logo

XVI Quintilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A bányatelepek biztossági szolgálata.

A bányatelepek biztonsági szolgálatára, sőt a nagyobb technikai vállalatok, például műtavak, átvágások, csatornázások eszközlésére, olykor közvetlen az ércek lefejtésére elmaradhatatlan egy-egy katonai szakasz. Az aranybányászatnál nem tudjuk ugyan a katonák tényleges alkalmaztatását kimutatni, de hogy kőfejtéseknél nagyon is igénybe volt a katonaság véve, azt a Déva mellett fekvő Bezsán hegyen általam fölfedezett kőbánya feliratos emlékével bizonyíthatom. Déván a XIII. legio egyik vexillatiója működött egyik altiszt (immunis) vezetése alatt.
Nagyobb bányáknál egy decurio, centurio, sőt épenséggel tribiinns militum parancsnokolt, és pedig majd önállóan, majd a procurator alárendeltjeként. Egyiptomban a nagyhírű Mons Claudianus (Gebei Fatire) Philotera szorosán fölül a Vörös tengerhez közelítő nagyszerű syenitjével (a régiek porphyrja) Aunius Rufus centurio igazgatása alatt állott.
Hasonlót mondhatunk az Assuannál, illetőleg Syenamél Theba (Karnak) közelében újonnan fölfedezett és művelés alá vett kőfejtésről, melyet Kr. u. 203-ban Atianus Aquila praefectus idejében Heraclida dec(urio) alae Maurorum igazgatott.
Így foglalkoztatták a katonákat egyes exponált tartományok bányászatánál. Például a vallum tőszomszédságában Britanniában vasés ólomfejtéssel foglalkozott a vexillatio legionis Π. A. officina Aprilis sub Agricola optione officina Mercatii (Lapidarium septentrionale 295. lapján). Claudius császár túlszigorú követelődzése épen ezeknél a bányáknál kényszerítő elégületlenségre a katonaságot.
Másutt a katonaságot felmérésekre, bányák kiácsolására, vízmentesítésekre, az aranymosásokhoz megkívántató csatornázásokra használták. (Vitruvius VII. 7. Plinius Historia natur. XXX. HL 66—78.)

Ha azonban külön kézbe helyezték a katonai és bányászati igazgatóságokat, akkor tisztán a biztossági szolgálat és a bűnfenyítő eljárás tartozott a katonaságra, bár ha a szükség úgy hozta magával, ezeket is igénybe vették. A Bruzzától idézett két esetből azt a tanúságot nyerjük még, hogy a procuratornak sőt helyettesének (subsequens) is a centurio, vagyis a katonai parancsnok alá volt rendelve.

Aranybányászatunknál a katonai osztály nagyságát nem ismerjük; a Sirium (Mitrovic) közelében Diocletianus császár által meglátogatott nagyszerű kőfejtésnél a katonai bíráskodás és végrehajtás példáját is felmutathatjuk. A terjedelmes kőbányákban öt műszaki vezető (philosophi) felügyelete alatt nem kevesebb, mint 622 kőfejtő (artifex metallicus) fejté a «thasosi követ és porphyrt».

Diocletianus császárnak megtetszett a szép munka s a napistenszobrát a helyszínén megrendelte. Szerencsétlenségre azonban négy keresztényre esett, mint kiválóan ügyes munkásokra, a megbízatás. Ezek vallásuk tilalmára hivatkozva, vonakodtak idegen isten faragott képét előállítani, s ellenszegülésükkel annyira felingerlék a császárt, hogy az a tribunus militum kezére adata őket. Csakhamar kimondják szegény fejükre a halálos ítéletet és nyomban be is dobatja őket a tribunus az ott közel elfolyó vízbe, valószínűleg a Dunába.


Forrás: Téglás Gábor: Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról