagy ministerium metallicum, vagy in opus metalli ítéltek mind számosabban kerülnek a bányákba s utóbb csaknem kizárólag rájuk nehezedik a bányafejtés. A görögöknél állandóan használták a kényszerbányamunkásokat; azonban Dacia a keresztény-üldöztetések ideje előtt virágozva, itt nem tudjuk biztosan kimutatni sem az üldözött keresztények, sem a másokból bányarabságra ítéltek szereplését. Keresztény vonatkozásokat egyébiránt Tordáról a chrisma jellel a Tárhelyről a temesvári múzeumba jutott Mithras-tábláról ismerünk. Mind a kettőnél lapidariustól ered a chrisma.

A daciai aranybányászat háztartásában a fentiekből megállapítható kormányelvek, hivatali szervezet és munkásszemélyzet egyéni jóllétének ápolását is annyira szem előtt tartották, hogy a testületi szervezkedés legalább vallási és humanistikus érdekek szolgálatára lehetséges volt. Egyiptomban, Assyriában vehette kezdetét a kényszerbányamunkások alkalmazása, hogy a törvény elítéltjeivel is pótolják a munkáskezek elégtelenségét. A rómaiak a bányászat egyéb szervezetével ezt is készen vették át elődjeiktől, a görögöktől, s részben a carthagóiaktól, nevezetesen Hispániában.
Az ilyen elítéltek tömeges bányamunkára kényszerítése a keresztényüldöztetések idejében érte el tetőpontját. Nem sokban különböztek e szerencsétlenektől glebae et metallis adscripti a bányavidékek közelében lakó vagy odatelepített lakosok. Az ilyen családokból származó gyermekek fele részben jobbágyok voltak és csak a másik fele választhatott szabad életpályát. Mint fentebb érintették, törvényileg tiltva volt az ilyenek kivándorlása, mert szökevény gyanánt bántak el velők. Egészen oda voltak kötve a bányákhoz, úgy, hogy a tulajdonos felcserélődésével helyzetük nem változhatott. Ezek képeztek Daciában a famíliát.

Nem egészen lehetetlen, hogy épen a kormányzat irányítása és gyámkodó befolyása hívta életre a bányászok egyletté alakulását is. ügy Apulumban mint Alburnus maiorban létezett a collegium aurariarum. Amott Jupiternek, emitt Silvanusnak hozott s épen általam constatált áldozásán kívül a nagyenyedi Bethlen-főiskola birtokában levő viasztábla a májusi társas lakomáról is igen becses adatokat szolgáltat.

E collegiumok azonban a társas összejöveteleken, nyilvános istentiszteletek emelésén kívül egyéb rendeltetéssel alig bírtak s a bánya-igazgatóság szervezetében helyük nem volt, mert nem azonosíthatók a Felső-Italiából, Britanniából ismeretes és egészen nyerészkedési, tehát közkereseti célból alakult és Helvetiában is működött societásokkal.


Forrás: Téglás Gábor: Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról