Ezt a törvényt (ti. a házasságtörések megfékezéséről szóló Iulius-féle törvényt) az isteni Augustus hozta.
Ulpianus D. 48. 5.1.


A Iulius-féle törvény csak a szabad személyek között elkövetett házasságtörés vagy fajtalanság (stuprum) esetében alkalmazható. Ami pedig a rabszolganőket illeti, ezekre könnyen vonatkozhat az Aquilius-féle vagy a személysértés miatt indítható kereset, s nem lehet megtagadni a praetor által a rabszolga megrontása címén adott keresetet sem. A több kereset miatt ilyenfajta bűncselekmény esetén a vádlottat nem kell kímélni.
A törvény a fajtalanságot (stuprum) és a házasságtörést (adulterium) vegyesen és többnyire nem az igazi értelmében használja. Házasságtörést helyes értelemben házasságban élő nővel követnek el, az elnevezést a mástól fogant gyermek kifejezésből képezték: a fajtalanságot viszont szűz leány vagy özvegyasszony ellen követik el. Ezt a görögök „phthora"-nak nevezik.
E törvény szerint nincs különbség nős családfiú és az önjogú között. Az isteni Hadrianus császár is azt írta vissza Rosianus Geminusnak, hogy ennek a törvénynek alapján a fiú ellen apjának az akarata ellenére is lehet vádat emelni.
Papinianus D. 48. 5. 6. pr.-3


Családanyának (mater familias) azt a nőt kell tekinteni, aki tisztességben él. A családanyát ugyanis a többi nőktől az erkölcsi magatartása különbözteti meg és választja külön. Ezért nem érdekes, vajon férjés-e vagy özvegy, szabadnak született- e vagy felszabadított: valakit ugyanis családanyává nem a házasság és nem a származás tesz, hanem a jó erkölcs.
Ulpianus D. 50.16. 46.1.


Azokat az asszonyokat, akiknek a házasságtörése bebizonyosodott, a hozomány felerészének, vagyonuk harmadrészének az elkobzásával és egy szigetre való száműzetéssel kell büntetni. A házasságtörő férfiak vagyonának a fele részét hasonlóképpen elkobozzák egy szigetre való száműzetésükön kívül, de különböző helyre kell deportálni őket.
Paulus Sent. 2. 26. 14.


Az asszonyt, aki a házasságtörés büntetésének elkerülése végett kerítéssel foglalkozik, vagy színészi munkát vállal, a senatus határozata szerint házasságtöréssel vádolni lehet, és emiatt el lehet ítélni.
Papinianus D. 48. 5.11. 2.


Az apának joga van arra, hogy a házasságtörőt leányával együtt megölje, ha a leánya a hatalma alatt van. Ez a jog tehát az apák közül senki mást nem illet meg, így azt az apát sem, aki maga családfiú. így megesik, hogy sem az apa, sem a nagyapa nem ölhetik meg, s nem indokolatlanul van ez így, mert akinek maga felett nincs hatalma, annak nem lehet a hatalma alatt sem senki.
Papinianus-Ulpianus D. 48. 5. 21-22.


Ez a törvény nem tesz különbséget a természetes és az örökbe fogadó apa között. Megözvegyült lányának a megvádolására az apának nincs különös előjoga. A megölés jogával az apa saját házában élhet még akkor is, ha lánya nem lakik ott, sőt még a vejének a házában is. A ház kifejezésen a lakás is értendő úgy, mint a személysértésről szóló Comelius-féle törvényben. Aki pedig a házasságtörőt jogosult megölni, annak még inkább joga van azt bántalmazni is.
Azért engedik meg, mégpedig az apának és nem a férjnek, hogy az asszonyt és bármelyik házasságtörőt megölje, mivel a gyermekek iránti apai szeretet kerekedik benne felül, emellett a könnyen elhatározásra jutó férj dühét és felindulását meg kellett zabolázni.
Papinianus D. 48. 5. 23. pr.-4.


Amit a törvény mond, hogy „a lányával házasságtörőt tetten éri" nem fölösleges. Azt akarta ugyanis a törvény, hogy ez a hatalom az apát csak addig illesse meg, amíg a lányát a házasságtörés gyalázatában találja. Labeo is így tartja helyesnek, és Pomponius is írja, hogy a szeretkezés közben tetten értet lehet megölni. Ez az, amit Szolón és Drakón "en ergo" (cselekvés közben) névvel illetnek. Elegendő, ha a lány abban az időben van az apa hatalma alatt, amikor megöli, nem akkor, amikor férjhez adta: mert tételezzük fel, hogy utóbb visszakerült a hatalma alá.
Ennélfogva nem mindenütt szabad az apának ölnie, ahol a lányát tetten éri, hanem csak a saját és a veje házában, tekintettel arra, hogy a törvényhozó nagyobb sérelemnek ítélte azt, hogy a lány a házasságtörőt apjának vagy a férjének a házába merészeli bevezetni. De ha az apa másutt lakik, másutt is van a háza, amelyben nem lakik, és abban éri tetten a lányát, ahol nem lakik, nem ölheti meg.
Amit a törvény mond: „azonnal ölje meg a lányát", úgy értendő, hogy megölvén a házasságtörőt, ne tartsa magát vissza, és ne napok múlva ölje meg a lányt, vagy megfordítva. Minthogy mind a kettő ellen támadt egyforma haragjából egyazon felindulásában, egy végiében kell mind a kettőt megölnie. De ha nem színlelt, hanem miközben a házasságtörőt megölte, a lánya elmenekült, és csak órák múltán kerül az őt követő apja kezére, akkor úgy tekintendő, mintha azonnal ölte volna meg.
Ulpianus D. 48. 5. 24. pr.-4.

A férjnek is szabad megölnie azt, aki a feleségével házasságtörést követ el, de nem bárkit, mint az apának: mert e törvény előírja, hogy a férjnek a saját házában (és nem az apósáéban) azt a feleségével házasságtörésen rajtakapott férfit van joga megölni, aki kerítő volt, vagy azelőtt színészi mesterséget folytatott, a színpadon táncosként vagy énekesként lépett fel, vagy közbűncselekmény miatt elítéltetvén, még nem rehabilitálták, vagy aki a férjnek, a feleségnek, az apának, az anyának, a leányának, a fiának, akármelyiküknek ezek közül a felszabadítottja (közömbös, hogy ezek közül valamelyiknek sajátja, vagy másokkal közös), végül aki rabszolga. Elő van írva azonban, hogy az a férj, aki ezek közül valakit megöl, a feleségét késedelem nélkül bocsássa el.
Különben az, hogy a férj önjogú-e vagy családfiú, mint már többen megmondták, közömbös.
A törvény értelmezésekor mindegyik esetben felvetődik a kérdés, vajon az apa megölhet-e olyan személyt, aki állami tisztséget tölt be. Hasonlóképpen, vajon megilleti-e ez a jog az apát vagy nem kevésbé a férjet? És mi van, ha az apa, a férj kerítő, vagy hírneve másként van megbélyegezve? Az a nézet helyes, hogy azok jogosultak ölésre, akik az apa vagy férj jogán vádat emelhetnek.
Macer D. 48. 5. 25. pr.-3.


Azok közül, akik a házasságtörés miatt vádemelésre fel vannak jogosítva, a házasság fennállása alatt a férjen kívül vádat senki sem emelhet: mert ha a férj a feleségének megbocsátott, és a házasságban békesség van, azt másnak megzavarnia és megbolygatnia nem kell, hacsak a férjet már előbb kerítés miatt nem vádolta. Ha viszont a férj elejti a vádat, akkor más is eredményesen vádolhatja az asszonyt.
Ulpianus D. 48. 5. 27. pr.-l.


Ha a vádló azt kéri, hogy a házasságtöréssel vádolt rabszolgáit vallassák, akár kívánja az érdeke, akár nem, a bírák a rabszolga értékének a megbecslését rendelik el. Mihelyt a becslés megtörtént, azt, aki a rabszolga nevét feladta, a becsült összegnek és még egyszer annyinak a megfizetésére kötelezik annak a javára, akié a dolog.
Ulpianus D. 48. 5. 28. pr.


A törvény bünteti annak a férjnek a kerítő tevékenységét, aki a feleségét házasságtörésen tetten érvén, magánál tartja, és a házasságtörőt elengedi. A feleségére ugyanis haragudnia kellene, minthogy megsértette a házastársi hűséget. Akkor kell a férjet megbüntetni, ha ki nem menti magát azzal, hogy a dologról nem tudott, vagy elnézését a [104] hihetetlenségre hivatkozva leplezni nem tudja. Ezért szól ugyanis így a törvény „a házában tetten ért házasságtörőt elengedi", mert a magában a gyalázatban tetten érő férjet akarta így büntetni.

Nézzük meg, hogy azt, amit a törvény arról mond, aki házasságtörése miatt elítélt nőt vesz el feleségül, lehet-e a fajtalanság esetére is alkalmazni: erre még inkább áll. Biztos viszont, hogy büntetlenül feleségül lehet venni azt, akit ugyanennek a törvénynek az alapján, de más ok miatt ítéltek el.
Büntetés alá esik az is, aki, miután a tiltott kapcsolatot felfedezte, pénzt fogadott el. Közömbös, hogy a férj kapta-e azt vagy más. Bárki, aki azért kap valamit, mert a kapcsolatról tud, büntetendő. Különben nem esik a törvény alá az, aki ingyen bocsátott meg.
Aki feleségének a házasságtöréséből magának hasznot húz, büntetés alá esik. Súlyosan vétkezik ugyanis az, aki feleségét bocsátja áruba. Felesége házasságtöréséből hasznot húz az, aki azért kap valamit, hogy felesége házasságtörést kövessen el. Akár gyakran, akár csak egyszer is kap ezért valamit, nem lehet felmenteni. A feleség házasságtöréséből hasznot húzónak voltaképpen azt kell tekinteni, aki azért kap valamit, hogy tűrje, hogy a felesége bizonyos tekintetben prostituált módjára kövessen el házasságtörést. Ha a feleséget nem haszonszerzés végett hagyja így vétkezni, hanem hanyagságból, gondatlanságból, nemtörődömségből vagy túlzott hiszékenységből, úgy kell venni, hogy a törvény rendelkezései reá nem vonatkoznak.
Ulpianus D. 48. 5. 30. pr.-4.


Ha valaki azt állítja, hogy rabszolgája házasságtörést követett el azzal a nővel, aki az ő felesége, az isteni Pius császár leiratában azt válaszolta (egy ilyen esetben), hogy inkább a feleségét kellene vádolnia, mintsem megelőző eljárásként a rabszolgát kínvallatásnak alávetnie.
Marcianus D. 48. 5. 34. pr.


Aki a saját házát azért, hogy idegen tisztességes nővel vagy férfival fajtalanság vagy házasságtörés történjék, tudatosan rendelkezésre bocsátja vagy a felesége házasságtöréséből magának hasznot húz: bármilyen rangja legyen is, úgy büntetendő, mintha házasságtörő volna. Nyilvánvaló, hogy a ház elnevezés a lakást is jelenti.
Marcianus D. 48. 5. 9. pr.-l.


Még az is felelős, aki a barátjának bocsátotta rendelkezésre a házát. De ha valaki kint a mezőn vagy a fürdőben fajtalansághoz nyújt segítséget, azt le kell tartóztatni. Ha pedig valamely házban azért szoktak összejönni, hogy házasságtörésről tárgyaljanak, még ha azon a helyen nem követnek is el semmit, a házat úgy kell tekinteni, mintha a tulajdonos abból a célból bocsátotta volna rendelkezésre, hogy fajtalanságot vagy házasságtörést kövessenek el, mivel a megbeszélés hiányában a házasságtörést nem követték volna el.
Ulpianus D. 48. 5. 10. pr.-2.


Az asszony, amikor azt hallotta, hogy távollevő férje meghalt, mással kötött házasságot. Nemsokára a férj hazajött. Kérdezem, mit kell az ilyen asszony ellen tenni. A felelet a következő: jogi és ténykérdés egyaránt felvetődik. Ha ugyanis hosszabb idő múltán, anélkül, hogy bármilyen fajtalanság bizonyítható lenne, téves értesülésektől indíttatva lépett második törvényes házasságra, semmiféle bosszú nem lehet méltányos, mivel valószínű, hogy tévedésben volt. De ha bebizonyosodik, hogy a halált csak kitalálták, és csak ürügyként szolgált a házasság megkötésére, minthogy ez a tény sérti a nemi erkölcsöt, az elkövetett cselekmény minősége szerint kell büntetni.
Papinianus D. 48. 5. 12. 12.


Ha valaki a feleségét azzal vádolja, hogy amíg az asszony az ellenség kezében volt, házasságtörést követett el, [106] jóindulatúan azt mondják, hogy a férj jogán felléphet a váddal. De a férj csak akkor léphet fel a házasságtörés vádjával, ha feleségén az ellenség nem követett el erőszakot. Különben nincs ok arra, hogy azt, akinek erőszakot kellett elszenvednie, házasságtörés vagy fajtalanság miatt elítéljék.
Ulpianus D. 48. 5. 14. 7.