A polgárháborúk megpróbáltatásai után Augustus hatalomra kerülésével viszonylag békés korszak köszöntött Itália és a birodalom népeire. A princeps a belső béke megteremtését uralma legfőbb erkölcsi igazolásának tekintette. A béke, biztonság és bőség visszatérését minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezett propagálni. A Mars-mezőn, a Tiberis partján felépített Béke-oltár (Ara pacis Augustae) ábrázolásán birodaiomszerte utánozták és másolták. A költészetben Horatius klasszikus megfogalmazása örökítette meg legkifejezőbben Augustus eszméit:

Bátran jár a mezőn szerte a csorda most, bőség anyja növel dús
gabonát s Ceres, békés tengereken röpdös a víg naszád . . .

... nem fél visszatérni a drága Bőség
telt szarujával.

Az i. e. 17-ben nagy pompával megtartott százados ünnepek (ludi saeculares) egy új korszak, a mitikus „aranykor” másának kezdetét hirdették meg. Ez a beállítás természetesen túlzó. Azonban tény, hogy a 3 millió km2-nél nagyobb kiterjedésű birodalom egyes területei között létrejött békés kapcsolat, a személyi és vagyonbiztonság megjavulása a gazdasági élet a termelő munka és a kereskedelmi vállalkozások számára roppant kedvező feltételeket biztosított.
A közigazgatás és adózás átszervezése a tartományokban meg-szabadította a helyi lakosságot a helytartók és az adóbérlők zaklatásaitól, visszaéléseitől. Ily módon csakhamar kiheverték a polgárháborúk pusztításait, s anyagilag megerősödve kiszabadultak a római uzsorások karmaiból, akiknek korábban egész városok voltak adósai. A fellendülést segítette elő az is, hogy az egységes birodalom legtávolabbi részeit a Földközi-tenger és melléktengerei a vízi közlekedés páratlanul kedvező lehetőségével kapcsolták össze egymással. A partvidékek összeköttetését nagy folyók és eredetileg katonai célokra épített szárazföldi úthálózat biztosították.

A haderő reformja során megszervezett állandó hadiflotta egységei védték a tengeri kereskedelem biztonságát. Az intézkedés jelentőségét jól szemlélteti egy Suetonius által elbeszélt epizód Augustus életéből. Mikor egyszer nyaralás közben elhajózott a Puteoli-öböl mellett, egy Alexandriából érkezett hajó utasai nyilván kereskedők s a hajósok a szerencsés útért éppen hálaáldozatot mutattak be. Amikor megpillantották őt, hálásan köszöntötték és jókívánságokkal halmozták el: neki köszönhetik, hogy élnek, hogy hajóznak, hogy szabadok és gazdagok . . .
A római civilizációnak a romjaiban is impozáns vízvezeték-építmények mellett talán legnagyobb teljesítménye az volt, amit az útépítés terén nyújtott. Ismeretes, hogy milyen döbbenetes hatást váltott ki a maga idejében Hannibal alpesi átkelése. Az idők változására jellemző a Vezúv kitörésekor (i. sz. 79-ben) elhunyt polihisztor Pliniusnak egy megjegyzése ha talán kissé túloz is. A szerző értesülése szerint akkoriban Galliából már falkában hajtották az Alpeseken át Itáliába a ludakat.

A birodalom különböző jellegű vidékeinek kereskedelmi kapcsolatát, az egyes területek nyersanyagainak, mezőgazdasági és ipari készítményeinek árucseréjét Augustus a pénz-, mérték és súlyrendszer egységesítésével is elő akarta mozdítani. Aranypénzt csak Róma bocsátott ki.
A római ezüst denarius a birodalom nyugati területén kizárólagos, a keleti területeken hagyományos helyi pénznemeik mellett a legfontosabb fizetési eszköz volt. A princeps rendeleté értelmében minden üzletkötés összegét denariusban kellett megadni; kivétel csak Egyiptom területe volt, ahol továbbra is drachmában számoltak, ezzel is kifejezésre juttatva a princeps magán-tartományának sajátos helyzetét. Különben az egyes provinciák határán az átmenő áruforgalmat csak igen mérsékelt, átlagosan 2,5 %-os vámmal terhelték.
Az általános gazdasági fellendülést jelzi a városok felvirágzása. Ezt Augustus veterán-telepítései és tudatos urbanizációs törekvései is előmozdították.

Itáliában nemcsak a félsziget középső és déli részének, valamint Etruriának nagy múltú városai indulnak újra virágzásnak. Nagyarányú építkezések kezdődnek az umbriai mezőgazdasági központokban, így Perusiában (Perugia), Assisiumban (Assisi) és Aquinumban (Aquino) is.
Északon Aquileia indul rendkívüli fejlődésnek. A nagyszabású veterán-telepítések is számos várost erősítenek meg Itália, Szicília, Hispánia, Africa, Asia területén. Különösen sok új colonia létesült az Ibér-félszigeten. Ismét felépült romjaiból néhány hajdan virágzó kereskedőváros, mint Korinthos és Karthágó.

A veterán-települések a római uralom bástyái voltak a tartományokban. Azonban lelkes védelmezőivé váltak a római érdekeknek az új városok vagyonos bennszülött polgárai is. Az új településekkel kínálkozó új lehetőségek természetszerűen vonzották magukhoz távoli területek kereskedőit, vállalkozóit, iparosait.