logo

XXVI Januarius MMXXII AD

Manus melletti házasság

Miután manus által a feleség férjéhez leányi viszonyban áll (apud eum filiae loco sit), tehát természetes, hogy a férj ez esetben örökös nélkülinek nem tekinthető, sőt neje úgy örökölt utána mintha leánya volna. Epén ezért a lex Julia (736-ből) mely a gyermektelen házastársakat az örökösödési jogban korlátozta, nem vonatkozott a manus melletti vagyis szigorú házasságra.
Másrészt a feleség, kit manus nem köt férjéhez, a lex Voconia erejénél fogva férje által végrendeleti örökösévé sem nevezhető ki. Mutatja ezt a Turia sírfelirata, hol a férj mondja: ego verő supertsite te (Turia), excederem orbitati, filia mihi substituta, amit coemptio által ért el s igy gondolta, hogy nejét, mint sua herest hagyja hátra; manus hiányában ez lehetetlen lett volna, s el nem kerülte volna az orbitas joghátrányát.

A manus fennmaradhatott a házassági elválás után is, s létrejöhetett valódi házasság nélkül is (coemptio fiduciaria) s viszont megszűnhetett a házasság felbomlása előtt is; ily esetben a manus alóli felszabadítás azt eredményezte, hogy a feleség visszanyerte vagyonjogi függetlenségét. Ezen célból szabályt képezett, hogy ha a férj maga eszközölte az elválást, kötelezhető volt a manus feloldására, nehogy az elbocsátott feleség vagyonjogaiban előbbi férje által korlátoztassék vagy bármiben is függjön előbbi férjétől.
A házasság mantisszái régibb, mint e nélkül. Erre mutat nemcsak az, hogy minél messzebb megyünk vissza Róma történetében, annál függőbbnek látjuk a családot főnökétől, nemcsak az, hogy a feleség az alárendeltebb helyzetből lassanként emelkedett a coordinált állásba férje mellé, hanem azon adatok is, melyeket e kérdésről közöl Dionysius és Plutarchus mind a fentebbi állítást igazolják.

Téves azon hit mintha a manus csak a patríciusok házasságát kísérte volna, a plebeiusokét pedig nem. Ez valótlan, mert a patríciusok és plebeiusok közt a nyelv, vallás, jog és szokás tekintetében oly eltérés nem fedezhető fel, mi ily lényeges eltérést megfoghatóvá tehetne. Ha a plebeiusok, mint Mommsen bebizonyítja, a curiákban épp úgy részt vettek, mint a patríciusok, ép úgy testálták, arrogáltak, emancipáltak és aquiráltak, családfőnöki hatalmat épp úgy szereztek, mint a patríciusok, nincs ok felvenni, hogy a manus mely a feleség helyzetét igen alárendelté teszi, miért szorítkozott volna egyedül a patríciusokra, s miért törekedtek volna a plebeiusok annyira megnyerni a patríciusokkal való connubiumot.

A manusnak korlátozó hatalmát idővel tűrhetetlennek találta a római társadalom. Az ingó vagyon szaporodásával, a jólét terjedésével s a nők függetlenségi törekvésével sok kísérlet történt a manus gyengítésére és mellőzésére. Caesar óta számosabb lett a manus nélküli, mint az e melletti egybekelés. A jus gentium befolyása alatt a hajdankori városi jognak szűk intézményei avulásnak indultak.
A manus névben túlélte a köztársaságot, de régi kiterjedése, hatása egyre fogyott. Tiberius alatt eltörlik a tanács a manusnak magánjogi hatályát. Már ekkor kimondta a tanács, hogy a flaminica, ki okvetlenül manus alá tartozott, férje hatalma alá esik ugyan személyileg, cetera, (tehát a vagyont illetőleg) promiscua feminarnm iure ageret.

Az Antoninok korában általános jogi nézet lett, hogy a manus okáért a feleség nem vetetik ki az apai hatalom alól. Már rég szentesíti a szokás, hogy minden becsületes életű asszony mater familiasnak neveztetik, kinek vagyonából csak annyi lesz férjéé, a mennyit férjének ad hozományúl. Elmúlt az az idő is, midőn férje után a feleség szükségképpeni örökösnek (sua) tekintetett, s szabály lett, hogy végrendelet nemlétében a házastársak egymásután csak minden rokonok hiányában örökösödnek.
Azt is rég elveti a gyakorlati élet, hogy a feleség oly függésben s alárendeltségben tartassék férjétől, mint egy leány az apjától. Végre a manusnak minden joghatálya végkép elenyészett, midőn Theodosius Kr. u. 394-ben eltörli a római pogány papi intézményt, ezen utolsó fészkét a manus melletti házasságoknak.

Egyébiránt a római manushoz némileg hasonló viszony a régi germánoknál is létezett. Ez a mundium, melynek gyökszava (munt) nyelvileg is rokon a manus szóval. A mundiumból folyt a fegyelmi, büntető sőt eladási jog. A nő míg mundium alatt áll, vagyonát se nem kezelheti se nem élvezheti.

A régi magyar jog is megszorítja a nők birtokképességét, de csak a mennyiben az akkor divatos szerzésmódban, t. i. a katonai szolgálatban általában nem vehettek részt. Világosan mondja Verbőci, hogy a szolgálattal szerzett jószágok és birtoki jogok a nőket azért nem illetik, mivel hazánk az ellenség torkába van helyezve, s mindenkor karddal s fegyverrel oltalmaztatik és védhetik; a jószágokat s birtokjogokat eleink közönségesen katonai szolgálattal s vérrel szerezték meg. Nők pedig katonáskodni s az ellenséggel küzdeni nem szoktak s nem is tudnak, és ez okon nem illetik azon jószágok a leányokat.


Forrás: Dr. Vécsey Tamás Római családi jog