Már a régi korban belátták a népesedési mozgalmak hű képének hasznosságát. Erre tekintőleg rendelte Servius Tullius, hogy minden tribus saját védistene oltárán tagjaitól fejenként egy-egy darab rezet vegyen át és pedig különfélét a férfitól asszonytól és gyermektől. Ebből puhatolták ki a nép számát. Ugyanott említi Dionysius, hogy a születés esetén Lucina, halálozás esetén Libitina és a serdült kor elérésével Juventas templomában kellett egy darab rezet (idővel ast) letenni.
Házasság kötéskor pedig a menyasszony tartozott a legközelebbi hármas út melletti lares oltárára (vicinale compitum) vetni egy rezet (ast) melyből a házasságok számát tudták ki. Nem valószínűtlen, hogy a legrégibb korban a nevezett oltárokra valóságos áldozatok tétettek, s hogy ezen áldozatokat változtatták át egy-egy darab rézre idővel asra s ezt statistikai eszköznek használta fel Servius Tullius. Erről tesz említést Suetonius.

A mi megbecsűlhetetlen időszaki sajtónk hiányát Rómában némileg a nyilvánosság pótolta; a rómainak jóformán minden ügylete a fórumon történt; a fórumon a nyílt csarnokokban orvosok borbélyok s könyvárusok boltjában szájról szájra keringett a hír. Ennél azonban sokkal jobb pótszer is volt, t. i. az acta publica vagy urbana másolatai melyeket mindenfelé szétküldöztek. Ezen actákba mint a római naplóba nemcsak minden fontos közügy felsoroltatott, új törvény, választás, tanácsvégzés, tiszti hirdetmény, tehát »hivatalos« rész, hanem a mindennapi élet számos mozzanata is előadatott, játék, áldozat, per, építkezés, továbbá születési, házassági, válási és halálozási jelentések.
Ezek agyán eleinte a magánosok tetszésére bíztattak, de idővel egészen általánosokká lettek; részint mert a származás körüli kétségeket, gyanút s pert elhárították, részint mert ezek alapján jártak el a lex Julia és Papia Poppaea kedvezményeinek megítélésénél. Egyébiránt nem hihető, hogy minden születési eset névszerint közöltetett a közlönyben. Csak az előkelőké. De az archívumban minden név pontosan jegyzékbe vétetett. Ezen közlöny Caesar rendeletéből indult meg, szerkesztették az u. n. actuarii, kikre ismét a közokmányok felügyelői vigyáztak.

A napi közlemény nyilvánosan kifüggesztetett a fórumon, hogy mindenki olvashassa és lemásolhassa. Oly Írnokok is akadtak, kik naponként pontosan leírták vagy kivonatozták vidéki előfizetők számára, kik ismét olvasták és másokkal közölték.