logo

XXVIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A daciai aranybányászat adminisztrációja

különös tekintettel a procurator aurariarum hivatali állására és segédszemélyzetére




Fentebb érintve volt az a rendszertelenség, mely a császárság kezdő éveiben a bányászati adminisztráció és gazdaság körül uralkodott. E nemzetgazdasági, sőt politikai tekintetben is annyira fontos közszolgálati ág egészen a császárok egyéni hajlamától és érdeklődésétől függött, minek következtében egységes irányelvek alakulásáról, állandó szervezeti fejlődéséről alig is lehetett szó.
Azonban a birodalom növekedésével óriás arányokban emelkedő hadi kiadásokkal beállott tartós pénzügyi válság, valamint a nagyhatalmi állás külső tekintélyének minden téren mellőzhetetlenné vált érvényesítése s a császári háztartásnak épen innen keletkezett óriás szükségletei, lassanként mind érezhetőbbé tevék a korábbi tervszerűtlen eljárás tarthatatlanságát.
A legválságosabb időpontban ajándékozza meg a gondviselés az imperiumot Traianusban azzal a kiváló államférfival, a ki nagy hadvezéri érdemeit a polgári téren s nevezetesen a bányászat körül is üdvös és nagyszabású alkotásokkal öregbíti. Utódával Hadrianussal együtt épen az aranyban, rézben megáldott Baetica szülöttjei, úgyszólván bele nőttek a bányászati ismeretekbe s szülő földjükről hozták azt a kiváló, meleg érdeklődést, melyből annyi üdvös bányászati intézkedésük kimagyarázható.

A klasszikus íróknál ugyan alig találunk utalást e két imperator szakbavágó tevékenységére. Ezek szűkszavúságát szerencsésen kiegészítik a noricumi, pannonjai, dalmatiai bányászati érmek s az idevonatkozó feliratok. De legtöbbet mond épen Dacia aranybányászatának öntudatos és Traianus egyéni érdeklődése, tárgyismerete nélkül alig kimagyarázható tervszerű berendezése.
Oly nagyszabású bányagazdaság, minőnek nyomaival az Érchegységben találkozunk s melynek kiindulását, üzemterveit Traianus kormányzati időszakára vezethetjük vissza: az ő személyes befolyása nélkül nem jöhetett volna létre akkor, midőn a római kormánykörök a bányászat nemzetgazdasági oldalát alig méltányló kapzsi bérlőkben találták fel a bányák legilletékesebb értékesítőit. Traianus hatalmi befolyása vet véget e szerencsétlen gazdálkodásnak s lépteti életbe Daciában a császári kincstár házi kezelését az ide kiválasztott dalmatákkal és pirustákkal.


Forrás: Téglás Gábor: Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról